María Consuelo Tapias és az ELN szócsöve: Radio Insurgente

Azzal szeretnénk kezdeni, hogy megkérdezzük, ki is az a María Consuelo Tapias, és hogyan került az ELN-hez?

Igen, María Consuelo Tapias vagyok, az ELN egyik küldöttje a kolumbiai kormánnyal folytatott tárgyalásokon. Nagyon fiatalon csatlakoztam az ELN-hez. Amikor diák voltam, egy színházi mozgalom tagja voltam, és néha kapcsolatba kerültünk az ELN-nel. Így kezdtünk el együtt dolgozni, mindig is ebben a diákmozgalomban és a kultúra területén. Aztán elkezdődött az üldözés, és sok barátom eltűnt. Ez vezetett oda, hogy csatlakoztunk a fegyveres csoporthoz. Hogy biztosítsuk a túlélésünket.

Így csatlakoztam a gerillákhoz. Egy egész csoport voltunk, akik ebből a tanulmányi és kulturális világból jöttünk. Ezt a tudást aztán felhasználtuk a politikai szerveződésben, azt hiszem, sikerrel. Ennek a háttérnek, ennek a kulturális és szervezeti múltnak köszönhetően az ELN aztán a felkelő rádiókkal is elkezdte. Sokan közülünk csatlakoztak ezekhez a projektekhez, dolgoztak a gerillarádiókért, előrébb vitték, erősebbé tették őket.

Azóta kizárólag a Radio Insurgentének szenteli magát?

A gerilláknál az ember nem szenteli magát kizárólag egy tevékenységnek. De amit mi csináltunk, az az volt, hogy más szervezési feladatokat kombináltunk a rádióval, ami nagyon egyedi tapasztalat volt. A rádiót eszközként használtuk arra, hogy összehozzuk az embereket, hogy megszervezzük magunkat és a körülöttünk lévő közösségeket.

Pontosan mikor jöttek létre ezek a lázadó rádiók, amelyekről beszélsz?

1998-ban születtek. Eleinte AM (amplitúdómodulációs) adókat használtunk. Ezek az adók nagyon koncentráltak voltak, ezért aztán áttértünk az FM (frekvenciamodulációs) adók hálózatára, amelyek sokkal kisebbek és jobban kezelhetőek voltak. Ezekkel a berendezésekkel mobilak voltunk, mozgatni tudtuk magunkat és őket, és sokáig így dolgoztunk. Ezeket az adókat azonban aztán felfedezték és megsemmisítették, így búcsút mondtunk a mobil adóknak. Így kerültünk az online világba.

Még ha a válasz nyilvánvalónak is tűnik, szeretnénk tudni, hogy mi az ELN célja a rádiókkal. És hogy vannak-e más médiumok, például magazinok vagy újságok.

Természetesen vannak még olyan magazinok és újságok is, amelyek régebbiek, mint maga a rádió. Az ELN-nek van tapasztalata a nyomtatott média világában, amely egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza. Először volt az Anorí (egy település neve) című országos újság. Aztán jött az Insurrección (Felkelés), amely a ma is megjelenő magazinunk. A gerillafrontoknak és a regionális szövetségeknek is vannak saját újságjaik és magazinjaik. Több is van, valójában minden struktúrának megvan a maga nyomtatott médiuma.

Rendben, és ha a kiadványokat és az online csatornákat nézzük, mi a lényege az ilyen típusú kommunikációnak az ELN szempontjából?

Nos, a lényeg az ELN politikai javaslatainak terjesztése, a közösség szervezése és a panaszok közzététele. Az összes tájékoztató rész és a panaszok a konfliktusról és Kolumbia egészéről szólnak. A regionális állomások és újságok is igyekeznek konkrét információkat szolgáltatni a helyi politikáról és a helyi katonaságról. Akkor is tájékoztatunk, amikor katonai műveletekre kerül sor. Tudatjuk az emberekkel, hogy mi történik, és elmondjuk például: „A katonai egységek vagy a hadsereg ott mozog” vagy „ez vagy az történik”. Így mindenki naprakészen értesülhet a politikai kontextusról és megértheti a konfliktushelyzetet.

A műsorszolgáltatókkal tehát a konfliktusról és a helyszíni helyzetről tájékoztatnak. Tehát azt is gondolhatnánk, hogy ez egy háborús taktika: kísérlet az ellenség elrettentésére.

Nem, mi minden információt eljuttatunk a külvilágnak. A munka egyben a történések krónikája is. Arról is tájékoztatást nyújtunk, hogy az ellenség – különösen a hivatalos erők – hamis zászlós műveleteket, alattomos műveleteket dolgoz ki, vagy gerilláknak vagy félkatonai erőknek álcázza magát, hogy kárt okozzon a civil lakosságnak. A csapatok pontos tartózkodási helyéről való tudósításnak, azaz, hogy hová vonulnak, mikor érkeznek, hová mennek, szintén köze van a társadalom védelméhez.

Nagyon jó. Amikor az ELN úgy döntött, hogy a civil társadalom részt vehet az ELN és a kolumbiai kormány közötti békefolyamatban, elsősorban a médiát hívták meg. Miért ezt a szektort helyezték ennyire előtérbe? Mi indokolta a média jelenlétének növelését a politikai részvétel ezen területén?

Ennek logikus oka van. Először is, ez a párbeszéd és tárgyalási folyamat nem kap elegendő figyelmet a főáramú médiában. Ezen kívül nincs elég információ arról, hogy mi az oka a társadalom részvételének ebben a folyamatban. Az a tény, hogy a tömeg- és alternatív média részt vett a párbeszéd elindításában, a párbeszédről szóló információk terjesztését szolgálta. Demokratizálni akarjuk a békefolyamatról szóló tájékoztatást, de azt is biztosítani akarjuk, hogy a demokratizálódási folyamat magában a médiában is végbemenjen. Ez az egyik fő ok. Az ELN biztosítani akarja, hogy a tömeg- és alternatív média hozzájáruljon az igazsághoz.

Így a tárgyalásokról szóló beszámolók Kolumbia minden szegletébe eljutnak majd. Így mindenki tudni fogja, hogy az érintettek szerint mi folyik ezen a kerekasztalon. Felkérünk minden médiát, hogy legyen a kommunikáció hídja, terjessze a békefolyamatot és kísérje a társadalom megbékélését.

Oké, de ha az érem másik oldalát nézzük, azaz a nagy médiacsoportokat, akkor a tárgyalási folyamat szabotálását látjuk. Ezt látjuk az első naptól kezdve a tárgyalóasztalnál. Még a nulladik naptól kezdve, mert a tömegmédia már a tűzszünet előtt olyan híreket terjesztett, amelyeket később az ENSZ ellenőrző missziója cáfolt.

Igen, ezt cáfolták. Erről több ELN közleményben is beszámoltunk. Sok mindent tisztáznunk kellett, amit a tömegtájékoztatási eszközök állítottak.

A kommunikáción kívül van-e stratégia az ilyen jellegű szabotázs ellen, akár a tárgyalóasztalnál, akár az ELN részéről? Egyébként mit gondol, kinek áll érdekében a békefolyamat szabotálása?

A tömegmédiának és a nagy médiacsoportoknak vannak tulajdonosai, akiknek nagy hatalmuk van. Politikai érdekeik és bizonyos szándékaik vannak. Először is, ők olyan üzleti szervezetek, amelyek a jelenlegi kormány ellen vannak, így a kormány terveit is támadják. Ebben az értelemben ez a békepárbeszéd gyakran tűz alatt van. Több interjúban és közleményben Pablo Beltrán parancsnok [az ELN tárgyalója a békefolyamatban 2016-tól annak 2019-es megszakításáig] azt mondta, hogy a párbeszédasztal és maga a tűzszünet már támadás alatt áll. Ezek a politikai támadások kényszerítenek minket arra, hogy tovább harcoljunk. Folyamatosan a tűzszünet állítólagos megsértését keresik. Ugyanakkor azonban ezek a politikai támadássorozatok szándékosak. Céljuk, hogy a kolumbiai társadalmat magával a békefolyamat ellenzékévé tegyék. Hogy a kormány befejezze a párbeszédet az ELN-nel, és ne történjen előrelépés a tárgyalásokon.

Éppen most fogunk foglalkozni az első napirendi ponttal, a részvétellel. Az előrelépés érdekében az ELN és a kormány kölcsönös tűzszünetben állapodott meg. Ez garantálja, hogy a társadalom részt vehet a kerekasztalnál. A reakció erre: szisztematikus támadások a régiók lakossága ellen, mindez azért, hogy a társadalom ne kapjon garanciákat arra, hogy részt vehet a békefolyamatban. Világos, hogy ezek a támadások honnan származnak. Van egy áramlat, egy politikai, történelmi és hegemón rendszer, amely többet profitál a háborúból, mint a békéből, és ezt most vesszük észre. Minden erőfeszítést megtesznek, hogy meggyengítsék Gustavo Petro elnök teljes békét célzó politikáját. Az emberek már kezdik azt gondolni, hogy az állandó háborúban való élet jobb, mint a béke és a nyugalom az ország számára.

Egyesek azonban azt is követelik, hogy maguk a médiacsoportok is vegyenek részt a békefolyamatban. Mi az ELN álláspontja ezzel kapcsolatban?

A kerekasztal párbeszédet kezdeményezett a társadalommal, de 30 nemzeti és ágazati találkozót tartanak, és ez az alternatív és tömegmédiáról szóló találkozó csak az első. A cél az, hogy a tömegmédiával is tárgyalóasztalhoz üljünk. Velük még párbeszédet kell folytatni, egy újabb beszélgetést a békefolyamat keretében. Miről fogunk beszélni? Nos, arról, hogy miből áll a béke kommunikációja, és hogy milyen volt eddig a háború kommunikációja. Eddig a hegemón média minden tudósítása a háború folytatására irányult, nem pedig a béke propagálására. Ez tehát a diskurzus a nagy médiaházakkal.

Paradox, hogy a médiacsoportok egyes tulajdonosai több vasat tartanak a tűzbe. Például a Gilinski család, akiknek több médiumuk is van. Egyrészt szabotálják és tönkreteszik a folyamatot, másrészt békülékeny szemszögből próbálnak konszenzust találni a kormánnyal. Hogyan képzeli el a párbeszédet az ilyen médiavállalatokkal?

Ez az egész párbeszéd a társadalommal és minden résztvevővel arra irányul, hogy megtaláljuk a megegyezés pontjait, amelyeken tovább dolgozhatunk, amíg konkrét megállapodásokra nem jutunk. Ebben az esetben a médiával és az egyesületekkel való megállapodásokról beszélünk. Párbeszédet fogunk folytatni, hogy megtaláljuk azokat a pontokat, amelyekről aztán megállapodásra juthatunk. Ezek nem lesznek nagy dolgok, de még a kis dolgok is megnyitják az utat a további lehetőségek előtt. Ezek közé tartoznak majd az általánosabb javaslatok, amelyek a társadalom egészének javát szolgálják, és Kolumbiát békés országgá teszik. Mindazonáltal nem fogunk megfeledkezni az átalakítási menetrendhez kapcsolódó strukturális adósságról. És az is igaz, hogy meg kell állapodnunk azokkal, akik a múltban kormányozták az országot.

Egy utolsó kérdés, Consuelo Tapias asszony: Mi a felhívás a tömeg- és alternatív médiának, mi az előre vezető út?

Reméljük, hogy a tömegmédia elindul a kommunikáció és a média demokratizálásának útján. Reméljük, hogy a békeüzeneteket tartalmazó kommunikáció itt formát ölthet, hogy közös békemissziót építsünk, hogy a béke kultúrájáért dolgozzunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a kolumbiai társadalom kollektív képzeletében leküzdjük a konfliktust.

Fordítás: Patricia Haensel

Forrás: NPLA