Mexikó: Az utópiák meg akarnak valósulni

Közel kétmillió lakosával Iztapalapa a mexikói főváros legnagyobb szegénynegyede. Mint ilyen, hosszú évtizedeken át olyan ifjúsági bandák táptalaja volt, amelyek a kábítószer-kereskedelmen és a rablásokon kívül nem sok hírt adtak magukról – egészen addig, amíg 2018-ban meg nem választották Claudia Sheinbaumot a mexikói metropolisz polgármesterévé.

Mellette volt akkoriban régi harcostársa, Clara Brugada a Morena pártból, aki Iztapalapa delegáltjának tisztségét töltötte be.

2024. június 2-án Claudia Sheinbaumot köztársasági elnökké, Clara Brugadát pedig a világ egyik legnagyobb városának polgármesterévé választották. Őket most María Antonieta Pérez Orozco, Iztapalapa küldöttje váltotta fel, aki elődeivel együtt az utópia koncepcióját ültette át a politikai gyakorlatba. Leo Gabriel a választás napján Iztapalapában beszélgetett vele.

Mesélne nekünk valamit Iztapalapa település társadalmi és történelmi térszerkezetéről?

Iztapalapa Mexikóváros keleti peremén található. Az ország délkeleti részéből: Oaxaca, Chiapas, Puebla és Veracruz államokból érkező szegény emberek számára ez a város a kapu. Ezért lakják be ezek az emberek, akik a munkalehetőségek reményében Mexikóvárosban telepedtek le. Közel kétmillió ember él itt, a nagyvárosaink peremvidékeire jellemző problémákkal: Iztapalapa lakosságának 43 százaléka szegény, a közepes és a mélyszegénység között él; a lakosság 33 százaléka fiatal, 15 és 30 év közötti, ami jelentős potenciált jelent.

Ebben az összefüggésben, milyen kihívások és lehetőségek vannak a polgárok részvételére Iztapalapában?

Szerencsések vagyunk, hogy olyan őslakos közösségekből származunk, ahol a közösségi hagyományokat még mindig őrzik. Iztapalapában sok olyan falu van, ahol még mindig őrzik a comparsas és a mayordomías hagyományát, amelyek szorosan kapcsolódnak a vallási és közösségi hagyományokhoz. Ez az elem sokat segített nekünk az állampolgári részvétel szempontjából, mert az iztapalapaiak szervezettek és részt vesznek az életkörülményeik javítása érdekében, de azért is, hogy megőrizzék hagyományaikat és ünnepeiket.

Egy másik kérdés az emberek szükségletei, amelyek arra késztették őket, hogy alapvető infrastrukturális szolgáltatásokat és közösségi létesítményeket követeljenek. Az emberek azért követelőznek, mert képesek saját maguk számára megoldásokat találni, de azért is, mert a múltban képesek voltak saját döntéseiket meghozni. Az emberek azért követelőznek, mert történelmileg olyan társadalmi szervezetek alakultak, amelyek több mint ötven éve küzdenek a város építéséért. Polgármesterünk, Clara Brugada, aki Iztapalapa történelmi társadalmi vezetője, ezekből a küzdelmekből nőtt ki. Már fiatal kora óta részt vett a társadalmi mozgalmakban, és Iztapalapába költözött, ahol ma is él. Ő és csapata a társadalmi harcok folyamataiból származik. Azt mondjuk: „Iztapalapa közössége egy olyan mozgalom, amely önmagát kormányozza”.

Milyen intézkedéseket és kezdeményezéseket hajt végre Iztapalapa önkormányzata a részvételi demokrácia előmozdítása érdekében?

Két fontos folyamat van, amely összefolyik, és amelyet Iztapalapában előmozdítottunk. Az első a decentralizáció folyamata, amely szoros és közvetlen irányítást biztosít, amely bizalmat épít, és hatékonyan kezeli és megoldja a lakosság problémáit.

Vannak részvételi mechanizmusaink is, amelyeket erősítünk, hogy kapcsolatot teremtsünk a polgárokkal. Részvétel alatt a polgárok közéletben való döntéshozatalát értjük. Nagyon is részvételi folyamataink vannak, amelyek az egyes városrészek tervezésével kapcsolatosak.

Ilyen például az utópiák részvételi tervezése. Ezek valamivel hosszabb folyamatok, amelyek során házról házra járunk, és arra kérjük az embereket, hogy vegyenek részt a városrészük tervezésében. Munkafolyamatot indítanak a környékük jövőjének alakítása érdekében, közösségi menetrendet állítanak össze a helyi fejlesztésre vonatkozóan, hogy az emberek meghatározhassák a környékük jövőképét.

Vannak azonban olyan lakossági csoportok is, amelyek sokkal inkább marginalizálódnak. Ezek esetében fontos, hogy méltóságuk és túlélésük szempontjából bevonjuk őket. Ez magában foglalja a társadalmi befogadás folyamatait a mentális egészség, a táplálkozás, a szeretet, a pszicho-emocionális és fizikai, valamint a fiziológiai kérdések tekintetében, ami azt jelenti, hogy aktív alanyként bevonhatók a valóságuk megváltoztatásába, a döntéshozatalba és a közéletbe.

Tudna konkrét példákat mondani?

Láttunk sikertörténeteket nők és fiatalok esetében. Az egyik példa a „Nők a felsőoktatásban” program, amely olyan 30 év feletti nőket támogat, akik azért hagyták ott az egyetemet, hogy családjukról gondoskodjanak. A program részeként anyagi támogatást kapnak, és visszailleszkednek, hogy folytathassák tanulmányaikat. A programba gyakran az egész családot bevonjuk: a nők ilyenkor gyermekeikkel vagy unokáikkal együtt végzik el az általános iskolát, így ösztönözve őket a továbbtanulásra.

Egy másik példa a pszichoaktív szereket használó emberekkel és családjaikkal végzett munkánk. Voltak olyan esetek, amikor sikerült elérnünk, hogy olyan emberek, akiknek komoly problémáik voltak ebben a tekintetben, leküzdjék ezt a problémát. Most már részt vesznek a kockázatmegelőzési workshopokon. Ezek az emberek már két éve drogmentesek, és most segítenek nekünk abban, hogy tapasztalataikat átadjuk a fiatalok egy másik csoportjának vagy olyan embereknek, akik hasonló helyzetben vannak.

Mesélne nekünk valamit az Utopíasról? Mit ért pontosan ez alatt?

Mindez olyan terekben zajlik, amelyeket kifejezetten a lakosság közösségi életbe való visszailleszkedése érdekében hoztunk létre. Az Utópiák a befogadás és a társadalmi harmónia átalakításának és megszervezésének egységei. Azért nevezzük így őket, mert a céljuk az életek megváltoztatása, az emberek közösségbe való integrálása, valamint az, hogy lehetővé tegyék számukra a befogadó és harmonikus együttélést.

Az utópiák a mélyreható társadalmi és városi átalakulás stratégiáját jelentik a társadalmi-területi egyenlőtlenségek közepette, amelyben Iztapalapában élünk. Ezek szép és méltóságteljes terek, hogy a szegény közösségek visszanyerjék önbecsülésüket és méltóságukat, hogy az utópiák az ő kincsükké és közösségi szimbólumukká váljanak, lehetőséget kínálva számukra a továbblépésre.

Például négy szociális házunk van: az Örökzöldek Háza a nők számára, a Nappali Központ az idősek számára, a Kolibri Központ a kábítószerfüggők számára és a Rehabilitációs Központ a fogyatékkal élők számára. Mindezek alkotják ellátórendszerünket, amelyet más elemek egészítenek ki.

Ugyanakkor az Utopíasban sport-, kulturális, szabadidős és szociális tevékenységeket és szolgáltatásokat is kínálunk: Van úszó-, ökölvívó- és atlétikai iskolánk. Nemcsak arról van szó, hogy napi fizikai tevékenységeket és fizikai kondicionálást kínálunk, ami mindenki számára hasznos, hanem arról is, hogy élsportolókat neveljünk. Nagy sikereket értünk el: a mexikóvárosi éremtáblázat hatodik helyéről a harmadikra emelkedtünk az Utopías két éve alatt. Ezek a stratégiák rendkívül pozitív hatással voltak az emberek életére.

Vannak tánc-, film- és fotóiskoláink is. Ezek hatalmas sikert arattak; fiataljaink például színészként és produkciós asszisztensként dolgoztak a Netflix sorozataiban. Több mint kétezer ember vett részt a film- és fotóiskolában, ahol a tanárok neves rendezők és művészek. Emellett 140 közösségi zenekarunk van, amelyek kezdetben a közterületekről alakultak ki, majd inkább az utópiákra specializálódtak, különösen a zeneiskolánkban. Most Mexikóváros kormánya bérli közösségi zenekarainkat önkormányzati rendezvényekre. Ennek nagyon örülünk.

Mindig azt mondják, hogy az utópiák megvalósíthatatlan álmok, de a valóságban olyan elképzelések, amelyek megvalósulnak, hogy mindenki számára lehetővé tegyenek egy jobb életet és egy jobb jövőt.

Forrás: SOZ