A klímaváltozás miatt gyorsan terjed a dengue-láz, különösen Latin-Amerikában. A guatemalavárosi Roosevelt kórház kollégiumai teljesen túlzsúfoltak. Egy mankós férfi dühös, mert többet kell fizetnie egy röntgenfelvételért, mint amennyit egy héten napszámosként keres. A guatemalai közkórházakban a diagnózisnak és a kezelésnek valójában ingyenesnek kellene lennie. De végül mindenki beletörődik az állami egészségügyi rendszer önkényébe.
A sürgősségi osztályon a gyermekek számára fenntartott szobák különösen szűkösek. Luis Hernández családapa boldog és hálás, hogy tizenegy éves fia a nyilvánvaló hiány ellenére kiemelt figyelmet kap: „Súlyos hasi fájdalommal kezdődött. Nem sokkal később magas láza lett. Elvittük az egészségügyi központba. Ott azt mondták nekünk, hogy kórházba kell mennie. Útközben erősen vérezni kezdett az orrából. Az orvosok azt mondták, hogy dengue vérzéses láza van”.
Amikor a fiút felvették, Raquel Calderón ápolónő a dengue-betegeknél szokásos eljárást követte. Infúziót helyezett a karjába, hogy sóoldatot adjon a kis testének. „Először azt gondolja az ember: ‘Itt jön egy újabb beteg gyerek’. De idővel egyre rosszabb lett. Nem állt el a vérzése, és a vérlemezkeszáma tovább csökkent. Ekkor kezdtek az orvosok komolyan aggódni. Folyamatosan megfigyelték, és plazmaátömlesztést, valamint intravénás infúziós oldatokat kapott”.
Az apa félelme az arcára van írva. „Éppen tegnap hoztam el a nagyobbik fiamat egy másik kórházból. Neki is ugyanez volt a baja. Mindennek tetejébe ott vannak az anyagi gondok. Nem tudok elmenni dolgozni, mert ott kell lennem a fiúk mellett. A feleségem olyan sokáig volt a kórházi ágy mellett, hogy a lábai bedagadtak”.
További fertőzések
Amikor egy fertőzött szúnyog kiszívja egy beteg ember vérét, a vírus elszaporodik a szervezetében. Egy újabb csípéssel a kórokozó továbbadódik a következő embernek. Ma világszerte nyolcszor több dengue-vírusfertőzés fordul elő, mint húsz évvel ezelőtt. Az éghajlatváltozás miatt bizonyos szúnyogfajok még olyan helyeken is képesek életben maradni, mint például Guatemala City, 1.500 méteres tengerszint feletti magasságban.
„Ha ma valakit megcsíp egy fertőzött nőstény szúnyog, a lappangási idő öt-hét napig tart” – magyarázza Ricardo Menendez gyermekorvos. „Ez idő alatt a vírus terjed a fertőzött személy szervezetében. A betegség akut fázisában az illető öt napig fertőzőképes”.
A legtöbb dengue-fertőzés enyhe lefolyású. Aki azonban a Roosevelt Kórházban kórházba kerül, annak komplikált az esete. Ricardo Menendez orvos közel negyven éve dolgozik a kórházban. Az elmúlt hónapokban több dengue-esetet kezelt, mint valaha. „Az egyik halálos áldozat egy fiú volt, aki egy használt autógumik raktárában dolgozott. A gumiabroncsok ideális táptalajok a szúnyogok számára. A fiúnak súlyos vérzései voltak. Egy nyolcéves gyermek halála kemény csapás, lesújtó a szülők lelkivilágára nézve.”
Luis Hernández azt gyanítja, hogy fia otthon fertőződött meg. A kunyhó két szobájában nyolc ember él. A nyomornegyed kevesebb mint tíz kilométerre van a Roosevelt kórháztól. „A szomszédunknak tele van a rétje szeméttel” – mondja az apa. „Sok szúnyog jön át onnan hozzánk.”
Az elmúlt hetekben szinte az egész család megfertőződött a dengue-vírussal. A fiúnak ez az első kórházi élménye. Panaszkodik: „Erős gyomorfájdalmaim vannak. A lábam is fáj. Viszket a bőröm, mintha allergiás lennék. Nagyon sok vér folyik az orromból. Attól félek, hogy ez csak rosszabb lesz”.
A vírust szinte mindig bizonyos szúnyogtípusok terjesztik a beteg emberekről az egészségesekre. Ezért van fokozott kockázat a dengue-betegek körül, mondja Raquel Calderón ápolónő: „Minden tíz új felvételre, ami reggel érkezik, néha nyolc dengue-beteg jut. Legtöbbjüknek már orrvérzése és magas láza van. Intravénásan hidratáljuk az embereket. Egyébként az orvosok nem sokat tehetnek.”
A súlyos ízületi fájdalmak miatt a dengue-t „csonttörő láznak” is nevezik. Raquel Calderón mindent tud a tünetekről. Ő maga is megfertőződött már. „Szörnyű fájdalmaim voltak. Nagyon fájt a térdem. Mindig fáradt voltam. A gyógyulási folyamat gyötrelmesen lassú volt.
Globális veszély
A dengue-vírusnak világszerte négy különböző, úgynevezett szerotípusa ismert. Az első fertőzéskor az érintettek többsége szinte tünetmentes. Ezt követően általában immunisak az adott szerotípusra. Ha azonban egy másik szerotípussal történik egy második fertőzés, az a szervezet fokozott immunválasza miatt súlyosabb betegség lefolyásához és életveszélyes szövődményekhez vezethet. Ha ezután nem adnak transzfúziót, a halálozási arány 15 százalék.
A közelmúltban két dengue elleni vakcina vált elérhetővé. Hatásuk a becslések szerint öt évig tart. A termelés azonban még messze nem elegendő ahhoz, hogy a vírus terjedését oltási kampányok révén hatékonyan megfékezzék.
A kovidens eseteket a gyermekosztályon is kezelik. Ricardo Menendez feltételezi, hogy a guatemalai lakosságnak még a fele sincs beoltva a koronavírus ellen. Megbízható adatok nincsenek: „Gyakran gyógyszerhiány is van a betegek megfelelő kezeléséhez”.
A személyzet egy része még mindig kimerült a covid-világjárvány miatt. Nem igazán volt idő a regenerálódásra, hiszen a világ egyik legdurvább városában a mindennapi élet kihívásai folytatódnak. „Vannak olyan ápolók, akik most ugyanolyan elkötelezettek a dengue elleni küzdelemben, mint amilyen elkötelezettek voltak a Covid elleni küzdelemben” – mondja Ricardo Menendez. „A lövöldözések áldozatai is ebbe a kórházba járnak. Azt gondolhatnánk, hogy a személyzet idővel hozzászokik a sok szenvedéshez. De nem. Mi is csak emberek vagyunk, és vannak határaink.”
A gyermekosztályon dolgozó csapat azt kérdezi: „Miért betegszik meg ennyi gyermek dengue-fertőzésben?”. Régebben ez nem fordult elő. Ricardo Menendez tudja a választ. Kapcsolatban áll a guatemalai meteorológiai intézettel. A feljegyzések kezdete óta a legmelegebb évnek írja le 2023-at. Ez magyarázza a dengue megbetegedések gyors növekedését. „A múltban egy bizonyos tengerszint feletti magasság felett nem volt dengue, mert a szúnyogok nem élnek túl ilyen hőmérsékleten. Most azonban melegebb lett, így ezeken a területeken is jól érzik magukat”.
A szúnyogok szeretik a meleget és a párát. A gyermekorvos arra számít, hogy a jövőben gyakoribbak lesznek az orvosi vészhelyzetek a guatemalai hegyvidéken. „Ez főként a legszegényebbeket fogja érinteni, még akkor is, ha ők aligha járulnak hozzá valamit az éghajlatváltozáshoz. A globális ipari szennyezés által kiváltott éghajlati válság már régóta valóság. Több hőséget, pusztítóbb hurrikánokat és kiáradó folyókat tapasztalunk.”
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a dengue-láz hamarosan globális problémává válhat. Guatemalában Ricardo Menendez már most járvány kitöréséről beszél: „A múlt hónapban nyolcszáz dengue-fertőzött betegünk volt itt a kórházban. Négyen meghaltak. A WHO-tól kértünk segítséget. Először endémiás volt, most már járványos. Ennek oka lehet a trópusi viharok elszaporodása, amelyek nedvesebbé teszik a talajt. A sok pocsolya ideális táptalaj a szúnyogok és lárváik számára.”
A guatemalai gyerekek több mint fele alultápláltnak számít. Az ő legyengült szervezetük különösen veszélyeztetett. „Nem vigyázunk eléggé a szennyezett környezetre, a parazitákra és a tuberkulózisra” – panaszkodik a gyermekorvos. „Egyre több és súlyosabb hőhullám lesz. Ez az Enterobacteriaceae, például a Salmonella Typhi, az Escherichia coli és a Shigella terjedéséhez fog vezetni. Ezek a kórokozók súlyos megbetegedéseket okoznak”.
Raquel Calderón nővér munkanapja a végéhez közeledik. Átöltözik, elbúcsúzik kollégáitól, és elhagyja a kórházat. Az utcán leint egy tuctucot, egy háromkerekű motorkerékpárt. Főnöke, Ricardo Menendez aggódik az ápolónőiért: „Sok támogatást kapunk a Guatemala City környékén élő nőktől. Néhányan több kórházban is dolgoznak. Csak így tudnak eleget keresni ahhoz, hogy eltartsák a családjukat. De teljesen túlterheltek, és szinte alig van idejük a saját gyermekeikre”.
Raquel Calderón olyan kollégákról beszél, akik hajnali háromkor felszállnak egy buszra, és csak három órával később érkeznek meg a kórházba. „Minden nap ezt csinálják. Olyan távoli területeken élnek, ahol nincs lehetőségük pénzt keresni. Főleg nem a nők számára.”
A nővér kiszáll a tuktukból, és átmegy egy gyalogos hídon. „Ott elérek egy buszt” – mondja, és egy utcasarokra mutat, ahol tucatnyi ember áll az aszfalton. A keskeny járdán nincs hely egy rendes buszmegállónak.
Írta: Andreas Boueke
Forrás: ND