Maritza Somoza, aki az RNP alkalmazottainak szakszervezetének országos titkára és az észak-hondurasi FUTH szakszervezeti szövetség elnöke szerint a Libre párt részben jó politikája ellenére elfeledkezett a bázisáról és a szakszervezetekről.
Ön a hondurasi San Pedro Sula városában található RNP nemzeti személyi nyilvántartási hivatalnál dolgozik. Hogyan került a szakszervezeti mozgalomba?
Jelenleg a szakszervezetünk nemzeti titkára vagyok az RNP-nél, és Észak-Honduras régióban a Federación Unitaria de Trabajadores de Honduras (FUTH) elnöke – és az első nő ebben a pozícióban. A szakszervezetünk az RNP-ben 2003-ban alakult, az RNP intézményként az 1990-es évek óta létezik. Minden alkalmazott – akiknek körülbelül 75 százaléka nő – automatikusan tagja a szakszervezetnek; kollektív szerződéses tárgyalásokon veszünk részt és jobb munkakörülményekért küzdünk. A szakszervezet bizottságai a három nagy pártból, a Nemzeti Pártból, a Liberális Pártból és a Libre Pártból állnak. Magam is az 1990-es évek óta vagyok politikailag aktív, 1997-ben alapító tagja lettem az Unificación Democrática pártnak, majd a 2009-es puccs után a Libre pártnak is, amely a puccs elleni ellenállásból jött létre.
Több mint egy héttel a választások után sem világos, ki lesz Honduras új elnöke. Úgy tűnik azonban, hogy a Libre egyértelműen elvesztette a választásokat. Mit vár a szakszervezeti munkától az elkövetkező években?
Nagyon aggódunk. A neoliberálisok a munkásosztályt vissza akarják vezetni a rabszolgaság idejébe, jogi védelem nélkül. Sajnos Donald Trump is jelentős szerepet játszott a választásokon. A Libre azonban saját hibákat is elkövetett.
Például?
Elfelejtették a bázist. A szakszervezetekkel való együttműködés inkább informális volt, a Libre tisztviselőivel való személyes barátságokon keresztül zajlott. A Libre nem támogatta a szakszervezeti oktatási munkát, amely osztálytudatot is teremt. Természetesen voltak jó dolgok is. A Libre jó politikát folytatott a nők előmozdítása terén, és fiatalokat – jó, becsületes embereket – juttatott magas állami tisztségekbe. Például a főnököm itt az RNP-ben 26 éves. A különböző szakszervezetekkel együtt elemezni fogjuk az elmúlt évek hibáit, és felkészülünk a következő évekre. Itt azonban senki sem adja fel. A választási vasárnapon szakszervezeti szempontból elvesztettünk egy csatát, de nem a háborút. Ezzel tartozunk a mártíroknak is – a Compañerosnak, akiket a puccs utáni ellenállás során meggyilkoltak.
Az RNP egy állami intézmény. Mi a helyzet a szakszervezeti szabadsággal és a munkakörülményekkel a magánszektorban?
A magánszektorban már nincs olyan sok szakszervezet. Az 1980-as években még erősebb volt a szakszervezeti mozgalom. A FUTH-ban azonban 14 szakszervezet van szervezve. Az állami szektorban működő szakszervezetek mellett van egy az informális szektorban, szakszervezetek a ruhagyárakban – az úgynevezett maquilákban, amelyek a világpiacra termelnek – és szakszervezetek az élelmiszer- és italgyártásban.
Nem minden magánvállalkozás fizeti a törvényben előírt egészségbiztosítást, bár a vállalkozónak csak egy részét kell fizetnie, a többit a munkavállaló maga fizeti. Sok maquilában van saját orvos. Ez azonban csak olcsó alapellátást nyújt, fájdalomcsillapítókat ír fel. A maquilákban végzett munka nehéz és egészségkárosító, sok kollégánk már 35 éves korában egészségügyi problémákkal küzd. A vállalati orvos léte ürügy arra, hogy ne fizessenek egészségbiztosítást. Attól tartunk, hogy egy új jobboldali kormány hatalomra kerülésével visszatérhet a szakszervezeti mozgalom elleni elnyomás, mint az 1980-as években. Másrészt viszont éppen a maquilákban sok fiatal munkás van, akik szervezkedni és politikailag képződni akarnak.
Mi történt az 1980-as években? Névlegesen Honduras már akkor is demokrácia volt.
Kétpárti rendszer volt, a Liberálisok és a Nemzeti Párt felváltva voltak hatalmon, de nem törődtek az emberekkel. Azokban az években sok volt az elnyomás, sok gyilkosság és eltűnés. Ez a szomszédos országokban zajló konfliktusoknak is köszönhető volt. Nicaraguai kontrák, guatemalai és salvadori paramilitárisok, valamint az amerikai hadsereg és titkosszolgálatok voltak jelen az országban.
Interjút készítette: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
