Az utolsó pillanatig megpróbálják meglepetésszerűen, a kritikus közvélemény háta mögött keresztülnyomni a megállapodást. Az EU-Bizottság a dél-amerikai Mercosurral tervezett szabadkereskedelmi megállapodást szerdára tűzte napirendjére heti ülésén. Ez különösen Franciaországban vált ki nyugtalanságot. Itt az agrárgazdaság, bár ma már a foglalkoztatott népesség kevesebb mint 3%-át foglalkoztatja, még mindig jelentős szerepet játszik. Olaszországban és Lengyelországban is elégedetlenséget vált ki a kérdés.
Már tavaly decemberben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke meglepő lépésre szánta el magát. A német politikus Uruguay fővárosában, Montevideóban bejelentette, hogy végleg lezárulnak az EU és a dél-amerikai belső piaci blokk között több mint tizenöt éve folyó tárgyalások, és megígérte, hogy aláírja az ebből származó megállapodást.
Akkoriban Franciaország, amely politikai és gazdasági súlya miatt az Unióban talán a legfontosabb potenciális ellenfele az EU Mercosur-blokkal folytatott tárgyalási vonalának, nem rendelkezett cselekvőképes kormánnyal: a konzervatív Michel Barnier miniszterelnök kormányát nem sokkal korábban a Nemzetgyűlés bizalmi szavazása megbuktatta. Úgy tűnik, hogy von der Leyen most is ismét nyomást gyakorol, miközben Párizs kormányzati vákuum felé tart. Ugyanis várható, hogy a jelenlegi francia kabinet nagy valószínűséggel nem fogja túlélni a François Bayrou miniszterelnök által szeptember 8-ra kitűzött bizalmi szavazást.
Von der Leyen montevideoi fellépése után Franciaországban baloldali mezőgazdasági szervezetek, mint a Confédération paysanne, valamint inkább reakciós szervezetek, mint a FNSEA mezőgazdasági szövetség tiltakoztak. Utóbbi azonban a júniusban elfogadott Loi Duplomb törvénynek köszönhetően, amely enyhítette a környezetvédelmi előírásokat, erőteljesebben be tudott kapcsolódni a kormány politikájába. Most már kevésbé a dömpingimportok elleni védelemre, mint inkább a Franciaország által végzett dömpingexportokra koncentrál.
A Párizsban, Rómában, Bécsben és Varsóban inkább kritikus álláspontot képviselő kormányok és parlamenti többségek eleinte még úgy tűnt, hogy rendelkeznek lehetőségekkel a megállapodás ratifikálásának megakadályozására. Hiszen egy nemzetközi együttműködési megállapodás esetében az EU-ban a tagállamok egyhangúlag kell, hogy döntsenek. De már akkor látszott, hogy a Bizottság elnöke és társai egy eljárási trükköt fognak alkalmazni: az egyezmény mesterséges két részre bontásával a „tisztán kereskedelempolitikai szerződéses rendelkezések” kivonhatók a szükséges egyhangúsági elv alól. Így az EU-bizottság és a megállapodásban különösen érdekelt tagállamok, elsősorban Németország, megkerülhetnék Franciaország vétóját. Franciaország liberális gazdasági politikát folytató elnöke, Emmanuel Macron viszont nem emelt kifogást a megállapodás tartalma ellen, és nem jelentette be, hogy határozottan ellenezné a jogi trükköt.
Ha a megállapodás hatályba lép, akkor olyan országok, mint Argentína és Brazília, ahol a mezőgazdaság egyes ágazatai erősen monopolizáltak és exportorientáltak, a jövőben például évente akár 99 000 tonna húst is exportálhatnak az EU-ba 7,5 százalékos kedvezményes vámtétellel. Ma már ezek az országok évi 200 000 tonnát exportálnak az Unióba. Az új vámszabályok fokozhatják a kereskedelmet. Ezzel együtt járnak környezetvédelmi és egészségügyi aggályok is. Ezzel szemben a Mercosur-országokban jelenleg alkalmazott 35 százalékos importvámok az autókra, de a textilárukra is csökkenének. Ez különösen a német kormányt és a német gazdaságot érdekli.
Írta: Bernard Schmid
Forrás: JungeWelt
