A Xiomara Castro vezette Partido Libre balközép kormánya 2022 január végén lépett hivatalba azzal a céllal, hogy lebontsa a 2009-es puccs óta kialakult korrupt narkóállam struktúráit, és lerakja Honduras új alapokra helyezését. Hivatali idejének közepére a legtöbb elemző úgy véli, hogy a teljesítménye a legjobb esetben is vegyes.
A Kínai Népköztársasággal való diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett Castro legutóbbi beszédeiben belpolitikai sikereket emelt ki. Ezek közé tartozott a milliárdos közpénzeket kezelő magánalapítványok feloszlatása, a kifosztott állami energiavállalat újjáépítése, állami beruházások és transzferek olyan területeken, mint a mezőgazdaság, az infrastruktúra és a szegénység csökkentése, valamint a gyilkossági ráta tíz százalékos csökkenése.
A kormány adóreformmal is több méltányosságot akar teremteni, és ezt a nagyvállalatokat akarja megfizettetni. Milliárdos adókedvezményeket kívánnak eltörölni. Ezt azonban még nem tárgyalta a parlament. Az újonnan alakult ellenzéki blokk, a BOC, amelyben a korábbi Libre koalíciós partner PSH (Partido Salvador de Honduras) is részt vesz, többségével vagy teljes blokáddal egyre inkább megakadályozza a fontos parlamenti döntéseket, köztük a foglalkoztatási és fejlesztési különleges zónák (ZEDE) végleges eltörlését.
A törvényhozási válság mellett négy strukturális problémakör is óriási kihívások elé állítja a kormányt a hondurasi Cespad agytröszt szerint: a tekintélyelvűség és a militarizáció, a közjavak privatizációja, az extrakcionista gazdasági modell, valamint a korrupció és a büntetlenség.
A jogállamiság terén voltak kezdeti sikerek, bár ezeknek még a gyakorlatban is bizonyítaniuk kell. Ide tartozik a Legfelsőbb Bíróság tagjainak megválasztása. Először vették figyelembe a teljesítményt és a hozzáértést egy viszonylag átlátható eljárás keretében. Egy másik fontos lépés volt az új ideiglenes főügyész és helyettesének megválasztása.
Emellett hatályon kívül helyezték a „büntetlenségi paktum” egyes törvényeit, amelyek többek között akadályozták a korrupció elleni büntetőeljárást. Ennek azonban még nem volt hatása a hondurasiak mindennapi életére, nem utolsósorban azért, mert az ügyészségnek továbbra is hiányoznak az erőforrások, a személyzet és a felszerelés.
Az ENSZ-szel folytatott tárgyalások a korrupció és büntetlenség elleni nemzetközi bizottság létrehozásáról, amely 2015 óta a civil társadalom egyik fő követelése, lassú előrehaladást mutatnak. Most már nagyon kevés idő maradt a bizottság előkészítésére és felállítására a 2025. novemberi választások előtt.
A Castro által ígért, a nőgyilkosságok elleni, valamint a nők és az LMBTIQ-jogokért folytatott küzdelem alig került a kormány napirendjére.
A kormányt súlyos hiányosságok miatt bírálták, különösen a biztonság és az emberi jogok területén. A bejelentett demilitarizáció sem az utcákon, sem intézményesen nem valósult meg. A katonai rendőrség továbbra is létezik. Egy börtönmészárlás után, amelynek 2023 júniusában 46 nő esett áldozatul, a börtönök feletti ellenőrzést ismét átadták a hadseregnek. Még arra is volt bizonyíték, hogy a hadseregben szilárdan gyökerező drogmaffiával kötöttek „paktumot”.
Az ENSZ hondurasi emberi jogi főbiztosa aggodalmát fejezte ki a különböző régiókra 20222 decembere óta bevezetett szükségállapot ismételt alkalmazása miatt, átfogó, emberi jogi alapú közbiztonsági politika nélkül.
Honduras 2023-ban is a világ egyik legveszélyesebb országa maradt az emberi jogok védelmezői számára. A megtámadott aktivisták nagy része és a 2023-ban megölt legalább 17 aktivista szinte mindegyike környezetvédő és a földjogok védelmezője volt.
Azokban a régiókban, amelyeket korábban bizonyos politikusokkal és vállalkozókkal együttműködő maffiák uraltak, mint például a nagy olajpálma-ültetvények által jellemzett Aguán-völgyben vagy a Karib-tenger partvidékén, az emberi jogi helyzet nem javult, és a büntetlenség továbbra is fennállt.
Sem a mezőgazdasági ágazat bejelentett, a kisgazdák javára történő átszervezésének, sem az őslakos közösségekkel az ILO 169. egyezményének megfelelően folytatott konzultációknak nem volt nyoma, és a Garífuna közösségek közös földjeinek az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság által 2015-ben elrendelt visszaszolgáltatása sem történt meg.
Az elnök vagy a Környezetvédelmi Minisztérium sem kereste a Guapinal település feletti nemzeti parkban található vasércbányákkal kapcsolatos konfliktus megoldását. Ehelyett az állami biztonsági erők által végrehajtott erőszakos kilakoltatásokra és a tiltakozás kriminalizálására került sor.
Az Emberi Jogi Minisztérium munkáját, valamint az újságírók és az emberi jogok védelmezői számára létrehozott védelmi mechanizmus eredménytelenségét 2023-ban továbbra is bírálták.
Írta: Andrea Lammers
Forrás: Amerika21
