Javier Milei kormánya július első hetében vereséget szenvedett a parlamentben. A szenátus több olyan törvényjavaslatot is elfogadott, amelyek ellentmondanak a kormány megszorító politikájának. A legvitatottabb ezek közül a nyugdíjak 7,2 százalékos emelése és a minimális nyugdíjban részesülőknek járó bónusz emelése volt.
A nyugdíjasok mozgalmának tagjai a parlament döntéseit saját sikerüknek tekintik. „Az az első következtetés, amit levonhatunk: ez a nyugdíjasok diadala. Még ha a növelés minimális is, elfogadjuk és diadalunknak tekintjük” – mondta Liliana Carci, a nyugdíjas munkások szervezetének szóvivője.
Hónapok óta minden szerdán tüntetnek a nyugdíjasok, és követelik jövedelmük megfelelő kiigazítását. A tüntetéseket rendszeresen brutálisan szétverik a rendőrség és a csendőrség Patricia Bullrich biztonsági miniszter utasítására. Ezek a tüntetések mára az ultrajobboldali kormány és intézkedései elleni ellenállás szimbólumává váltak.
A nyugdíjak és a járadékok csökkentése az inflációhoz való igazításával a Milei-kormány neoliberális költségvetési megszorításainak három legfontosabb pillére közé tartozik. A nyugdíjak 2024-ben körülbelül 36 százalékkal veszítettek vásárlóerejükből az előző évhez képest. Ennek oka az argentin peso drasztikus leértékelődése és az ebből következő inflációs hullám volt 2023 decemberében, Milei hivatali idejének kezdetén.
Azóta a nyugdíjakat nem igazán módosították. Becslések szerint ez a „megtakarítás” valójában a költségvetési megtakarítások egyharmadát (34,9 százalékát) tette ki, ezt követte a közmunkák teljes leállítása (22 százalék) és a támogatások csökkentése, elsősorban az energia területén (12 százalék).
Milei ugyan mindig hangsúlyozza, hogy az általa „kasztnak” nevezett politikai elitnek kell viselnie a megszorítások terhét, de a valóságban a nyugdíjasok, az oktatók, a tudósok és más közintézmények, valamint azok alkalmazottai viselik a terhet. Eddig a Milei-kormány csak az állami tulajdonú Invap csúcstechnológiai vállalatot privatizálta, de több tucat közintézményt bezárt vagy átszervezett, köztük fontos ellenőrző hatóságokat.
A kormány úgy harcolt a szenátus döntése ellen, mintha az egész gazdasági programjának sikere függne tőle, pedig szinte szimbolikus emelésről volt szó, amely a költségvetésnek csak kis százalékát teszi ki. Milei még aznap este bejelentette, hogy vétójogával él a határozat ellen. Ha a parlament felülbírálja a döntését, bírósághoz fordul.
Eddig azonban még nem tette meg, valószínűleg azért, mert nincs meg a szükséges többsége a vétó fenntartásához. A legtöbb kormányzó megvonta tőle azt a támogatást, amely egy évvel ezelőtt még megillette, és amelynek segítségével akkoriban külön törvényeket tudott elfogadtatni, mert nem kapta meg a neki járó pénzeszközöket (erről a miamerikank.hu beszámolt https://miamerikank.hu/a-kormanyzok-lazadasa/). Guillermo Francos kabinetminiszter a múlt héten sikertelenül próbálta ezt helyreállítani.
Itt is megmutatkozik Milei rendszerének egy másik gyengesége: a tartományok is jelentős részt vállalnak a költségvetés rendezésében. Számos gazdasági szakértő, köztük Julia Strada képviselő, a gazdasági fejlődés doktora rámutat, hogy valójában nincs valódi költségvetési többlet. A kormány szépíti a számokat azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a tartományok adósságait, csökkenti és elhalasztja az egyetemeknek és más állami szerveknek fizetendő juttatásokat.
Súlyos probléma az is, hogy az infrastruktúra karbantartására és építésére szánt adókat ugyan beszedik, de nem költik el. Ezáltal a közeljövőben az utak és hidak romlása miatt nagy felújítási igények merülnek fel, ahogyan az már a kilencvenes évek neoliberális időszakában, Carlos Menem elnöksége alatt is történt.
Írta: Miguel Arndt
Forrás: Amerika21
