Alberto Fujimori háromnapos virrasztása és temetése a diktatúra bűneinek tisztára mosását célzó akcióvá vált. A perui politikát lealacsonyító alak dicsőítésének napjai voltak ezek; az emberi jogok megsértéséről és a kormánya által elkövetett nagyfokú korrupcióról való hallgatás napjai; az ország történelmi emlékezetének, a demokráciának és a diktatúra áldozatainak megsértése.
Akárcsak Fujimori önkényuralmának idején, a mainstream média – kevés kivételtől eltekintve – nagyon aktívan részt vett ebben a műveletben. A jobboldal és az üzleti szervezetek nosztalgiával emlékezve a diktatúra éveire, amikor minden jogot csorbítottak és gyilkosságokat hajtottak végre saját céljaik érdekében, gyászolják a diktátort. Megpróbálták felhasználni az emberiség elleni bűnökért és korrupcióért elítélt baljós alak halálát arra, hogy szentté avassák, és elősegítsék az aljas önkényúr politikai újjáélesztését, akit most megpróbálnak politikailag életben tartani.
Fujimorit szombat délután temették el. Buszokat béreltek, hogy az embereket a temetőbe szállítsák. Útban a temető felé a diktátor holttestét tartalmazó koporsót a kormánypalotába vitték, ahol a Dina Boluarte vezette kormány hivatalosan lerótta végső tiszteletét, és háromnapos nemzeti gyászt hirdetett.
A perui zászlóval beborított koporsót férfiak vitték a vállukon vörös szőnyegen a kormánypalotába, az elnöki gárda kíséretében. A bejáratnál az elnök asszony és teljes kabinetje fogadta. Jelen volt Fujimori nővére, Rosa is, akit korrupcióval vádoltak meg, és aki 2019-ig, a bűncselekmények elévüléséig szökésben volt.
A temetőben Fujimori gyermekei, Keiko és Kenji politikai beszédet mondtak, amelyben apjuk kormányzati rendszerét igazolták. Voltak olyan beszédek, amelyek a diktatúra apológiáját jelentették.
Keiko, a háromszoros vereséget szenvedett elnökjelölt és a Fuerza Popular párt vezetője, amellyel a fudzsimoristák vissza akarják szerezni a hatalmat, méltatta apja hatalomban töltött idejét, és azt mondta, hogy bebörtönzése „igazságtalan” volt. Figyelmen kívül hagyta azokat a szilárd bizonyítékokat, amelyek alapján a Legfelsőbb Bíróság elítélte. Kenji fenyegető felhanggal indított politikai tirádát: „El Chino soha nem fog meghalni. Ezt mondom apám ellenfeleinek”.
Amikor a koporsót a földbe eresztették, az „El ritmo del Chino” című dal hallatszott, amelyet a 2000-es elnökválasztási kampányban játszottak, amelyet Fujimori csalással nyert meg.
Virágdíszek
A koporsó mellé helyezett virágdíszek között volt egy, amelyet a 15 év börtönbüntetésre ítélt és szökésben lévő Luis Pérez Documet tábornok küldött. Az elnyomók csodálatának és hálájának kifejezése az elhunyt diktátor iránt.
Fujimorit többek között a Barrios Altos és La Cantuta mészárlásokért ítélték el, amelyekben 25 embert, köztük egy nyolcéves kisfiút öltek meg. Az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága 2001-ben a Barrios Altos-ügyben úgy döntött, hogy emberiesség elleni bűncselekményről van szó, és hogy az emberi jogok ilyen súlyos megsértésének esetei nem évülnek el. Az ítélet lehetővé tette, hogy nemcsak Fujimori, hanem más, emberiesség elleni bűncselekmények elkövetői ellen is eljárást indítsanak és elítéljék őket, beleértve Argentínát is. És lehetővé teszi, hogy más emberi jogi jogsértőket is bíróság elé állítsanak.
A Página/12-nek adott interjújában Gisela Ortiz, a Fujimori alatt meggyilkolt egyik La Cantuta-i diák húga azt mondta, hogy a diktatúra áldozatainak családjai számára „Fujimori halála anélkül, hogy letöltötte volna a büntetését, és anélkül, hogy jóvátételt fizetett volna az államnak – békét ad nekünk, mert ez a fájdalmas tapasztalat valahogy véget ért. Az, hogy láthattuk az eszközöket, amelyeket az igazságszolgáltatás kijátszására használtak, az újabb hazugságokat, amelyeket mondtak, amelyek fájdalmat okoztak nekünk, és még több fájdalmat okoztak”.
„Felháborítónak és szégyenletesnek” nevezte, hogy a kormány ilyen dicső temetést rendezett neki. „Minden állami intézmény – mondta Ortiz – elárulta demokratikus funkcióját azzal, hogy ilyen módon tisztelte meg őt”. A bűnözés politikai gyakorlatként való normalizálásának és a büntetlenséggel kötött paktumnak a narratívája rajzolódik ki. A Fujimori-kormány bűntettei elfogadottak. A tömegmédia csúnya szerepet játszik ebben. Keiko jelöltségét nagyvállalkozók támogatták, ami azt is megmagyarázza, hogy Peru tulajdonosai miért fejezik ki részvétüket a Fujimori családnak. A politikai szférában remélem, hogy Fujimori halálával ennek a bűnös, maffiaszerű, bűnözői örökségnek nagy része véget ér. Remélem, hogy eltűnik egy távollévő Fujimori, akiről nem jelennek meg fotók a médiában, nincs jelen a közösségi oldalakon, nincsenek politikai nyilatkozatai”.
Smink
Indira Huilca szociológus, volt baloldali kongresszusi képviselő szerint „nagyon nyilvánvaló az a kísérlet, hogy Fujimori halálát, amely mindenki számára fontos esemény, arra használják fel, hogy a Fujimori-diktatúra nagyon súlyos eseményeit kendőzzék vagy teljesen eltöröljék. De nem számítottak arra, hogy a történelem tagadásához, Fujimori diktátori és az igazságszolgáltatás által elítélt személy karrierjének eltussolásához való ragaszkodásuk felszínre hozza annak emlékét és emlékezetét, hogy mi volt a diktatúra és milyen szerepet játszott a diktatúra a Fujimori irányításában. Ez a közösségi hálókon is megmutatkozott. Az elmúlt napok eseményei azt a benyomást keltik, hogy a jobboldal politikai projektje a történelem tagadásán és a bűncselekmények, például az emberi jogok megsértésének igazolásán alapul.”
Fujimori halálának politikai következményeiről Huilca, egy ismert szakszervezeti vezető lánya, akit a Fujimori-diktatúra gyilkolt meg, a következőket mondta ennek a lapnak: „Most már csak Keiko maradt a fudzsimorista apparátus élén. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy képes lesz konszenzusra jutni az Alberto Fujimorihoz közelebb álló történelmi személyiségekkel. Ők más jobboldali pártokhoz vándorolhatnak. Alberto Fujimori hiányában, aki a jobboldalon belül ellentmondást nem tűrő volt, Keiko számára nehéz lesz konszolidált vezetést kialakítani a jobboldal egészén belül. Ez eddig sem sikerült neki. Fujimori halála a jobboldal nagyobb széttöredezettségéhez vezethet, amelynek különböző pártjai és lehetséges jelöltjei vannak.
Alberto Adrianzén szociológus és politikai elemző számára Fujimori halála kemény csapás a fudzsimorizmus politikai törekvéseire. „Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a fudzsimorizmus szétesési folyamatba kezd” – mondta a Página/12-nek.
A fudzsimorizmus támogatása „Alberto Fujimoritól származik, olyan emberektől, akik azt mondják, hogy elért valamit. De a halálával ennek vége. Keiko sosem volt olyan népszerű, mint amilyen az apja lehetett volna. Most, hogy Fujimori meghalt, Keiko magára maradt. Korábban ott volt neki az apja, még ha börtönben is volt, de most már nem támaszkodhat rá, a saját viselkedésére, taktikájára és stratégiájára kell támaszkodnia, és szerintem küzdeni fog. Amikor 2016-tól egyedül cselekedett, hogy felépítse a saját vezetését, komoly hibákat követett el, és nagyon népszerűtlen lett. És miután akkoriban 74 képviselővel nagy többsége volt a kongresszusban, 2021-ben csak 24 mandátumot szerzett. Most Keikónak saját hegemóniát kell építenie, ami egyelőre nem sikerült neki. Fujimori még életében egyesíteni tudta volna a megosztott jobboldalt, de Keiko nem. Most mindenki egy halott ember alakja mögé sorakozott fel, de ez nem lesz tartós. Le fogják vetkőzni Fujimori örökségét”.
„Keiko Fujimori nem biztos a Fujimori-rajongók támogatásában, de abban biztos, hogy a Fujimori-ellenesség elutasítja” – mondja Adrianzén.
Írta: Carlos Noriega
Forrás: resumenlatinoamericano.org
