A Frente Amplio választási győzelme lehetséges, de a párt sokat veszített baloldali profiljából. Argentin viszonyokra nem kell számítani Uruguayban az október 27-én vasárnap tartott elnök- és parlamenti választások után. A szomszédos Brazíliához és Argentínához hasonló szélsőjobboldali és ultraliberális elnökök elképzelhetetlenek ebben a 3,5 millió lakosú országban, ahol a demokrácia és a társadalmi egyenlőség támogatottsága továbbra is magas. A közel ötéves jobbközép kormányzás után azonban a balközép pártszövetség, a Frente Amplio (Széles Front) visszatérése a hatalomba egyáltalán nem magától értetődő, annak ellenére, hogy Luis Alberto Lacalle Pou konzervatív elnök alatt bizonyítottan korrupciós ügyek, a gazdaság stagnálása és a szegénység újbóli növekedése tapasztalható.
Elég biztos, hogy amikor vasárnap lezárulnak az urnák Uruguayban, semmi sem lesz biztos, csak az, hogy négy hét múlva lesz egy második forduló a jobboldali konzervatív tábor egyik jelöltje, Álvaro Delgado és a balközép szövetség, a Frente Amplio jelöltje, Yamandú Orsi között. A döntés tehát a második fordulóban fog megszületni, először azóta, hogy 20 évvel ezelőtt a Széles Front véget vetett a hagyományos konzervatív Blancos és Colorados pártok több évtizedes uralmának, amelyek addig többé-kevésbé váltották egymást a hatalomban. Uruguayban, ahol kötelező a szavazás, de nincs levél- vagy konzuli szavazás, a 2,7 millió választásra jogosult 50 százalék plusz egy szavazatot kell elérni az első fordulóban. Hogy melyik tömb lépi át elsőként a célvonalat, az utolsó pillanatig nyitott kérdés. A legfrissebb közvélemény-kutatások az első fordulóban a konzervatív koalíció szűk győzelmét jósolják, amelynek egyetlen célja, hogy megakadályozza a baloldal visszatérését a kormányba.
A front kiszélesedik:
vidéki és városi, mérsékelt és baloldali, férfi és női…
Leírhatatlan és felejthetetlen az a határtalan eufória, amikor 2004. október 31-én a szocialista Tabaré Vázquez a szavazatok 50,45%-át szerezte meg az első fordulóban, legyőzve a Colorados és a Blancók ellenjelöltjeit. Az 1828 óta független ország történetében először választottak baloldali elnököt. Valódi szakítás a katonai diktatúra (1973-1985) óta tartó neoliberális politikával, drasztikus változásokkal, különösen a szegénységi küszöbön és az alatt élő uruguayiak számára. A kormány 2005. márciusi hivatalba lépése után azonnal elindított szociális programok, a „polgári jövedelem” kifizetése az uruguayi lakosság közel egytizedének, valamint más szociális és oktatási tervek, mint például a Plan Ceibal, amely 2009 végére minden uruguayi diáknak saját laptopot biztosított (és amely világszerte nagy port kavart), a 2007 végén elfogadott házasság mindenki számára (unión concubinaria), amely a házasságot kötni kívánó pároknak a hagyományos házassággal azonos jogokat és kötelezettségeket biztosított. Továbbá bevezették a nyolcórás munkanapot és először a mezőgazdasági dolgozók számára a munkanélküliségi biztosítást. A szakszervezetek jogait jelentősen megerősítették, mindenekelőtt a bértanácsok (consejos de salarios) újbóli bevezetésével. Forradalmi változások rövid idő alatt, a „21. századi szocializmus” fénykorába ágyazva Latin-Amerikában is, olyan képviselőkkel, mint Hugo Chávez, Néstor Kirchner, Lula da Silva és Evo Morales.
A Frente Amplio programjában azonban ma már nem sok forradalmi elem van, nagyon kevés az új és kifejezetten baloldali. Különösen a 2005 és 2015 közötti első két baloldali kormányt jellemző világos profil hiányzik. Ehelyett az 57 éves Yamandú Orsi jelölt a 2024. májusi belső előválasztásokon aratott győzelméig a második legnagyobb uruguayi tartomány, Canelones Intendente (miniszterelnökhöz hasonlítható) és Carolina Cosse, az alelnöki posztra pályázó Carolina Cosse kormányalakítást ígér, de a középosztály és a szegényebb rétegek érdekeit helyezi előtérbe. Itt elsősorban a gyermekszegénység extrém mértékű növekedése áll a középpontban, ami sokak számára szégyenletes botrány. A 63 éves Cosse, aki a legutóbbi, 2015-2020 közötti baloldali kormány idején ipari, energetikai és bányászati miniszter volt, 2020 novembere óta pedig az 1,3 millió lakosú főváros, Montevideo polgármestere, sokéves kormányzati és közigazgatási tapasztalata mellett inkább baloldali profilú; a belső előválasztásokon többek között a szocialista és a kommunista pártok is támogatták. Váratlanul egyértelmű vereségét követően azonban a mérsékeltebb, egyesek szerint alacsonyabb profilú Yamandú Orsi ellenében, akit főként José „Pepe” Mujica volt elnök szektora támogatott, a Frente Amplio (FA) sikerrel vetítette előre a harmónia képét, és ismét „becsületes kormányt” ígért. Cosse azonnal elfogadta a lehetséges alelnöki szerepet, és ez a férfi és nő, vidék és város, inkább mérsékelt és baloldali közös jelölése az alapja annak a reménynek, hogy a nemzeti konzervatív pártokat és a szélsőjobboldali partnerüket legyőzik a második fordulóban.
Korrupció és növekvő
szegénységi ráta, mint a kormány rekordja
Kormányukat számos hatalommal való visszaéléssel és korrupcióval vádolják, és a jelenlegi hárompárti koalíció Luis Lacalle Pou vezetésével, aki az uruguayi alkotmány értelmében nem indulhat az újraválasztáson, kétségtelenül több váddal és feltárt botránnyal szembesült, mint a 2005 és 2020 közötti három baloldali FA-kormány összesen a 15 éve alatt együttvéve. Hivatali idejét több válság is jellemezte: egyrészt a koronavírus-járvány, amely az ENSZ Latin-Amerikáért felelős gazdasági bizottsága szerint 6 százalékkal zsugorította a növekedést, másrészt a rendkívüli szárazság, amely különösen a főváros, Montevideo környékén súlyos vízhiánnyal járt, és amely 2023 júniusában/júliusában szintén a világsajtó címlapjaira került. A probléma egy része persze itt is házi készítésű: a környezetvédelmi szervezetek a nemzetközi cellulózgyártó multinacionális cégek gyárait okolják, amelyek egyre nagyobb területeket vásároltak fel az országban, és eukaliptuszültetvényekkel telepítették be, amelyek gyors növekedésükhöz rendkívül nagy mennyiségű vizet igényelnek. Az eladás másik következménye, hogy a pampákon barangoló független gauchókról szóló romantikus mítoszok és turisztikai reklámfilmek ellenére a munkaerő mindössze kilenc százaléka dolgozik még mindig a (főként) iparosított mezőgazdaságban.
Az informális szektor, azaz a szürke- és feketegazdaságban dolgozók aránya a jelenlegi kormány alatt is növekedett. A három FA-kormánynak sikerült különböző munkaerő-piaci reformokkal 2020-ra 14 százalékra csökkenteni az arányt. 2024-re azonban ismét 20 százalék fölé emelkedett, és különösen a nőket érinti súlyosan a munkanélküliség és a bizonytalan foglalkoztatás. A megújuló energiák bővítését, amelyet a baloldali kormányok alatt erőteljesen támogattak, a konzervatív kormány is folytatta. Ma a kétszeres futballvilágbajnok (bár az uruk maguk is úgy gondolják, hogy már négyszeres világbajnokok) világbajnokok az energiamérleg tekintetében: az áramfogyasztás 98 százalékát megújuló energiákból, elsősorban víz- és szélenergiából fedezik. A Frente Amplio gazdasági programja baloldali szociáldemokratának mondható: alapvetően magasabb adókat és illetékeket kell kivetni a felsőbb osztályokra, és csökkenteni kell a nagyvállalatoknak nyújtott támogatásokat. A bevételeket a jelenlegi kormányzat alatt megnyirbált szociális programok megerősítésére kívánják fordítani. A Frente Amplio és a jobboldali kormánykoalíció közötti egyik fő különbség a szociálpolitika. A jelenlegi koalíció azt állította, hogy a rászorulóknak nyújtott közvetlen készpénzkifizetésekkel küzd a közvetlen szegénység ellen. Ez azonban, amint azt a gyermekszegénység rendkívüli növekedése mutatja, csak nagyon mérsékelten volt sikeres.
A jelenlegi jobbközép kormány legfontosabb intézkedése egy 501 sürgősségi törvényből álló csomag elfogadása volt, beleértve az oktatási ágazatban az együttdöntési jogokat korlátozó, a gyülekezési szabadságot és a hagyományosan erős sztrájkjogot korlátozó, valamint a privatizációt fokozó törvényeket (annak ellenére, hogy korábban több sikeres népszavazást is tartottak a privatizáció ellen). Külpolitikailag a Lacalle Pou-kormány nem igazán képvisel mást, mint a venezuelai rezsim egyértelmű elutasítását. Hivatali ideje elején az elnök igyekezett közel kerülni Jair Bolsonaróhoz, a 2018 és 2022 között hivatalban lévő brazil szélsőjobboldali elnökhöz, de mostanra jóban van Luiz Inacio da Silvával. És természetesen nem foglal állást a 2023 decembere óta hatalmon lévő Javier Milei elnök által 2023 decembere óta irányított Argentínában folyó radikális államlebontásról és a szigorú szociális megszorításokról, amelyek következtében a lakosság csaknem 55 százaléka él ma már a szegénységi küszöb alatt – derül ki az Argentin Katolikus Egyetem (UCA) 2024. augusztus eleji tanulmányából.
A szélsőjobboldal
ismét visszavonulóban
Bár az elnökválasztás kimenetele jelenleg teljesen nyitott, a legfrissebb felmérések szerint a Frente Amplio visszaszerezheti a képviselőházi és szenátusi mandátumok többségét, amelyet a legutóbbi, 2019 októberi választáson elvesztett a blancók és coloradók egyesült ellenzékével és az újonnan alakult „Cabildo Abierto” szélsőjobboldali szövetséggel szemben. És itt úgy tűnik, hogy az uruguayiak megtanulták a leckét. A Latin-Amerikában uralkodó trenddel szemben, miszerint jobboldali, tekintélyelvű vagy szélsőjobboldali szavazatokra szavaznak (lásd Argentína és Brazília a legutóbbi, 2024 szeptemberi helyhatósági választásokon), a Manini Ríos volt tábornok vezette pártnak most mindössze 3-4 százalékot jósolnak. Az öt évvel ezelőtti legutóbbi választáson a katonák, nacionalisták és szélsőjobboldaliak újonnan alakult szövetsége álló helyzetből több mint 11 százalékot ért el, ami sokkoló volt Uruguay számára, amely mindig is meglehetősen mérsékelt volt erős szomszédaihoz képest. A „Latin-Amerikán végigsöprő új jobboldali hullám” úgy tűnik, Uruguayban ismét lecsendesedett.
A népszavazás
megosztja a Frente Amplio-t
Az elnökválasztás első fordulója, a 99 képviselő megválasztása a képviselőházba és a 30 szenátor megválasztása mellett két fontos népszavazás is szerepel a szavazólapon 2024 októberének utolsó vasárnapján. Az pedig egyértelmű, hogy Latin-Amerika legrégebbi, 1971-ben alapított baloldali politikai szövetsége megváltozott. Alig vannak zászlók az utcákon, alig vannak graffitik a falakon. Ami mindig is a „Széles Front” nagy erőssége volt, az alulról való lehorgonyzás és a kerületi bizottságok erős részvétele nemcsak Montevideóban és a belső területek helyi központjaiban, ahogy Uruguayban Montevideón kívül mindent neveznek, már alig van jelen. Alig öt évnyi ellenzékben töltött idő alatt sem sikerült megállítani a mindennapi élet depolitizálódását, amely a balközép Tabaré Vázquez elnök második, 2015-2020 közötti hivatali ideje alatt kezdődött. És a „másság az egységben” jelszó, az elv, amelyben többek között a szocialisták, a kereszténydemokraták, a kommunisták és az egykori fegyveres városi gerillák is meg tudtak egyezni, ma már csak részben érvényesül.
Az első népszavazás egy olyan alkotmánymódosításról szól, amely lehetővé tenné az éjszakai razziákat bírói engedély nélkül. A támogatók azzal érvelnek, hogy ez lehetővé tenné a rendőrség számára, hogy jobban fellépjen a bűnözés, különösen a növekvő kábítószer-kereskedelem ellen. Sok más latin-amerikai országhoz hasonlóan Uruguayban is a bűnözés és a biztonság kérdése az egyik legfontosabb. Ezt a Frente Amplio sem tagadja. A népszavazás azonban, amelyet főként a kormánypárti média és szervezetek támogatnak, csak egy intézkedéscsomag a baloldal számára, amely semmit sem változtat az okokon, és mindenekelőtt több hatáskört követel a rendőrség és a biztonsági szolgálatok számára.
A második népszavazás az új nyugdíjtörvény módosítására vonatkozik, és megosztja a baloldalt. A PIT-CNT szakszervezeti ernyőszervezet, a FUCVAM lakásszövetkezetek szövetsége és a FEUU diákszövetség a mozgatórugói annak a tervnek, hogy a nyugdíjkorhatárt 60 évre csökkentsék. A szavazás egy másik eleme is figyelemre méltó: megszüntetik a magán pénzügyi szolgáltatók kötelező bevonását az uruguayi nyugdíjrendszerbe. A népszavazást támogatja az FA kommunista és szocialista pártja, de nem támogatja az elnök- és alelnökjelöltek duója. Számukra a reform túl messzire megy, féltik a pénzügyi megvalósíthatóságát, és az esetleges szavazást követő párbeszédes folyamatot támogatják. A volt elnök, „Pepe” Muijica, aki szavának még mindig komoly súlya van Uruguayban, szintén a tőle megszokott virágnyelven és drasztikusan szólalt fel a népszavazás ellen. „Ha elfogadnák, káosz lenne, az alkotmányba foglalni olyan, mintha börtönbe zárnának”. A Frente Amplio szövetség és a társadalmi mozgalmak, valamint a szakszervezetek között hagyományosan szoros kapcsolat ennek következtében jelentősen lehűlt, ami a jelenlegi elnökválasztási kampányban is tétova mozgósításban mutatkozik meg. A 2024. november 24-i, nagy valószínűséggel esedékes második fordulóra azonban ismét összezárulnak a sorok: a „Széles Frontban” senki sem akar még öt év stagnálást vagy visszalépést.
Írta: Stefan Thimmel, a Rosa-Luxemburg-Stiftung lakásbérleti és várospolitikai tanácsadója az 1990-es évek közepétől 2011-ig szabadúszó újságíróként és fejlesztéspolitikai szakértőként dolgozott Berlinben és Montevideóban.
Forrás: Rosalux
