A szegénység Latin-Amerikában és a Karib-térségben drámaian magas szintre emelkedett, amely hatására a régió országai elfordulhatnak a Nyugattól és annak válságaitól.
Latin-Amerika és a Karib-térség mintegy 630 millió lakosának egyharmada szegénységben él. Az ENSZ Gazdasági Bizottsága a Régióért (CEPAL) legutóbbi szociális jelentése szerint több mint 181 millió ember jövedelme nem elegendő az alapvető szükségletek fedezésére. Körülbelül 70 millióan – vagyis a lakosság 11,2 százaléka – még mélyszegénységben is él. Bár a 2022-re vonatkozó adatok az előző évhez képest némileg csökkentek, és visszatértek a koronavírus-járvány előtti szintre, „nincs ok az ünneplésre” – figyelmeztetett a CEPAL ügyvezető titkára, José Manuel Salazar-Xirinachs a hétvégén.
A tanulmány szerzői feltételezik, hogy a szegénység a „kis előrelépés” ellenére sem fog tovább csökkenni a következő évben, mivel a regionális GDP-növekedés 2023-ban várhatóan csak 1,7 százalékos lesz. Jövőre a becslések szerint 1,5 százalékkal még a 2022-ben mért 3,8 százaléknál is alacsonyabb lesz. Elfogadhatatlan, hogy 70 millió ember nem engedheti meg magának az alapvető élelmiszereket, amelyekre szüksége van – mondta Salazar-Xirinachs. Rámutatott, hogy a szegénységben élő gyermekek és fiatalok aránya 29 százalékról 42,5 százalékra emelkedett. A nők, az őslakosok és a vidéken élők körében is robbanásszerűen megnőtt a szegénység. „Ezt a valóságot nem tűrhetjük el” – mondta a Costa Ricából származó CEPAL-főnök.
A tanulmány más eredményei is riasztóak. A tanulmány szerint a Latin-Amerikában és a Karib-térségben foglalkoztatott 292 millió ember fele csak informálisan dolgozik. Ennek következtében a dolgozó lakosság 20 százaléka szegénységben él annak ellenére, hogy dolgozik, 40 százalékuk a minimálbér alatt keres, és a fele nem fizet be a nyugdíjrendszerekbe. „A produktív, jól fizetett és társadalmilag biztonságos munkahelyekhez való hozzáférés különösen a nők és a fiatalok számára szükséges” – áll a jelentésben. A nők rendszeres munkaerő-piaci integrációjának legfőbb akadályát a gyermekgondozás terheiben látják. Emellett Latin-Amerikában a nők egyik legfontosabb foglalkoztatási forrása még mindig a háztartási munka. Az átlagos jövedelem azonban ezen a területen csak fele a más foglalkozású nőkének.
Egy másik probléma a jövedelem és a vagyon egyenlőtlen eloszlása. A CEPAL tanulmánya szerint 2021-ben 105 ember rendelkezett olyan vagyonnal, amely az egész régió vagyonának csaknem kilenc százalékát tette ki. Még ha a jövedelmi egyenlőtlenség 2022-ben vissza is csökkent a 2019-es szint alá, a társadalmi igazságosság még mindig messze van.
„A régió még mindig az alacsony növekedés, valamint a szegénység és az egyenlőtlenség magas szintjének strukturális kettős csapdájában vergődik” – mondta Salazar-Xirinachs. Az országoknak több embert kell integrálniuk a rendszeres munkaerőpiacra, ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy a rendszeres munkahelyek mindenki számára – kortól, nemtől, etnikai hovatartozástól vagy más jellemzőktől függetlenül – egyenlő feltételek mellett elérhetőek legyenek. A CEPAL-főnök azonban hozzátette, hogy ehhez magas és fenntartható gazdasági növekedésre van szükség. Ennek eléréséhez Latin-Amerikának tisztességes és hatékony partnerekre van szüksége.
A régióban egyre több kormány részesíti előnyben a BRICS-szövetség tagországaival való együttműködést az USA-val vagy az EU-val való együttműködéssel szemben. Ennek oka, hogy míg Latin-Amerikában a szegénység és az egyenlőtlenség legalább minimálisan csökken, addig az EU-ban nő. Az ottani növekedési várakozásokat jelenleg is lefelé módosítják. Még az EU Bizottsága is úgy becsülte, hogy a német gazdaság 2023-ra 0,4 százalékkal zsugorodik, és ezzel az egész EU-t magával rántja. „Németország a lista végén lesz Európában” – kommentálta nemrég a Business Insider üzleti hírportál. Németországban már most is minden hatodik felnőtt és a gyermekek és fiatalok mintegy negyede szegény. A latin-amerikaiak számára ez nem vonzó alternatíva a saját válságukkal szemben.
Írta: VolkerHermsdorf
Forrás: JungeWelt
