Gabriel Boric immár jó két éve kormányfőként és elnökként irányítja Chile sorsát. A szociáldemokrata a társadalmi egyenlőtlenségek és a magas tömegközlekedési árak miatt 2019-ben emberek millióit mozgósító tiltakozó mozgalom eredményeként került hivatalba. Egy progresszív diákmozgalom egykori vezetőjeként Boric nagy várakozásokat keltett. Szavazói azt remélték, hogy a 38 éves politikus a hagyományos elit helyébe lép, hogy generációváltást vezessen be. Különösen a szegényebb rétegek szavaztak rá.
Csak az első hivatali évében 115 törvényjavaslatot fogadtak el, ami a legtöbb a chilei történelemben. A kormány legfontosabb eredményei közé tartozik a munkahét 45 óráról 40 órára csökkentése, a minimálbér emelése és az infláció megfékezése. Boric a nemek közötti egyenlőség terén is előrelépést kezdeményezett. És mégis: a kormány és a jobboldali ellenzék közötti nézeteltérések miatt megrekedtek az olyan kulcsfontosságú projektek, mint az egészségügyi, a nyugdíj- és az adóreform. A két kamara széttagolt összetétele, amelyben több mint tíz párt van, tovább nehezíti a kormányzati munkát.
E konstelláció miatt Boric kénytelen volt feladni eredeti programjának szinte minden elemét. Az adóreform a saját koalícióján belüli szavazathiány miatt bukott meg. Ez kemény csapás volt, mivel a magasabb adóbevételeknek új szociális kiadásokat kellett volna ellensúlyozniuk, többek között az oktatási kezdeményezések és több kórházi férőhely finanszírozására. Emellett Boric kormányának szembe kell néznie a koronavírus-járvány következményeivel és az erősen polarizált lakossággal.
A választási kampány során a meglévő politikai, társadalmi és gazdasági rend átalakítását ígérte. A katonai rendőrség – a carabineros, amely korrupciójáról, erőszakos viselkedéséről és az emberi jogok megsértéséről ismert – reformját tűzte ki célul. Ennek azonban pont az ellenkezője történt: az új szervezet nem jött létre, Boric csak egy egységet reformáltatott meg, és megerősítette a carabinerosokat, akik közül 24 ezren kaptak plusz fizetést. A rendőrakadémián 800 új álláshelyet hoztak létre, a rendőrök számát pedig 950-ről fokozatosan 4000-re emelik. Új börtönférőhelyeket is létrehoznak.
A kormány emellett megegyezett a jobboldali ellenzékkel, hogy idén további 31 „biztonságról” és „közrendről” szóló törvényjavaslatot fogadnak el. Ezek között szerepel egy belbiztonsági minisztérium létrehozása és az állami hírszerző szolgálatok bővítése. És bár az elnök a választási kampányban megígérte, hogy nem fog erőszakos kilakoltatásokat végrehajtani az illegális lakótelepekről, pontosan ez történt.
A Ciudadanía Inteligente latin-amerikai nem kormányzati szervezet tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy kormánya eddig csak ígéreteinek egyharmadát tartotta be. Bár a kormány támogatottsága az utóbbi időben némileg javult, még mindig csak 30 százalék körül van. A Cadem közvélemény-kutató intézet közelmúltban végzett felmérése szerint a megkérdezettek 13 százaléka az ultrajobboldali José Antonio Kastra szavazna az októberben esedékes regionális és helyi választásokon, tizenkét százalék a „Chile Vamos” jobboldali koalícióra, és csak körülbelül tíz százalék a Boric szövetségéhez tartozó pártokra. A választások a jövő évi elnökválasztás irányadójának számítanak. A jobboldali tendencia tavaly is megmutatkozott, amikor a közelmúlt chilei történelmének legnagyobb projektje, az új alkotmány meghiúsult. A projekt Boric legnagyobb gondja is volt, de decemberben másodszor is megbukott, amikor a lakosság többsége a jobboldali dominanciájú Alkotmánytanács tervezete ellen szavazott. Ezt a legerősebb chilei média negatív kampányai előzték meg.
Különösen a progresszív baloldali választók csalódtak Boric politikájában, például az állami erők megerősítésében és az ország déli részén élő őslakos mapuche népesség elleni fellépésben – az ellenkező ígéretek ellenére a választások előtt. Sokakat meglepett például, hogy Boric folytatta a rendkívüli állapotot és a mapuche-ok által lakott területek militarizálását.
Boric szoros együttműködésre törekszik az Európai Unióval, különösen a nyersanyagok területén. Már aláírt egy szándéknyilatkozatot a jövőbeli szoros együttműködésről. Chile azt állítja, hogy a világ legjelentősebb lítiumlelőhelyeivel rendelkezik, és a nap- és szélenergiára való átállással „zöld átmenetre” törekszik. Márciusban az ország kétoldalú kereskedelmi megállapodást kötött az EU-val, amelynek célja, hogy az EU jobban hozzáférjen az olyan nyersanyagokhoz, mint a lítium, a réz és a hidrogén. Június végén a kormány bejelentette, hogy Chile csatlakozni kíván a világ legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodásához, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerséghez (RCEP).
Gabriel Boric elnökségét eddig a kompromisszumos politika jellemezte. Bár sikerült némi előrelépést elérnie a szociális és gazdasági területeken, számos ambiciózus reformja jelentős kihívásokkal néz szembe. A chilei politikai és gazdasági körülmények megnehezítik az átfogó változások végrehajtását. Júniusban 61 közelgő projektet mutatott be. Ezek között olyan projektek szerepelnek, mint az abortusz legalizálása és a felsőoktatás új állami finanszírozási rendszere. Boric előtt az a feladat áll, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is folytassa az igazságosabb és fenntarthatóbb Chiléről alkotott elképzelését. Legkésőbb októberben kiderül, hogy a választók mennyire állnak még mögötte.
Írta: Sara Meyer
Forrás: JungeWelt