Panamában az elmúlt években jelentős társadalmi mozgósítások voltak. A vasárnapi választáson azonban a jobboldali jelölt, José Raúl Mulino egyértelműen vezet a felmérések szerint. Hogy miért van ez így? Carlos Escudero Nuñez a május 5-i panamai választásokról. Carlos Escudero Nuñez szociológus, az Universidad de Panamá oktatója.
Mulino az üzletorientált Ricardo Martinelli utódjelöltje, aki pénzmosás miatt elítélt és a nicaraguai nagykövetségre menekült és így nem indulhat. Martinelli 2009 és 2014 között volt elnök, és a szavazatok 60 százalékával messze a legjobb eredményt érte el a választásokon 1990 óta. Még mindig olyan népszerű, hogy egyetlen más politikus sem veheti fel vele a versenyt. Vele ellentétben az utódjelölt Mulino nem rendelkezik karizmával. A politikai pártok azonban az elmúlt évek több korrupciós ügye után annyira lejáratódtak, hogy Martinelli elég húzóerő ahhoz, hogy az élen végezzen a szavazásokon.
Valójában mit ajánl
Mulino a választási kampányban?
Ez a különös dolog. Egyszerűen azt képviseli, hogy Martinelli 2009 és 2014 közötti hivatali idejének folytatása. Akkoriban a gazdaság a globális pénzügyi válság ellenére jól ment, voltak beruházások és volt foglalkoztatás. Azt ígéri az embereknek, hogy a jövőben több pénz lesz a zsebükben. Mulino nem rendelkezik saját politikai profillal.
Összesen nyolc
elnökjelölt indul. Milyen más témák uralják a választási kampányt?
Mindenekelőtt a munkahelyteremtés, az államháztartás javítása és a korrupció elleni küzdelem. Más fontos kérdések, mint az egészségügy vagy a jelenlegi vízhiány, amely még a Panama-csatornát mint devizaforrást is érinti, alig kerülnek szóba.
Panama az elmúlt 30
évben szinte folyamatosan magas gazdasági növekedést könyvelhetett el.
Ugyanakkor Latin-Amerika egyik legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenséggel
rendelkező országa. Miért nem kapnak nagyobb szerepet a társadalmi kérdések a
nyilvános vitában?
Maribel Gordón független jelölttel a választási kampányban csak egy hang szólal meg, amely a szociális kérdésekkel foglalkozik. A felmérések szerint azonban nincs esélye. Az összes többi jelölt a piacra és a gazdasági növekedés fellendítésére összpontosít. A politikai és gazdasági elit az 1990-es évek óta sikeresen terjesztette a neoliberális gondolkodást. A lakosság csak lassan fog tudni elszakadni ettől. A baloldal széttöredezett, és az 1990-es évek óta védekezésben van. A hagyományos baloldali megközelítéseket, amelyek például az egyetemeken vagy a szakszervezetekben léteztek, azóta felszívták a pártok. A formálisan szociáldemokrata PRD párt már régóta a neoliberális irányvonalat támogatja. Jelenleg is kormányon van. A jelöltje azonban lemaradt a közvélemény-kutatásokban.
A 2022-es és 2023-as
tüntetések a legnagyobbak közé tartoznak az 1989-es amerikai invázió óta, amely
megdöntötte az akkori katonai uralkodót, Manuel Noriegát. Az emberek 2022-ben a
magas megélhetési költségek miatt, tavaly pedig a bányászat kiterjesztése ellen
vonultak az utcára. Hogyan alakult mindez?
Már 2019-ben is voltak tüntetések, de aztán jött a világjárvány. A 2022 májusától augusztusáig tartó tüntetések elsősorban társadalmi-gazdasági kérdésekre összpontosítottak. A szakszervezeti tagok és a munkavállalók az életkörülményeik javítását követelték, és tiltakoztak a magas megélhetési költségek és a kormányzati pazarlás ellen. Az emberek jobb oktatásért is utcára vonultak. A tiltakozások részben sikerrel jártak – a kormány beleegyezett a benzin és számos alapvető élelmiszer árának befagyasztásába.
És a bányászat elleni
tavaly október és december közötti tüntetések?
Azok még nagyobbak voltak. Egy olyan törvény váltotta ki őket, amely a kanadai First Quantum Minerals vállalat leányvállalatának, a Minera Panamá-nak széles körű jogokat adott volna a nyersanyagok szárazföldi és tengeri kitermelésére. A környezetvédelmi kérdés mellett a háttérben a kormánnyal való elégedetlenség és a gazdasági helyzet is szerepet játszott.
Lehet ez a baloldal jövőbeni
szélesebb körű politizálásának és szerveződésének kiindulópontja?
Szerintem igen. De ez nem megy egyik napról a másikra, hosszabb fejlődési folyamatot igényel. Hiányzik a politikai nevelés. A pártrendszerben a jobb- és baloldal közötti különbségek alig felismerhetőek, és a legtöbb panamai nem sokat tud ezekről a kategóriákról. A 2029-es választásokra való tekintettel szükségünk van egy baloldali alternatívára.
Interjút készítette: Tobias Lambert
Forrás: ND
