Guatemala és Izrael uralkodó osztályait régi barátság köti össze. Guatemalában 36 éven át, 1960-1996 között polgárháború dúlt. Az akkori jobboldali (katonai) kormányok legtöbbször biztosak lehettek az USA támogatásában. Aktívan hozzájárultak a progresszív Jacobo Árbenz elnök megbuktatásához, és ezzel kiváltották a polgárháborút. A támogatás azonban nem volt korlátlan.
1977-ben Jimmy Carter amerikai elnöknek a közvélemény nyomására ideiglenesen fel kellett függesztenie a katonai támogatást a közép-amerikai országban elkövetett emberi jogi jogsértések miatt. Izrael közbelépett.
Fegyverek és katonai tanácsadók Izraelből felelősek a katonai diktatúra háborús bűneiért
1980 szeptemberében Elías Barahona nyilvánosságra hozta az izraeli katonai segély első mértékét. Barahona a Szegények Gerilla Hadserege (EGP) gerillaszervezet tagja volt, és 1976 óta Donaldo Álvarez Ruiz belügyminiszter szóvivőjeként beépült a minisztériumba, és információkat adott át a tervezett katonai akciókról a gerilláknak. 1980-ban elmenekült az országból. Barahona szerint 1977 óta Izraelből az Egyesült Államokkal kötött megállapodás alapján 50.000 Galil puskát, 1 millió töltényt, 15 Arava repülőgépet, öt helikoptert, ezer géppuskát és 100 háromlábú géppuskát szállítottak.
„Rios Montt uralkodása alatt számos mészárlás történt, amelyet az államilag támogatott erőszak okozott. A leghírhedtebb Dos Erres faluban történt. A mészárlás során a katonák brutálisan megölték az összes lakost, kivéve négyet, akiknek sikerült elmenekülniük. A falusiak holttestét a falu kútjába dobták. Az ENSZ Igazságügyi Bizottsága által 1999-ben elrendelt, a mészárlással kapcsolatos vizsgálat során a ballisztikai bizonyítékok mindegyike Izraelben gyártott Galil puskákból származó lövedékdarabkáknak és töltényhüvelyeknek felelt meg. „1
Továbbá sajtójelentések szerint Izrael az 1980-as évek elején Guatemalát olyan elektronikus megfigyelőrendszerrel szerelte fel, amely a guatemalai lakosság 80 százalékát lefedte. A biztonsági erők a számítógépes technológia segítségével képesek voltak az áram- és vízfogyasztást rögzíteni és az átlagon felüli fogyasztást megállapítani, ami információt szolgáltatott a gerillák szálláshelyeiről a főváros nagyobb területén. A biztonsági erők 1981 júliusában és augusztusában állítólag ezzel a módszerrel 30 gerillákhoz tartozó menedékház felkutatására használták.
„Bánjatok úgy az őslakosokkal, ahogy mi bánunk a palesztinokkal”
1982-ben állítólag akár 300 izraeli katonai tanácsadó is tartózkodott az országban. Különösen azt tanácsolták a hadseregnek, hogy következetesen lépjenek fel az őslakosok ellen, akiket „úgy kell kezelni, ahogy mi bánunk a palesztinokkal, senkiben sem lehet megbízni”, és hasonló kijelentések maradtak fenn tanácsként azokból az évekből.
A tanácsadói tevékenység állítólag magában foglalta a hírszerzés és a megfigyelés, valamint a városi lázadás elleni harc terén történő kiképzést. Továbbá izraeli szakemberek állítólag „kínzási workshopokat” tartottak az USAID amerikai fejlesztési ügynökség finanszírozásával, nemcsak guatemalai résztvevőknek, hanem hondurasiaknak és nicaraguai kontráknak is. Állítólag magas rangú guatemalai tisztek is részt vettek kihallgatási tanfolyamokon Tel-Avivban, szintén az USAID finanszírozásával.
Guatemalában vitatott, hogy a katonai akciók legkésőbb 1982-től milyen jelleget öltöttek. Hivatalosan a gerillák elleni harc volt a cél, de vitathatatlan, hogy legkésőbb 1982-től kezdve nagyszabású mészárlásokra került sor az őslakosok ellen. Kérdéses tehát, hogy a hadsereg indítéka továbbra is a felkelés elleni küzdelem volt-e azzal a céllal, hogy megfossza a gerillákat bázisuktól, vagy pedig egy kiszámított népirtásról van szó.
A guatemalavárosi Casa de la Memoria emlékmúzeum egyik alkalmazottja az év elején azt mondta a szerzőnek, hogy az 1978 és 1985 közötti katonai akciók egy tervezett népirtás méreteit öltötték magukra, amelynek célja „az őslakosok kiirtása vagy legalábbis számuk jelentős meggyengítése” volt. Ezt „szociológiai tanulmányok és felmérések előzték meg az ország fehér felsőbb osztálya körében”. Az uralkodó követelés az őslakosok „kiirtása” volt rasszista okokból és az „indiók” tömeges militáns felkelésétől való félelem miatt.
Párhuzamok a ciszjordániai helyzettel
Ma már 28 éve véget ért a polgárháború Guatemalában. Bár a béketárgyalásokon a gerilláknak sikerült keresztülvinniük az őslakosok jogait, az olyan központi kérdéseken, mint a földterület rendkívül egyenlőtlen elosztása, a legjobb esetben is csak részben sikerült változtatni. Még a szociáldemokrata Bernardo Arévalo elnök alatt sem változott eddig semmi, és az erőszakos kitelepítések folytatódnak.
A földrablásban és a földért folytatott fáradságos küzdelemben kétségtelenül felismerhetők párhuzamok a ciszjordániai helyzettel. Az Arte „Farkha – Egy palesztin falu harcol a jövőjéért” című dokumentumfilmje lenyűgözően mutatja be, hogy a lakosok hogyan próbálják jogilag bizonyítani földjük tulajdonjogát az egyre előretörő izraeli telepek hátterében.
Valami hasonló történik Guatemalában is. Újra és újra a magáncégek biztonsági szolgálatai, különösen a virágzó pálmaolajiparból, elűzik az embereket a földjeikről. Más esetekben jogi viták vannak, a közös földeket több „hullámban” kisajátították és privatizálták, kezdve az 1870-es évek „liberális reformjaival”, és a polgárháború alatt a katonaság olyan földeket is kisajátított, amelyekről a lakosokat elűzték vagy a mészárlások elől menekültek.
Guatemala mindig Izrael oldalán állt
Eközben az Izrael és Guatemala uralkodó osztályai közötti barátság folytatódik. 2018-ban Guatemala James Morales elnök vezetésével követte Donald Trump példáját, és Jeruzsálembe költöztette izraeli nagykövetségét. Ez sértés az arab világgal szemben, amelyben Kelet-Jeruzsálemet Palesztina állam fővárosának tekintik. Az ENSZ-tagállamok többsége nem ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.
A 2023. október 7. utáni gázai katonai eszkalációt követően Guatemala Alejandro Giammattei elnök vezetésével kétszer is a tűzszünet ellen szavazott az ENSZ-ben, néhány más állammal együtt.
Az ENSZ Közgyűlésében 2023. október 27-én Guatemala egyike volt annak a 14 országnak, amelyik nemmel szavazott a „gázai ellenségeskedések azonnali és tartós humanitárius tűzszünet melletti beszüntetésére” vonatkozó felhívásra.
Hasonlóképpen, 2023. december 12-én Guatemala csatlakozott ahhoz a tíz államhoz, amely elutasította az ENSZ Közgyűlésben a gázai „azonnali humanitárius tűzszünetre”, „az összes túsz azonnali szabadon bocsátására” és a „humanitárius hozzáférés biztosítására” vonatkozó határozatot.
Bernardo Arévalo jelenlegi elnök a müncheni biztonsági konferencia szünetében találkozott az izraeli delegációval. Nem bírálta Izrael gázai akcióit, aminek más progresszív latin-amerikai államfők egyértelműen hangot adtak. Arévalo csupán „pacifista álláspontját” hangsúlyozta.
2024 májusában Guatemala megszavazta Palesztina teljes jogú ENSZ-tagságát, a világ 142 másik országával együtt, köztük szinte az összes latin-amerikai országgal együtt. Ez a viszonylag ártalmatlan „igen” szavazat azonnal bírálatot váltott ki az Arévalo-kormányból a jobboldali pártspektrum valamennyi érintett pártja részéről; Arévalo egyetlen belpolitikai intézkedése sem váltott ki ilyen egységes és agresszív reakciót a „jobboldal” részéről (az amerika21 beszámolt róla https://miamerikank.hu/palesztinarol-szolo-szavazas-az-ensz-ben-vitahoz-vezet-guatemalaban/).
A 2024. szeptember 18-i szavazáson, amelyen Izraelt a megszállt területek kiürítésére szólították fel, Guatemala tartózkodott, bár a többi latin-amerikai állam többsége igennel szavazott2
Ebben a légkörben a palesztin nép jogaiért indított szolidaritási mozgalom Guatemalában kicsi. Míg más latin-amerikai országokban rendszeresen tízezrek vonultak utcára a gázai népirtás ellen, addig Guatemalában eddig csak néhány kisebb rendezvényre került sor a főváros környékén, amelyeket a volt gerilla URNG, a palesztin közösség és kisebb szervezetek szerveztek. A mezőgazdasági munkások szervezete, a Codeca szintén több alkalommal nyilvánosan is a „népirtás” ellen foglalt állást.
Összességében azonban a kötelezettségvállalás ezen a területen továbbra is nehézkes. Egy Quetzaltenangóban zárt termekben tartott kisebb, kulturális szolidaritási akció diákaktivistái arról számoltak be a szerzőnek, hogy az egyetemen azonnal agresszív és sértő reakcióval fogadták a bejelentést, ezért az aktivisták a nyilvános akciókat „nehéznek tartják”.
1.Izrael szoros kapcsolata Guatemalával az ország polgárháborújában gyökerezik: https://panoramas.secure.pitt.edu/news-and-politics/israels-close-relationship-guatemala-has-roots-countrys-civil-war-0
2. Guatemalán kívül Latin-Amerikából Costa Rica, a Dominikai Köztársaság, Ecuador, Haiti, Panama és Uruguay tartózkodott. Argentína és Paraguay az állásfoglalás ellen szavazott.
Írta: Thorben Austen
A cikk először a kommunisten.de oldalon jelent meg
 kormányok legtöbbször biztosak lehettek az USA támogatásában. Aktívan hozzájárultak…){kind=link}