Az üzletemberek, a befektetési alapok és a kartellek örülnek a bevándorlók növekvő számának. Az Egyesült Államokban a külföldön született bevándorlók száma az elmúlt tizenkét évben több mint 15 százalékkal nőtt, és e 32,5 millió munkavállaló – gyakran túlságosan kizsákmányolt latin-amerikaiak – munkaereje az USA erős gazdasági növekedésének egyik fő oka.
Az Egyesült Államokban, egy olyan országban, amelynek történelmét nagyrészt a bevándorlók alakították, a jobb lehetőségeket kereső külföldiekkel szemben a választások előtti beszédek egyik fő csapásiránya az országba érkező külföldiekkel szemben. A bevándorlók jelentette fenyegetésről szóló diskurzuson túl azonban léteznek olyan tanulmányok, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy ezek a közösségek az ország gazdaságának egészét és különösen a helyiek pénztárcáját gyarapítják.
„Azok a települések, ahol viszonylag magas a bevándorlók száma, jobban teljesítenek, mint azok, ahol alacsonyabb a bevándorlók aránya” – áll a George Bush Intézet jelentésében. A jelentés bizonyítja pozitív hatásukat olyan területeken, mint a jövedelem és a kulturális fejlődés, és eloszlatja azt a mítoszt, hogy a bevándorlók elveszik a munkahelyeket a helyiektől, vagy lenyomják a béreket. A magas bevándorlói aránnyal rendelkező városok innovatívabbak, mint mások, és a nem az USA-ban született emberek hozzájárulása is magas.
A tanulmányok azt mutatják, hogy a bevándorlók nagyobb arányban találnak fel új termékeket és hoznak létre szabadalmakat, mint az őslakosok. A természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika területén a mester- és doktoranduszok 27 százaléka ideiglenes vízummal rendelkező külföldi állampolgár. A bevándorlók a nagyvárosok lakosságának 14 százalékát teszik ki, de a tudományos és technológiai állások 23 százalékát foglalják el.
A kevésbé képzett bevándorlók több millió fontos munkahelyet töltenek be, amelyek nélkülük betöltetlenek maradnának olyan területeken, mint az egészségügy, a gyártás és az építőipar. Az egészségügyben végzett munkájuk kulcsfontosságú volt a koronavírus világjárvány idején, ahol a bevándorlók minden harmadik munkahelyet betöltöttek. Segítettek továbbá a középnyugati ipar „stabilizálásában” is azáltal, hogy pótolták a szakképzett munkaerő hiányát, ami miatt a gyárak bezárásra kényszerültek volna.
Miközben a bevándorlók növekvő száma az Egyesült Államokban megosztottságot okozott a politikusok között az egész országban, és az elnökválasztás előtt az egyik nagy beszédtéma lett, a választók egy részében félelmeket szított. Van azonban egy hely, ahol szinte mindenki optimistának tűnik: a Wall Street.
Az üzletemberek és a befektetési alapok boldogok, különösen azután, hogy a Kongresszusi Költségvetési Hivatal becslése szerint a bevándorlás a következő tíz évben hétmilliárd dollárral növeli a bruttó hazai terméket. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a bevándorlás nagy üzlet, kivéve persze azokat, akik bevándorolnak.
A befektetési bankok közgazdászai azok, akik felismerik, hogy a bevándorlók nemcsak a munkaerőnek, hanem a fogyasztói kiadásoknak is lendületet adnak. A Goldman Sachs Group Inc. befektetési bank felfelé módosította a gazdasági növekedésre vonatkozó rövid távú előrejelzéseit. A JPMorgan Chase & Co. és a BNP Paribas SA azon bankok közé tartozott, amelyek az elmúlt hetekben felismerték a növekvő bevándorlás gazdasági hatását.
„A bevándorlás nemcsak nagyon jelentős társadalmi és politikai kérdés, hanem fontos makrogazdasági kérdés is” – mondta Janet Henry, az HSBC Holdings globális vezető közgazdásza. Rámutatott, hogy egyetlen fejlett gazdaság sem profitál annyira a bevándorlásból, mint az Egyesült Államok, és hogy „a migráció hatása az elmúlt két évben az amerikai növekedés fontos összetevője volt”.
A bevándorlók körülbelül minden ötödik amerikai munkavállalót képviselnek. Ez a kormányzati adatok szerint közel két évtizedre visszamenőleg rekordmagas. A közgazdászok és a kormány képviselői hangsúlyozzák a külföldi munkavállalók megnövekedett beáramlása és a világjárvány utáni gyors fellendülés közötti kapcsolatot. Az amerikai jegybank elnöke, Jerome Powell például úgy nyilatkozott, hogy a bevándorlás az erős gazdasági növekedés egyik oka.
A hivatalos adatok szerint a külföldön született népesség az elmúlt 50 évben jelentősen nőtt, mind méretét, mind az USA lakosságának arányát tekintve. Az 1970-es évben az Egyesült Államok teljes lakosságán belüli arányuk 9,6 millió fő volt (4,7 százalék), 2022-re pedig a becslések szerint 46,2 millió fő (13,9 százalék) lesz.
Az USA-ban élő bevándorlók több mint fele Dél- és Közép-Amerikából származik. Számuk az elmúlt tizenkét évben több mint kétmillióval nőtt.
Bár a Mexikóban született bevándorlók száma egymillióval csökkent, még mindig ők képviselik a bevándorlók legnagyobb csoportját. A 2022-es évben 10 680 000 fő volt az összlétszámuk, ami a teljes bevándorló népesség egynegyedét jelenti. A Mexikóban születettek csak egy részét teszik ki az országban élő 36 millió mexikói származású embernek. A Belbiztonsági Minisztérium szerint ők az USA-ba érkező, papírokkal nem rendelkező bevándorlók legnagyobb csoportját is ők alkotják.
A mexikói születésűek mintegy 80 százaléka 2010 előtt élt az Egyesült Államokban, és körülbelül két millióan azután érkeztek. Az elmúlt tizenkét évben az amerikai állampolgárságot szerzett mexikóiak aránya olyannyira megnőtt, hogy a mexikói születésű bevándorlók közel egyharmada – fele különösebb oktatás nélkül – már amerikai állampolgár.
Az embercsempészet
Az amerikai hatóságok 2013 decemberében kezdtek el figyelmeztetni, hogy a drogkartellek már részt vesznek az embercsempészet hatalmas üzletében, de senki nem tett semmit ennek megakadályozására. Mára az üzlet olyan nagy, hogy évente legalább tízmilliárd dollárt tesz ki.
Régebben a migránsoknak „prérifarkasokat” kellett felbérelniük, hogy segítsenek nekik bejutni az Egyesült Államokba, és végigkísérjék őket az úton. Ma a migránsoknak a kartelleket kell felbérelniük, mert nyilvánvalóan a kartellek azok, amelyek évek óta ellenőrzik az USA-ba vezető mexikói útvonalakat – írja az El Economista című mexikói napilap.
Korábban útközben a határőrség állította volna meg őket, a migránsokat most a kartellek állítják meg: minden egyes megállásnál fel kell mutatniuk a kék, piros, zöld vagy sárga karkötőt, amely azt jelzi az embercsempészeknek, hogy a migráns már fizetett a kartell embereinek, de nem az USA-ba való bejutásért, hanem csak azért, hogy Mexikó területén keresztül a határig engedjék.
Eközben Texasban az illegális bevándorlással kapcsolatos üzletág virágzó börtönöket tart fenn, és zálogházakat, uzsorásokat és kétes ügyvédeket foglalkoztat.
2018-ban Texas állt a Donald Trump elnök „zéró tolerancia” politikája által kiváltott botrány középpontjában. Ez több mint 2300 gyermek családjától való elválasztásához vezetett, amikor illegálisan léptek be az országba, vagy menedékjogot kértek.
Texasban van a legtöbb börtön is a bevándorlók számára. Az 1983-ban épült houstoni fogvatartási központ volt az első magánkézben lévő börtön az Egyesült Államok modernkori történetében. Tulajdonosai, a Corrections Corporation of America (CCA) és a GEO Group az USA két legnagyobb börtöncége. Mindkettőt tőzsdén jegyzik.
Az In The Public Interest (INPI) kutatóközpont szerint ez a rendszer tömeges bebörtönzésre ösztönöz kisebb bűncselekmények miatt. A két cég, amely 2017-ben együttesen négymilliárd dollár nyereséget termelt, 1989 és 2017 között több mint tízmillió dollárt „fektetett” politikai jelöltekbe és közel 25 milliót lobbizásba.
A mexikói Nemzeti Népesedési Tanács tanulmánya szerint a migránsok 5.000 és 9.600 dollár közötti összeget fizetnek a határátkelésért, és további 2.200 dollárt azért, hogy kísérőjük legyen.
A szervezett bűnözői csoportok viszont a korrupt állami képviselőkkel való kapcsolatukra támaszkodnak. Nagyon kevés migráns teszi meg az utat a szervezett bűnözés bevonása nélkül.
Mexikóban a Sinaloa, a Jalisco és a Los Zetas kartellek állnak a migránsok csempészete mögött. A mexikói Juárez városában gyakoriak az összecsapások a Mexicles (a Sinaloa kartell fegyveres szárnya) és a La Línea (a Juárez kartell) között a migránskaravánok feletti ellenőrzés megszerzéséért.
Kolumbiában a forgatókönyv nem sokban különbözik. Jeremy McDermott, az InSight Crime kolumbiai vezetője szerint két szervezet áll az országban a migránscsempészet mögött: a Tren de Aragua, egy megabanda, amely főként venezuelai migránsokkal kereskedik, és az Autodefensas Gaitanistas, más néven Clan del Golfo.
A jövedelmező Tapón del Darién
A Darién-szurdok a dzsungelben gyorsan az egyik politikai és humanitárius forró pontjává vált. Ami néhány évvel ezelőtt még csak egy csepegő víz volt, mára patakká vált: a panamai kormány szerint 2023-ban már több mint 360.000 ember kelt át a dzsungelen, ami felülmúlja a 2022-es 250.000-es rekordot.
Válaszul az Egyesült Államok, Kolumbia és Panama megállapodást írt alá az „embercsempészet megszüntetéséről”, amely gyakorlat „a kiszolgáltatott emberek halálához és kizsákmányolásához vezet, jelentős haszonért”.
Ma ezek a nyereségek nagyobbak, mint valaha: csak 2023-ban a helyi vezetők több tízmillió dollárt kaszáltak a migránsoktól egy hatalmas és kifinomult embercsempészési művelet során. „Ez egy szép üzlet” – mondja Fredy Marín, a szomszédos Necoclí település volt tanácsosa. Egy hajótársaságot vezet, amely migránsokat visz az USA felé vezető útra, és havonta több ezer embert szállít. Személyenként 40 dollárt számít fel.
Mirko C. Trudeau az Egyesült Államokból származó közgazdász, politológus és elemző. A Latin-Amerikai Stratégiai Elemző Központ (CLAE) munkatársa.
Forrás: Amerika21
