A franciaországi, belgiumi, lengyelországi és németországi gazdák tiltakozása ellenére pénteken a Mercosur montevideói csúcstalálkozóján aláírták a dél-amerikai gazdasági tömb, a Mercosur és az EU 27 tagállama közötti szabadkereskedelmi megállapodást. Az aláírás megtörténtére utaló jel volt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke érkezése, akinek szóvivője hétfőn még arról biztosított, hogy nem vesz részt a csúcstalálkozón.
A megállapodást bíráló párizsi kormány bukása után azonban nyilvánvalóan kihasználta a lehetőséget, hogy a Dél-Amerikában és Európában is vitatott megállapodásokat aláírják és megpecsételjék.
Az ellenállás azonban folytatódik. A küszöbön álló aláírás miatt a legnagyobb francia mezőgazdasági termelők ernyőszervezete, az FNESA „polgári engedetlenségre” szólított fel. A második legnagyobb szervezet, a Coordination rurale bejelentette, hogy a belga gazdákkal összefogva lezárják a francia-belga határt. Míg Emmanuel Macron francia elnök hivatala „elfogadhatatlannak” minősítette a két fél közötti ideiglenes megállapodást, Manon Aubry, az Európai Parlament baloldali képviselőcsoportjának társelnöke azzal vádolta a megbuktatott kormányt, hogy nem támogatja eléggé a gazdákat. Macron túl későn próbálta megakadályozni a megállapodást. „Hét éve van hatalmon, és nem tesz semmit” – magyarázta Aubry. A szabadkereskedelmi megállapodással szembeni ellenállás Lengyelországban is fennáll. Országa „ebben a formában nem fogadja el” – biztosította múlt hét kedden Donald Tusk kormányfő. A kormány az ország élelmiszerbiztonságával kapcsolatos aggodalmakkal és a lengyel gazdák tiltakozásával indokolta elutasítását, akik – más uniós országok gazdáihoz hasonlóan – az olcsó élelmiszerimport áradatától tartanak. Franciaországgal és Lengyelországgal ellentétben Németország ragaszkodik a megállapodáshoz, különösen exportfüggő gazdaságára hivatkozva – még az EU belső ellenállásával szemben is. Annalena Baerbock külügyminiszter (Szövetség 90/ Zöldek) hangsúlyozta, hogy von der Leyen bizottsági elnök „teljes felhatalmazással” rendelkezik a megállapodás megkötésére. „És ezt ki is kell használnia” – magyarázta Baerbock.
Mivel Donald Trump vámok kivetésével fenyegetőzik, Kína pedig már rég kiszorította az EU-t az első helyről, mint kereskedelmi partnert Latin-Amerikában, Berlin és Brüsszel azt reméli, hogy a Mercosur-országoktó fontos nyersanyagokhoz juthatnak hozzá. Többek között ezekben az országokban találhatók a világ legnagyobb lítiumlelőhelyei, amelyet az elektromos autók, mobiltelefonok és laptopok akkumulátoraihoz használnak. A megállapodás célja továbbá, hogy az uniós vállalatok által a Mercosurba szállított áruk 90 százalékának vámját eltöröljék. Mivel a megállapodásról több mint 25 éve folynak tárgyalások, és a 2019-ben elért elvi megállapodást évekig tartó újratárgyalások követték, különösen a német autóipar szorgalmazza most a gyors lezárást. Csütörtökön Omar Paganini uruguayi külügyminiszter kijelentette, hogy sikerült megállapodni egy szövegben, amelyet már csak az alapító országok, Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay állam- és kormányfőinek kell jóváhagyniuk. „Lehetőségünk van egy 700 millió fős piac létrehozására. A legnagyobb kereskedelmi és befektetési partnerséget, amelyet a világ valaha látott” – mondta eufórikusan Ursula von der Leyen az X-en. Mindazonáltal ez nem lesz gyors.
A hivatalos megállapodást követően a szövegeket le kell fordítani az aláíró államok nyelveire, és jogszabálytervezetként kell megfogalmazni. Nem világos, hogy a megállapodásnak csak bizonyos vagy minden részét kell-e egyhangúlag jóváhagyni, vagy az uniós államok többsége is elegendő lesz a véglegesítéshez. A kereskedelmi blokkok közötti politikai megállapodás végrehajtásához – beleértve a határokon átnyúló befektetésekre vonatkozó új szabályokat is – mind a 27 uniós tagállam nemzeti parlamentjének jóváhagyására is szükség lehet, ami valószínűleg újra kiélezi a konfliktusokat az egyes országokban.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
