Július 19-én Nicaragua fővárosában ünnepelték az Egyesült Államok által támogatott diktátor, Anastasio Somoza elleni sandinista forradalom győzelmének 45. évfordulóját. Az eseményre a Managuai-tó melletti Malecón előtti Plaza la Fe téren került sor.
Több ezer ember gyűlt össze a tér mögötti utcákon és kereszteződésekben, hogy megnézzék a Loma de Tiscapa tetőn a tűzijátékot. Július 19-ét a kormány 2008-ban nyilvánította munkaszüneti nappá.
A hivatalos ünnepségeken mintegy 20.000 hazai és 700 nemzetközi vendég vett részt.
Számos baráti országból, például Kubából, Oroszországból, Fehéroroszországból, Algériából, Venezuelából és Iránból érkeztek kormányzati delegációk, valamint társadalmi mozgalmak és politikai pártok képviselői Ázsia, Európa, Afrika és Latin-Amerika országaiból.
Az előadáson egy vendég kapta a legtöbb tapsot: a palesztin Leila Khaled.
Khaled, aki már többször járt Nicaraguában, az országba érkezésekor kifejtette: „Számomra Nicaragua a másik hazám, mert ez egy szabad haza. Csak a szabad országokkal együtt tudjuk felszabadítani Palesztinát”.
A Plaza la Fe téren mondott beszédében azt mondta: „Büszke vagyok erre a forradalmi vezetésre, amely a Nemzetközi Bíróság előtt feljelenti a gyermekek és csecsemők gyilkosait, és szembeszáll azokkal, akik támogatják ezeket a bűncselekményeket”.
Ortega beszédében kijelentette, hogy Gázában „az imperialisták egy olyan nép ellen tombolnak, amelynek az ENSZ megállapodásai szerint joga van államnak lenni”. Az izraeli kormányt azzal vádolta, hogy „a palesztin állam eltűnését akarja, és ezt minden szégyenérzet nélkül mondja”.
Kína, Oroszország és India, valamint a többi Brics-tagállam igyekszik biztosítani népeik jólétét és fejlődését – folytatta Ortega. Ezért támadta őket az USA vezetésével a NATO. A NATO-államok már abban a fázisban vannak, hogy saját lakosságukat felkészítik a háborúra, és fenyegetettségi forgatókönyveket építenek fel.
Nicaragua a békét védi, csak a béke hoz „jólétet, munkahelyeket, iskolákat, kórházakat, utakat, lakásokat, közlekedést, termelő vállalkozásokat és ingyenes oktatást”. Ortega szerint a fiataloknak mindezekhez joguk van.
Kínával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ország olyan politikát folytat, amely a fejlődő országok javát szolgálja, „anélkül, hogy feltételeket szabna”. Kína „fejlődést hozott azoknak a népeknek, amelyeket gyarmatosítottak, majd függetlenné váltak, és továbbra is a gyarmatosító hatalmak érdekeinek voltak kitéve, és elősegítette fejlődésüket.
Ivan Gil venezuelai külügyminiszter beszédében a „nicaraguai nép ellenállását” hangsúlyozta: „Nicaragua a népi szandinista forradalomnak köszönhetően hangot ad azoknak, akik el akarják hallgattatni a palesztin népet, Venezuelát és Kubát. Nicaragua a szegények, a parasztok és a munkások hangja, az imperializmus elleni hang, amely a fő ellenségünk”.
Ramiro Valdés kubai miniszterelnök-helyettes megerősítette, hogy Nicaraguának joga van békében és külső beavatkozás nélkül élni. Elítélte „a nicaraguai valóság durva manipulációját, amelynek célja az országról alkotott kép eltorzítása, a nép önrendelkezési jogának durva semmibevételével”.
Valdés elutasította az USA és szövetségesei által Nicaraguára kivetett szankciókat, és hangsúlyozta a baráti országok támogatását „az igazságosabb és igazságosabb világba való átmenethez”. Valdés megköszönte Nicaragua „szolidaritását, támogatását és őszinte barátságát az USA Kubával szembeni ellenséges politikájával szemben, amely valóságos gazdasági háborúvá fajult”.
A nicaraguai kormány ellenzői, akiket 2023 tavaszán engedtek ki a börtönből és deportáltak az Egyesült Államokba, az ünnepséget „az adófizetők pénzének egy pártrendezvényre való elpocsékolásaként” bírálták.
Oscar René Vargas szociológus és közgazdász kifejtette, hogy a költségvetésben nincs olyan tétel, amely tükrözné az ilyen tevékenységekre szánt pénzeszközöket. Juan Sebastián Chamorro száműzött ellenzéki személyiség szintén azt mondta, hogy az átláthatóság nulla, és feltételezte, hogy a pénz valószínűleg az elnökségtől származik.
Írta: Rudi Kurz
Forrás: Amerika21