Nemzetközi bíróságot tervez létrehozni Brüsszelben a Kuba elleni amerikai blokád ellen. Beszélgetés Déborah Azcuy Carrillóval.
Szabadítsuk fel Kubát!
Kuba idén ismét az ENSZ Közgyűlése elé terjeszt egy határozatot, amelyben elítéli a több mint 62 éve tartó amerikai gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi blokádot. A szavazásra november 2-án kerül sor. Tavaly a 193 ENSZ-tagállamból 185 támogatta azt. Csak az Egyesült Államok és Izrael szavazott ellene.
A junge Welt által kezdeményezett „Unblock Cuba” európai szolidaritási akció, amelyben számos szolidaritási szervezet, párt, média, csoport és magánszemély vesz részt, az embertelen blokádpolitikát és annak következményeit kívánja a közvélemény figyelmébe ajánlani, és ezáltal hozzájárulni ahhoz, hogy Washington felhagyjon vele.
A szavazást megelőző szombaton (10.28.) nagyszabású akciókkal hívják fel a figyelmet a blokádra és annak következményeire. A szavazást követő szombaton (november 4.) gyűléseket, találkozókat és akciókat terveznek, hogy a nyilvánosság elé tárják az eredményt. Ezen kívül a szavazás eredményét különböző újságokban megjelenő hirdetésekkel fogják közölni. Minél több ország állt Kuba mellé az elmúlt években, annál kevesebbet tudósított a burzsoá sajtó.
A cél nemcsak a széles körű nyilvánosság megteremtése, hanem az is, hogy nyomást gyakoroljanak az európai kormányokra, hogy az ENSZ Közgyűlésben a blokád ellen szavazzanak, és aktívan kampányoljanak annak megszüntetéséért.
A Kuba elleni amerikai blokád végigkísérte eddigi életedet. Hogyan viszonyul a jelenlegi helyzet a korábbi évekhez?
Az USA blokádpolitikája 1962-re nyúlik vissza. Donald Trump kormányzása óta 243 további szigorító intézkedést hagytak jóvá. Egy hónappal hivatalba lépése előtt felvette Kubát a terrorizmust támogató államok listájára, ami a blokád további szigorítását jelenti, és még inkább megnehezíti a hitelfelvételt Kuba számára. Állítólag az amerikai blokádpolitika naponta ötmillió dollárjába kerül Kubának. Ez természetesen felveti a kérdést: mit tudna Kuba fejleszteni, ha a blokád nem létezne? A projekteket, például az egészségügyi ágazatban vagy a több mint 150 országgal való szolidaritásban, a kubai orvosok jelenléte révén és a globális Déllel való együttműködésben. Az USA blokádpolitikája nem kétoldalú. Ez extraterritoriális jellegű. Különösen az 1996-ban elfogadott Helms-Burton törvény tiltja meg harmadik feleknek, hogy Kubával kereskedjenek. Ennek III. cikkejét 2019 óta alkalmazzák, és lehetővé teszi, hogy az amerikai bíróságokon eljárást indítsanak olyan vállalatok és magánszemélyek ellen, amelyek az 1959-es forradalom győzelme után Kubában államosított vállalkozásokkal kereskednek vagy tárgyalnak. Ennek alapján 2022-ben 33 vállalat és bank ellen indult eljárás.
Az olyan találkozókat, mint a 77-ek és Kína szeptemberi havannai találkozója, a média elhallgatja ebben az országban. Hogyan lehetséges, hogy Kuba internacionalista segítséget nyújt a más országok szankciói által okozott gazdasági problémák ellenére?
Kuba azért létezik, mert a szolidaritás áll a középpontjában. Mivel Kuba szolidáris, a világ is szolidáris Kubával. A G77 plusz Kína találkozó is példa erre. Kubában 133 ország volt jelen, ahol a világ lakosságának 80 százaléka él. Sok ország annak ellenére vett részt, hogy az USA nyomást gyakorolt, hogy ne vegyenek részt a csúcstalálkozón. 133 országról beszélünk, amelyek képviselői ott voltak, valamint a multilaterális szervezetek, például az ENSZ, az UNESCO és sok más szervezet képviselői is. Ez azt mutatja, hogy Kuba nincs elszigetelve, hanem a kubai projekt, a kubai szocializmus jellege együttműködésre hív.
Ez összefügg azzal is, hogy Kuba az 1959-es forradalom kezdete óta mindig is szolidáris volt. 1963-ban Kuba küldte az első orvosi brigádot Algériába. A koronajárvány leküzdésére Kuba számos országba küldött orvosokat, köztük olyan európai uniós országokba, mint Olaszország vagy Andorra. Ez azt mutatja, hogy ebben az értelemben változás történt a multilateralizmus tekintetében. Kuba számára a nemzetközi szolidaritás a külpolitikájának koncepciója.
Minden évben: november 1-jén az ENSZ Közgyűlésében kerül sor a következő vitára a kubai éves indítványról, amely az Egyesült Államokat a blokád megszüntetésére szólítja fel. November 2-án kerül sor a szavazásra. Mit várnak ettől?
Nagyon pozitív, hogy a világ egyre inkább a multilateralizmus irányába mozdul el, még akkor is, ha az USA-ban erről sajnos nem számolnak be. Kuba idén 31. alkalommal fogja az ENSZ Közgyűlés elé terjeszteni az USA gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi blokádját elítélő határozatot. Mert a blokád a nemzetközi jog megsértése.
Kuba értékes hozzájárulásokat tesz és megosztja know-how-ját, többek között a nemzetközi együttműködés és a fejlesztési projektek területén, olyan témákban, mint a megújuló energiaforrások vagy az élelmezésbiztonság. Az olyan progresszív projektek, mint a tavaly elfogadott családtörvény, szintén mintául szolgálnak számos ország számára. Számtalan lehetőség van arra, hogy a kubai tapasztalatokat elérhetővé tegyük, és a világ lakosságának túlnyomó többsége hajlandó átvenni azokat. A G77-ek és Kína ugyanis a világ népességének több mint 80 százalékát teszik ki.
Jelenleg világszerte folyik egy egymillió aláírást gyűjtő kampány, amely arra kéri az amerikai kormányt, hogy vegye le Kubát a terrorizmus állami támogatóinak listájáról, és oldja fel feltétel nélkül a blokádot. Hogyan nyilvánul meg az úgynevezett kubai terrorizmus?
Kubát a Trump-kormányzat 2021-ben felvette a terrorizmus állami „támogatóinak” listájára. De Kuba nem terrorista állam, Kuba az állami terrorizmus áldozata. Nemrégiben történt, hogy a washingtoni kubai nagykövetséget Molotov-koktélokkal dobálták meg. Az amerikai kormány nem nyilatkozott erről egyértelműen. Ez azt mutatja, hogy támogatja a Kuba elleni állami terrorizmust. A kubai forradalom története, mint a terrorizmus áldozata, nagyon hosszú, és ez nem csak a hidegháború kérdése, hanem ma is általános gyakorlat. Az amerikai kormány mindig megpróbálja meghatározni, hogy ki terrorista és ki nem az. Ebben az értelemben Kuba természetesen terrorista ország számukra, mert elkötelezett a multilateralizmus mellett.
A blokád és a Washington által bevezetett extraterritoriális intézkedések az európai országok gazdaságát és polgárait is érintik. Ezért, valamint a Kubával való szolidaritásból a szakszervezetek, politikai pártok, ügyvédi egyesületek, üzletemberek, tudósok és Kuba barátai nemzetközi bíróságot szerveznek a blokád ellen Brüsszelben 2023. november 16-án és 17-én. Mit remél a bíróságtól?
A törvényszék létrehozását több olyan jogi szervezet kezdeményezte, amelyek nem tudják elfogadni, hogy a 21. századi világot az amerikai koncepció és szabályok irányítsák. Mind a kétoldalú, mind a többoldalú kapcsolatok tekintetében. Ezt a bíróságot neves bírák, ügyészek, európai szakértők, de amerikai szakértők is vezetik majd, akik összefognak.
A Helms-Burton törvény extraterritoriális jellege megfosztja az Európai Uniót attól a lehetőségtől, hogy Kubával kereskedjen és a kölcsönös tisztelet keretein belül fejlesztési projekteket mozdítson elő. Ez vonatkozik a globális dél más országaival folytatott projektekre is, amelyekben Kuba is részt vesz. A kubai tudás és know-how megosztása veszélybe kerül, és ezzel is foglalkozni fog a bíróság. Ez egy nagyon fontos kezdeményezés, mert rávilágít arra, hogy a blokád mely európai polgárok jogait érinti és sérti: többek között a kereskedelemhez való jogot.
Kuba nagyon hálás, hogy ilyen sok jogász, a nemzetközi köz- és magánkereskedelem és a szerződési jog szakértője, valamint a nemzetközi jog szakértője fog össze Brüsszelben. Nemcsak a blokád megszüntetését akarják követelni, hanem közösen stratégiákat is akarnak kidolgozni a blokád megkerülésére.
Ön már több napja úton van Németországban. Mit mondana azoknak a kubai fiataloknak, akik az imperialista államokba való kivándorlásról álmodoznak?
A migráció azóta létezik, amióta államok léteznek. Kuba esetében ez gyakran politizálódik. A blokád szigorítása azt jelenti, hogy Kubában jelenleg a fiatalok migrációs hulláma zajlik, akik gazdasági okokból akarják elhagyni a szigetet. Azt tanácsolnám a fiataloknak, hogy ne szakadjanak el a gyökereiktől – Kuba történelmétől. Olyan cseréről álmodnak, amely sajnos nem létezik, mert a világ lakosságának egy százaléka rendelkezik a lakosság többségének vagyonával. Mi lenne a különbség a kubai fiatalok és más országok fiataljai között, ha kivándorolnának? Véleményem szerint a legfontosabb, hogy a fiatalok is felismerjék, hogy a méltóságuk és a magas önbecsülésük a kubai forradalom eredménye.
Déborah Azcuy Carrillo a Népek közötti Barátság Intézetében (ICAP) dolgozik Kubában.
Annuschka Eckhardt
Forrás: JungeWelt
