Májusban negyedik alkalommal került megrendezésre a Kína-CELAC fórum Pekingben. Elemzésében az LN azt vizsgálja, hogy Latin-Amerika és Kína hogyan mélyíti tovább kapcsolatait a Washington és Peking közötti fokozódó hatalmi harc közepette. Már 2023-ban a Kína és a 33 CELAC-ország közötti kereskedelmi forgalom meghaladta az 500 milliárd dolláros határt – ez is a Trump-adminisztráció által újjáélesztett Monroe-doktrína következménye.
„Ha a latin-amerikai befolyásért folyó küzdelem egy focimeccs lenne, akkor félidőben Kína vezetne 2-1-re az Egyesült Államok ellen” – áll egy május végi véleménycikkben a Bloomberg Línea amerikai hírportálon. Az szerző szerint ez elsősorban a kínai és az amerikai kormány eltérő, sőt egymással ellentétes megközelítésének köszönhető: míg Donald Trump „a Monroe-doktrína különösen szigorú változatát” éleszti újra, addig a Kínai Népköztársaság „a partnerségen és a szolidaritáson alapuló hosszú távú stratégia mellett döntött”.
„Washingtonnak jól jegyezze meg: a fenyegetések nem szülnek lojalitást.” Ez a következtetés azt mutatja, hogy a véleménycikk szerzője nem szimpatizál a kínai vezetéssel. Ugyanakkor nem valószínű, hogy eleve kritikus szemmel nézne az Egyesült Államok latin-amerikai gazdasági érdekeire. A cikk inkább az Egyesült Államok tőkebarát köreinek véleményét tükrözi, akik a Trump-kormány politikáját érdekeik számára károsnak tartják – és akik Latin-Amerikában és a Karib-térségben, azaz egy hagyományosan az USA hátsó udvarának tekintett régióban veszélyben látják saját érdekeiket.
A cikk apropója: május közepén Pekingben negyedik alkalommal került megrendezésre a Kína-CELAC fórum. Míg általában miniszterek találkoznak, idén a Latin-Amerikai és Karib-tengeri Államok Közössége (CELAC) 33 tagállamának államfőiből három is részt vett: Brazília elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva, Kolumbia elnöke, Gustavo Petro és Chile elnöke, Gabriel Boric. A házigazda, Hszi Csin-ping is személyesen vett részt a találkozón.
A jelen lévő prominens személyiségek önmagukban is jól mutatják, milyen jelentőséget tulajdonítanak a fórumnak Latin-Amerika számos országának kormánya. Kína számára ez sikert jelent, különösen a kereskedelmi piacokért és a befolyásért folyó, egyre élesebb rivalizálás idején az Egyesült Államokkal. A találkozó üzenete: Kína egyáltalán nem elszigetelt, sőt, a világ számos részén nagy az érdeklődés a Kínával való kapcsolatok mélyítése iránt – akár alternatívaként az Egyesült Államokkal szemben.
Hszi több mint nyolc milliárd euró összegű új hitelkeretet jelentett be
Kína már ma is számos latin-amerikai ország számára betölti azt a funkciót, hogy csökkenti a „nagy északi szomszéd” függőségét. Bár az Egyesült Államok továbbra is a régió legfontosabb kereskedelmi partnere, Kína az elmúlt évtizedekben felzárkózott. A kínai kormány szerint a CELAC-országokkal folytatott kereskedelmi forgalom tavaly 518,4 milliárd dollárt tett ki. Ez körülbelül 40-szer több, mint a 21. század elején. Brazília, Chile, Uruguay és Peru gazdaságai számára Kína már most a legfontosabb kereskedelmi partner.
Valószínű, hogy a volumen idén is növekedni fog. Nyitóbeszédében Hszi felajánlotta a CELAC képviselőinek, hogy „a geopolitikai zavarok” és „az egyoldalúság és protekcionizmus erősödő ellenállása” fényében még szorosabban működjenek együtt. Ugyanakkor új hitelkereteket jelentett be, amelyek összege körülbelül 8,25 milliárd eurónak felel meg. Hszi hozzátette, hogy a Kínai Népköztársaság emellett növelni kívánja az importot a régióból, és ösztönözni fogja a kínai vállalatokat a további beruházásokra.
Ez különösen jól jön a régió progresszívnek tartott kormányainak. A CELAC-államok közösségének jelenlegi elnöke, a kolumbiai Petro elnök kijelentette, hogy az emberiség „együttműködés vagy pusztulás” dilemmája előtt áll. A világot „fragmentáltság, geopolitikai feszültségek, háborúk, környezetrombolás és egyenlőtlenség” jellemzi. Ezért a CELAC-nak mindenkivel „horizontálisan, nem vertikálisan” és „autoritarizmustól és imperializmustól mentesen” kell tárgyalnia. Chilében hivatalban lévő kollégája, Boric szerint „most itt az ideje, hogy minőségi ugrást tegyünk a Kínával való gazdasági kapcsolatokban”. Ugyanakkor hangsúlyozta: „Nem akarunk az egyik vagy a másik (kereskedelmi partner) mellett dönteni.”
Kína számára a latin-amerikai országok kereskedelmi kapcsolatokba való integrációjának fontos eszköze az úgynevezett Új Selyemút is. A hivatalosan „Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés” névre keresztelt mega-infrastruktúra-projektet 2013-ban indította el Hszi. Ma már több mint 150 ország vesz részt a kezdeményezésben, amelynek keretében Kína világszerte infrastrukturális projektekbe fektet be, például kikötőkbe, vasútvonalakba és repülőterekbe, ebből 20-at Latin-Amerikában és a Karib-térségben. A cél a különböző világtájak közötti kereskedelem és csere előmozdítása. A kritikusok az így kialakuló függőségeket kifogásolják, és arra figyelmeztetnek, hogy Kína elsősorban a nyersanyagok iránt érdeklődik, és kevésbé a feldolgozott termékek iránt.
Mások nyilvánvalóan másképp látják a helyzetet: a Kína-CELAC találkozó szélén Petro külügyminiszterével, Laura Sarabiával együtt aláírt egy megállapodást, amely Kolumbia csatlakozását írja elő az „Új Selyemút” kezdeményezéshez. A minisztérium ezt követően a X-en kijelentette, hogy ez a lépés „történelmi jelentőségű”, mivel „új lehetőségeket nyit a befektetések, a technológiai együttműködés és a fenntartható fejlődés előtt”. A kolumbiai elnök kijelentette: „Mostantól Kolumbia az egész világgal egyenlőség és szabadság alapú kapcsolatokat ápol.”
Az amerikai kormány nem örül Kolumbia irányváltásának
Az amerikai kormány viszont nem örült a döntésnek. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője a kolumbiai napilap El Tiempo számára „csalódást keltő és kontraproduktív” döntésnek nevezte a lépést. Hozzátette: „Petro ezzel a lépéssel azt kockáztatja, hogy Kolumbia még távolabb kerül latin-amerikai partnereinktől, akik éppen most szabadulnak a Kínai Kommunista Párt bilincseiből.” Trump latin-amerikai különmegbízottja, Mauricio Claver Carone már korábban is azzal fenyegetőzött, hogy ha Bogotá csatlakozik az Új Selyemút kezdeményezéshez, akkor leállítják a kávé és a virágok – az ország két legfontosabb exporttermékének – importját.
A Bloomberg Línea véleménycikkében olvashatóak szerint éppen ilyen hangnemek taszítják egyes latin-amerikai kormányokat az Egyesült Államoktól. Ezeket úgy lehet értelmezni, hogy Trump és társai a Monroe-doktrína szigorított változatát követik. Több mint 200 évvel ezelőtt James Monroe, az akkori amerikai elnök, kikiáltotta a „Amerika az amerikaiaké” jelszót. A két kontinens kizárólagos befolyási övezetének az Egyesült Államoknak kellett lennie – az európai gyarmati hatalmak nélkül.
Ma azonban a Monroe-doktrína elsősorban Kína latin-amerikai tevékenységét célozza. A Trump-kormány már az első hónapokban megmutatta, hogy komolyan gondolja – például a Kanada elleni inváziós fenyegetésekkel, a latin-amerikai államokra kivetett magas vámokkal vagy a Kubához és Venezuelához hasonló nemkívánatos kormányok elleni eszkalációs politikával. Ennek ellenére legalábbis kérdéses, hogy ez a politika sikeres lesz-e.
Írta: Frederic Schnatterer
Forrás: Lateinamerika Nachrichten
