„Magukat Venezuelába viszik” – mondták a férfiaknak a deportáló járat előtt. Ehelyett most El Salvadorban vannak – elszigetelve a külvilágtól a magas biztonsági fokozatú CECOT börtönben, amelyet 40 ezer elítéltre terveztek.
A kétségbeesett anyák hiába vártak őket a venezuelai repülőtéren. „A fiam nem bűnöző, az USA-ban dolgozott, a családért, nem rossz fiú” – panaszkodik az egyik. „Az enyém mindig azt mondta, hogy jó élete volt ott. De ez nem az amerikai álom volt, hanem az amerikai rémálom” – mondja egy másik.
Mindezt egy 1798-as törvény alapján tették. Ugyan egy bíró elrendelte a kitoloncolás leállítását, de ez észrevétlen maradt.
„Az egyetlen problémánk a tetoválások”
A rémálom alapja – legalábbis néhányuk számára – a testművészet: a tetoválások – mondja Martin Rosenow ügyvéd, aki az egyik férfit képviseli Miamiban.
„Többször is kihallgatta egy kitoloncolási tisztviselő, többször kérdezték a tetoválásairól. A fogvatartott társai ugyanezt mondták neki, és rájöttek: „A mi problémánk csak a tetoválások. Ez volt a kihallgatás középpontjában. Sajnos a tetoválás veszélyes”.
Katasztrófává válik a Real Madrid koronája
Az USA-ban is elterjedtek a tetoválások. A latin-amerikaiakat azonban bűnözőkkel és veszélyekkel gyanúsítják.
Vegyük például a focista Jerce-t, akinek egy koronát ábrázoló tetoválása van. Egy banda jele, mondják az amerikai hatóságok – „nem, ez a kedvenc klubom, a Real Madrid címerének koronája” – mondja Jerce. Mások virágmotívumokat, az édesanyjuk nevét vagy a lányuk születési dátumát vésték be. Igazából ezek ártalmatlanok.
„Egyetlen banda identitásának sem része”
A tetoválások összetéveszthetetlen jellemzői a közép-amerikai bűnbandáknak, különösen az idősebb bűnözők körében: a banda nevét vagy röviditését vésik bele, megölt társaik előtt tisztelegnek. A szem alatti könnyek jelzik, hogy valaki hány ellenfelet gyilkolt meg.
Ez azonban nem vonatkozik az olyan venezuelai bandákra, mint a „Tren de Aragua” – magyarázza Ronna Rísquez oknyomozó újságíró. „A „Tren de Aragua” bandatagjainak nem kell tetováltnak lenniük, a tetoválás nem része egyetlen venezuelai banda identitásának sem”.
Bizonytalan sors
Rosenow ügyvéd megállapítja: „Minden a faji profilalkotásra utal. A testükön lévő művészet volt a veszte. Ügyfelemet hamisan vádolják, de nincs egyedül”.
A deportált most másokkal együtt egy matrac, párna és takaró nélküli fémágyon ül El Salvador szigorúan őrzött börtönében. Anélkül, hogy kapcsolatba léphetne ügyvéddel vagy akár a családjával. Sorsa bizonytalan.
Ma még senki sem tudja megmondani, hogy az érintett venezuelaiak közül hányan valóban bűnözők. Néhányuknak azonban nyilvánvalóan csak egy problémájuk van: a tetoválásaik.
Írta: Michael Castritius
Forrás: Tagesschau
