Röviddel a 2023-as törvényhozási év vége előtt a képviselőház szavazásra bocsátotta a brazil üvegházhatású gázok kereskedelmi rendszerét (SBCE) szabályozó törvényjavaslatot. A 299 igen és 103 nem szavazattal elfogadott törvényjavaslat azt a paradox helyzetet teremtené meg Brazíliában, hogy a legnagyobb kibocsátású gazdasági szektor úgy kereskedhet CO2-jegyekkel, hogy nem vonatkozik rá az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó felső határ.
A törvény értelmében a 100.000 tonna CO2-t meghaladó éves kibocsátású vállalatoknak a jövőben be kell jelenteniük a kibocsátásukat, és 25.000 tonnáról csökkenteniük kell azt. A szenátus Környezetvédelmi Bizottságának 2023 októberében, az első törvényjavaslatról tartott szavazásán azonban a parlamenti mezőgazdasági frakció (bancada ruralista) elérte, hogy a mezőgazdasági és az állattenyésztési ágazat mentesüljön a kötelezettség alól.
Az indoklás szerint nem megoldható a mezőgazdasági tevékenységekből származó kibocsátások megfelelő mérése. A probléma ezzel az, hogy a nemzeti kibocsátás 75 százaléka, amely főként az erdőirtásból és az állattenyésztésből származik, mentesülne a szabályozás alól.
A kormány eredetileg inkább nem akarta egyik ágazatot sem diszkriminálni, és nyitva hagyta az ajtót a mezőgazdasági ágazat későbbi bevonása előtt, amíg nem születik megállapodás arról, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer mennyire hatékony a földhasználatból származó kibocsátások csökkentésében.
A képviselőházi vita során azonban a képviselők túlléptek a mentességen. Aliel Machado képviselő új javaslata egy sor olyan rendelkezést irányzott elő, amelyek lehetővé tennék a gazdálkodók és más érdekelt felek számára, hogy az erdők megőrzéséből CO2-jegyeket szerezzenek. A cél az, hogy a földtulajdonosok ne vágják ki a földjeiket, hogy a védett fák továbbra is megköthessék a szén-dioxidot. A kibocsátási egységeket minden egyes tonna CO2-megtakarításért kibocsátási egységek kerülnek kibocsátásra, amelyeket a kibocsátás-kereskedelemben kínálnak eladásra.
A tanúsítványokkal a nemzetközi „önkéntes szén-dioxid-piacon” is lehet kereskedni. Ez a piac független a nemzeti szabályozástól, és jelenleg nincsenek egységes szabványok a tanúsításra.
Ez a mezőgazdasági ágazat és a kompenzációs projektek fejlesztőinek régi vágya, hogy piaci mechanizmusok révén fizessenek az erdők védelméért – annak ellenére, hogy a földtulajdonosok már most is kötelesek ezt tenni földjeiken az erdővédelmi törvény (Código Florestal) értelmében.
A javasolt jogszabály mentesítené a mezőgazdaságot a szabályozás alól, ugyanakkor lehetőséget adna CO2 tanúsítványok előállítására, hogy az elkerült erdőirtásért pénzügyi kompenzációt kapjon. Ezen túlmenően az őshonos vagy természetvédelmi területeken lévő erdők megőrzéséhez is lehetne tanúsítványokat generálni.
Tanulmányok és kutatások azonban a közelmúltban kimutatták, hogy számos tanúsított erdővédelmi projekt átláthatatlannak, kétesnek vagy akár csalárdnak is bizonyult. Ennek részben az az oka, hogy a projektfejlesztők jelentősen túlbecsülték a jövőbeni erdőirtás előrejelzését, ami állítólag több kibocsátást tesz elkerülhetővé. Ez viszont lehetővé teszi, hogy több tanúsítványt adjanak el.
Környezetvédelmi szervezetek és szakértők attól tartanak, hogy a most tárgyalt tervezet részben veszélyeztetné Brazília éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó erőfeszítéseit.
Alexandre Prado, a WWF Brazília éghajlatváltozással foglalkozó részlegének vezetője úgy látja, hogy a terv a kétes ellentételezési projektek kapuját jelenti: „Brazília a rossz szén-dioxid-kibocsátási egységek mosodájává válik. Ez azt jelenti, hogy kicsi az esélye annak, hogy egy ilyen rendszer vevőkre találjon a nemzetközi piacon.”
A Brazil Éghajlatmegfigyelő Központ sajtóközleményében azt írja, hogy „a gazdálkodók és a szén-dioxid-projektek fejlesztőinek mohósága, hogy a vidéki földeken krediteket termeljenek, olyan jogi szöveghez vezetett, amely aláássa a REDD+ hitelességét az országban, és megnehezítheti az erdő- és éghajlatvédelemre szánt nemzetközi források megszerzését”. A REDD+ (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation, azaz az erdőirtásból és erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentése) egy nemzetközi erdő- és éghajlatvédelmi mechanizmus, amelynek célja az erdőirtás korlátozása és az erdőtelepítés ösztönzése pénzügyi ösztönzők révén.
Annak fényében, hogy alig néhány hete az agrárfrakció elutasította Lula da Silva elnök vétóját az őslakos területek leválasztására vonatkozó időkeretet megállapító rendelkezés (Marco Temporal) (miamerikank.hu beszámolt erről) ellen, meglepőnek tűnik, hogy most a nemzetközi piacok bizalmában reménykednek – írja a megfigyelőközpont.
A kongresszusban a törvényről folyó vita kezdete óta az őslakos és hagyományos népcsoportok jogai a környezetvédelmi és őslakos szervezetek egyik legnagyobb aggodalma. Amint arról az Instituto Socioambiental (ISA) nevű brazil civil szervezet beszámolt, ezeket a szervezeteket a vállalatok nyomást gyakorolnak rájuk, különösen az Amazonas térségében, hogy erdei szén-dioxid-jegyek projektjeit dolgozzák ki, amelyeket az „önkéntes piacon” értékesítenének.
Írta: Jan Marinko
Forrás: Amerika21
 szabályozó törvényjavaslatot. A 299 igen és 103 nem szavazattal elfogadott törvényjavaslat azt…){kind=link}