A szavazatok 51,20 százalékával a Simon Bolivar Nagy Hazafias Pólus jelöltjét, Nicolas Madurót választották újra a békés választások után – közölte a Nemzeti Választási Tanács (CNE).
A választási testület elnöke, Elvis Amoroso részletezi, hogy a felállított szavazóhelyiségek 80 százalékát számolták meg eddig.
A jelölt Nicolás Madurot 5 150 092 szavazattal (51,20 százalék) választották újra az incidensek nélkül lezajlott választáson.
A második legtöbb szavazatot kapott jelölt Edmundo González lett 4.445.978 szavazattal, a voksok 44,2 százalékával.
Összesen 21.620.705 venezuelai választópolgár az országban és 228.000 külföldön tartózkodó választópolgár élhetett szavazati jogával az országszerte elosztott több mint 15.000 szavazóhelyiségben.
A választás napja helyi idő szerint 06:00 órakor kezdődött és 18:00 órakor ért véget. A szavazást széles nemzetközi megfigyelés kísérte, a világ minden tájáról érkeztek résztvevők, köztük az amerikai Carter Központ, a Latin-amerikai Választási Szakértők Tanácsa, az ENSZ szakértői csoportja és mások külföldi megfigyelői.
A több ezer választási megfigyelő között politikusok, akadémikusok, parlamenti képviselők, értelmiségiek, újságírók és személyiségek Latin-Amerikából, a Karib-térségből, Európából, Afrikából, Észak-Amerikából és Ázsiából.
Nicolás Maduro, a 2024-2030-as időszakra szóló elnöki megbízatás.
Nicolás Maduro 1962. november 23-án született Caracasban, és olyan politikai utat járt be, amely az El Valle községből származó szerény származásától egészen Venezuela elnöki székéig vezetett. Pályafutása meghatározó szociális és munkaügyi ügyek iránti folyamatos elkötelezettséget tükrözi.
Maduro az 1980-as években kezdte politikai aktivizmusát a Szocialista Ligában, de a caracasi metró vezetőjeként végzett munkája (1991-1998) jelentette a munkajogokért folytatott küzdelme kezdetét. Ebben az időszakban alapította meg a caracasi metró szakszervezetét (SITRAMECA), bizonyítva vezetői és szervezői képességeit.
Egy 1993-as találkozás Hugo Chávez comandantéval fordulópontot jelentett karrierjében. Maduro Chávez lelkes támogatója lett, és csatlakozott a Bolivári Forradalmi Mozgalomhoz (MBR-200), majd később az Ötödik Köztársaság Mozgalomhoz (MVR). A venezuelai politikában való felemelkedése gyors volt: 1999-ben képviselővé választották, és részt vett a Venezuelai Bolivári Köztársaság új, a népakarattal elfogadott alkotmányát kidolgozó Alkotmányozó Nemzetgyűlésben.
Nicolás Maduro 2000 és 2006 között különböző pozíciókat töltött be a Nemzetgyűlésben, többek között a parlament elnöki tisztét is betöltötte. Törvényhozói tapasztalata olyan kulcsfontosságú bizottságokra terjedt ki, mint az Integrált Szociális Fejlődés és a Pénzügy, ami felkészítette őt a kormányban betöltött nagyobb szerepekre.
Chávez felismerte Maduroban rejlő lehetőségeket, és 2006-ban külügyminiszterré nevezte ki, ahol központi szerepet játszott a többpólusú világ kiépítésére, a latin-amerikai integráció előmozdítására és a béke megteremtésére irányuló törekvésekben. Ezt követően 2012-ben alelnök lett. Chávez bizalma Maduro iránt nyilvánvaló volt, amikor utolsó műtétje előtt kinevezte őt utódjául.
Hugo Chávez Comandante 2013-ban bekövetkezett halála után Nicolás Maduro nyerte meg az elnökválasztást szűk előnnyel. Elnökségét jelentős kihívások jellemezték, többek között az amerikai kormány és az Európai Unió szankcióinak bevezetése, amely példátlan gazdasági válságot és többszörös nemzetközi nyomást váltott ki. Mindamellett megőrizte hűséges bázisának támogatását, és olyan programokat hajtott végre, mint az „utcai kormány”, hogy fenntartsa a kapcsolatot támogatóival.
Nicolás Maduro elnököt 2018-ban és 2024-ben is újraválasztották, és ő Chávez örökségének legitim folytatója és a venezuelai szuverenitás védelmezője az imperialista összeesküvésekkel szemben.
Az elnök pályafutása a szakszervezeti kezdetektől a jelenlegi, újraválasztott elnöki pozíciójáig egy olyan politikai karriert mutat be, amelyet az elszántság, az összetartás és az ellenállás jellemez, és amely tükrözi a venezuelai nép többségének mély bolivári és antiimperialista meggyőződését.
Nicolás Maduro kormányprogramja: a Hét átalakulás 2030-ig
Január 15-én a nemzethez intézett éves üzenetében Nicolás Maduro elnök arra szólította fel a venezuelaiakat, hogy mélyítsék el, vitassák meg és tervezzék meg a Hét átalakulás (7T) kollektív kidolgozását, amelynek célja a béke megőrzése és egy új gazdasági és termelési modell kiépítése, amely garantálja a társadalmi jólétet.
Egészen pontosan a 7T-re épül kormányprogramja, és az elnök szerint a nép fogalmazta meg és írta meg.
A 7T első pontja a gazdaság és egy új termelési modell kidolgozása az infláció leküzdésére; a második helyen a tudomány, a technológia, az oktatás és a kultúra áll, hogy helyreállítsák a szankciók, valamint a kényszerítő és egyoldalú intézkedések által károsított teljes venezuelai infrastruktúrát; a harmadik szempont a biztonság és a nemzetvédelem, a társadalmi béke megszilárdításától a Guayana Esequiba területének helyreállításáig.
A 7T negyedik és ötödik eleme a szociális jogok közjogi jellegének megszilárdítása és a kormányzati irányítás javítása a venezuelaiak szükségleteinek kielégítése érdekében, az emberek életminőségéhez hozzájáruló szociális projektek finanszírozása érdekében.
A maga részéről a 7T hatodik pontja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célozza, amely a természet gondozásának kultúráján, az alternatív energiaforrások előmozdításán és egy élelmiszer-előállítási terv bevezetésén alapul.
Eközben a kormány tervének utolsó eleme a nemzetközi kapcsolatok erősítését hangsúlyozza, amelynek célja Venezuela felvétele a Brics-csoportba, a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) megszilárdítása és a Bolivári Szövetség a Mi Amerikánk Népeiért – Népek Kereskedelmi Megállapodás (ALBA-TCP) kiterjesztése.
Forrás: Telesur
. Nicolás Maduro leadja a…){kind=link}