Washington bíróság elé áll Brüsszelben a kubai szankciók miatt. Ezen a csütörtökön és pénteken az Alcide de Gasperi plenáris ülésteremben, az Európai Unió brüsszeli parlamentjében a „Unblock Cuba!” (Szabadítsuk fel Kubát!) mottóval rendezték meg a brüsszeli Európai Parlamentben.
Itt két napon át nemzetközi bírósági tárgyaláson ítéletet hoztak a több mint 60 éve fennálló, a nemzetközi jogot sértő amerikai gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi blokád ellen. Erre az alkalomra egy hat tagú nemzetközi bírói testületet neveztek ki, amely tanúkat hallgatott meg és bizonyítékokat gyűjtött a Kuba elleni pusztító amerikai politikáról. A testület elnöke Norman Paech hamburgi nemzetközi jogi szakértő, a fő vádló pedig Jan Fermon belga ügyvéd, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének (IADL) elnöke, az USA ellen vádat emelő nemzetközi jogi szervezetek egyike.
A plenáris ülésterem tele volt kubai képviselőkkel – köztük a nemzetgyűlés öt képviselőjével, valamint a „Köztársaság hősével” és a Kubai Népek Barátsága Intézet (ICAP) elnökével, Fernando González Llorttal -, nemzetközi szolidaritási csoportok tagjaival, a bíróságot az EU központjában megszervező baloldali GUE/NGL európai parlamenti képviselőivel és más támogatókkal. A magas rangú jogi testület és az aprólékosan előkészített tárgyalás ellenére a sajtó túlzottan érdeklődött a tárgyalásról. Annál több okuk volt a jelenlévőknek – akár a közönségben, akár a pódiumon -, hogy érdeklődjenek a palesztinok halála és szenvedése iránt: a kufiják és a szolidaritás kifejezései a program szerves részét képezték.
Mielőtt csütörtök délután megkezdődött volna a tényleges tárgyalás, a bíróságot délelőtt a belgiumi kubai nagykövet, Yaira Jiménez Roig kezdeményezésére a GUE/NGL képviselőivel és a Kubai Köztársaság Nemzetgyűlésének és Államtanácsának titkárával, Homero Acosta Álvarezzel közösen tartott panelbeszélgetés nyitotta meg. Roig kifejtette, hogy két fontos és intenzív nap fog következni, „amely jelentős eredményekkel fog zárulni”, és szemléletesen bemutatta, mit jelent a blokád a kubaiak számára: „Mindenki, aki itt ül, ebben a rendszerben született, és saját bőrén tapasztalta meg az USA bűnös politikáját”.
Sandra Pereira, a Portugál Kommunista Párt képviselője felszólította saját kormányát, hogy a szavakat végre váltsa tettekre, és biztosította: „Kuba továbbra is számíthat ránk”. A spanyol Egyesült Baloldalt képviselő parlamenti kollégája, Manuel Pineda a mindenütt jelenlévő korlátozások miatt, különösen az egészségügyben, a „blokáddal szembeni kreatív ellenállást” hangsúlyozta Kubában. Pineda emlékeztetett arra is, hogy Kuba már 1973-ban megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Az ír szocialista Clare Daly elemezte, hogy az amerikai blokád az egyik leghosszabb ideig tartó példája az úgynevezett szabályokon alapuló világrendnek, amelynek homlokzata mögött az elnyomás szabályai születnek. A szigetország elleni támadások oka: „A kubai nép a saját társadalmát birtokolja”. És az ország nem egyszerűen túlél, hanem élen jár a globális közösségben, például a klímaváltozás területén.
Álvarez számára is kezdetben a Palesztinával való szolidaritás kifejezése volt a cél. A palesztin nép ugyanis népirtást szenved Izrael kezétől, az USA bűnrészességével. Ezután köszönetet mondott mindenkinek, „aki lehetővé tette ezt az eseményt”. Elmondta, hogy Washington egy demokratikus és humánus projektet akar aláásni, és hogy a blokád az ENSZ-egyezmények szerint népirtás. Bolívia („A népek diplomáciája, le a blokáddal!”), Belgium („Nem lehet egyszerre szuverénnek lenni és követni Washington utasításait”), Németország (saját kormányáról: „Engedelmes terrorista segítő. A semmittevés a gyávaság jele”), Spanyolország („Pedagógiailag kell fellépnünk, hogy az emberek megértsék”) és Franciaország: „A kapitalizmus nem örökéletű. Kuba megmutatja, hogy lehetséges egy szocialista társadalom, amely lehetővé teszi az emberek egyéni és kollektív fejlődését”.
Írta: Ina Sembdner
Forrás: JungeWelt
