Nemzetközi bíróság Brüsszelben a Kuba elleni blokád ellen. Interjú Norman Paech-csel.
Ön vezeti azt a
testületet, amely ezen a héten Brüsszelben, az Európai Unió Parlamentjében a
Kuba elleni amerikai blokáddal szembeni nemzetközi bíróságot vezeti. Ki jár el
Ön mellett bíróként?
Összesen öt jogász Németországból, az Egyesült Államokból, Spanyolországból, Görögországból, Olaszországból és Portugáliából, valamint Daniela Dahn publicista. Simone Dioguardi nemzetközi kereskedelmi jogra szakosodott, Ricardo Avelãs Nunes közigazgatási jogi szakértő, Dimitrisz Kaltsonisz az athéni egyetem alkotmány- és jogelméleti professzora, Suzanne Adely pedig a National Lawyers Guild nemzetközi bizottságának társelnöke. Egy ideje már konzultálunk itt, és egyeztetünk az ügyészséget képviselő ügyvédekkel. Jan Fermon belga ügyvéd a legfőbb ügyész, akit két amerikai és két spanyol ügyvéd támogat.
Melyek az önök ügyének
legfontosabb pontjai a kétnapos tárgyalás során?
Számos tanút hívtunk meg, hogy bizonyítékokat gyűjtsünk a nemzetközi jogot sértő szankciók kubai társadalomra gyakorolt hatásáról. És tisztáztuk azt a jogalapot, amely alapján elemezhetjük és osztályozhatjuk a bizonyítékokat, hogy a tárgyalás végén ítéletet hozhassunk. Egy ilyen bírósággal az a probléma, hogy egy tervezettel kell nekivágni a tárgyalásnak, mert a meghallgatások után azonnal ítéletet kell hozni. Az én feladatom az volt, hogy elkészítsem ezt a tervezetet, amelyet aztán megvitattunk. A tárgyalás után azonnal közzétesszük.
Mi a jogalap ebben az
esetben?
Természetesen az ENSZ Alapokmánya és az emberi jogi egyezmények, különösen a szociális és gazdasági emberi jogok. Aztán ott van a WTO-n, a Kereskedelmi Világszervezeten alapuló kereskedelmi jog, és ott van az uniós jog.
Miért van szükségünk
nemzetközi bíróságra?
November 2-án 187 állam ítélte el az Egyesült Államokat az ENSZ Közgyűlésében. Vagyis szinte egyhangúlag, kivéve az USA-t és Izraelt, amelyek ellene szavaztak, valamint Ukrajnát, amely tartózkodott. Nemzetközi szinten tehát egyértelmű, hogy ez a szankciós gyakorlat sérti a nemzetközi jogot. A mi feladatunk az, hogy ezt egy kicsit világosabbá tegyük. Hol vannak a jogsértések? Mennyire elterjedt ez a szankciós gyakorlat? A kubaiak a bíróságot Brüsszelbe, az Európai Unió központjába helyezték át. Az EU összes tagállama elítélte az USA-t a Közgyűlésben is. De a hatás valójában nulla. Mi pedig most azt kérjük, hogy tegyenek többet annak érdekében, hogy az USA-t rávegyék, hogy az ítéletünkben foglalt megállapításaink alapján a nemzetközi joggal összhangban járjon el.
Mennyire reménykednek
abban, hogy a bírósággal növelni lehet a nyomást?
Nos, ezek a szankciók több mint 60 éve vannak érvényben, és sokan reménykedtek abban, hogy az USA végre hozzászokik a nemzetközi joghoz. Ez eddig hiábavaló volt. De a reményünk még mindig megvan, és abban is reménykedünk, hogy egy ponton az európai államok is rájönnek, hogy ez így nem mehet tovább. Nem lehet a nemzetközi jogot megsértve folyamatosan nyomást gyakorolni egy olyan társadalomra, amely ennek következtében nagymértékben szenved. Az uniós államoknak most már végre tenniük kell valamit annak érdekében, hogy az USA felhagyjon ezzel a gyakorlattal.
Ez az első bíróság a
Kuba elleni amerikai blokáddal kapcsolatban?
Az ilyen bíróságok hagyománya az 1960-as évekre nyúlik vissza. Az első nagy bíróság a vietnami háború ellen volt, de volt már az USA iraki beavatkozása ellen és emberi jogi kérdésekben is. Palesztinával kapcsolatban összesen négy törvényszék volt. Ez az első Kubával kapcsolatban.
Mi fog történni a
pénteki ítélethirdetés után?
Ez egyelőre egy ideiglenes ítélet, és ez már így is elég hosszú. De meg fogjuk vitatni, hogy esetleg további szempontokat tudunk-e hozzátenni a tárgyalásból, hogy még konkrétabbá tegyük. De még az ideiglenes ítéletnek is van elég tartalma és jelentése. A hangnem nem fog változni.
Interjút készítette: Ina Sembdner
Forrás: JungeWelt
