Kubai orvosok távoznak Guatemalából. A kormány nem hosszabbította meg a vonatkozó szerződéseket.
Háttér: Segítség Kubának
A kubai orvosi brigád missziójának befejezésének bejelentése és a Kuba elleni blokád szigorítása miatt a guatemalai baloldali aktivisták megpróbálják előmozdítani a szolidaritási munkát. A „José Marti” kubai szolidaritási koordinációs csoport február 24-én a fővárosban rendezett rendezvénye az első lépés volt a szolidaritási mozgalom strukturálása és az első lépések meghozatala felé, magyarázta egy aktivista. Különböző ötletek merültek fel, például adománygyűjtés, segélyszállítmányok és a szigetország támogatása napelemekkel. A kubai hivatalos oldalt Nazario Fernández nagykövet és Raúl Antonio Cardoso konzul képviselte. Fernández rövid beszédében megköszönte a „Kubának nyújtott segítséget nehéz időkben”, elmondta, hogy a szigetország helyzete „nagyon komoly”, de Kuba „nem adja fel”. A nagykövet emlékeztetett a gerillaháború első napjaira, a „Granma” partraszállása után. Az első csaták után tizenkét gerilla maradt életben, összesen hét fegyverrel. Fidel Castro nevéhez fűződő kijelentést, hogy „Most megnyerjük a háborút”, később testvére, Raúl is megerősítette, aki azonban első pillanatban azt gondolta, hogy „A testvérem megőrült” – mesélte Fernández.
Aura Lilly Escobar, a baloldali Unidad Revolucionaria Nacional Guatemalteca (URNG) párt helyettes főtitkára emlékeztetett a guatemalai diktatúra és polgárháború évtizedeire, amikor már a „Kuba” szó használata is elnyomást vonhatott maga után. Az 1982-ben négy gerillacsoport egyesülésével alapított szervezetét Kuba mindig szolidárisan támogatta, és a baloldali szervezet egységét is a szigetországnak köszönheti. „Nem kényszerrel, de a kubai elvtársak és Fidel mindig arra ösztönöztek minket, hogy törekedjünk az egységre” – mondta.
Valójában a fegyveres harcok kezdete Guatemalában közvetlenül Kubához kapcsolódott. A tisztek és diákok 1960. november 13-i felkelése, amely hat évvel a CIA által szervezett Jacobo Árbenz szociáldemokrata kormányának megdöntése után a polgárháború kezdetét jelentette, közvetlen nemzetközi kiváltó okkal rendelkezett. Közvetlenül előtte derült ki, hogy az Alejos Arzú oligarchacsalád birtokán, a Costa Sur-i Finca Helvetián a kubai emigránsokból álló „Brigada 2506” tagjai a sziget inváziójára készültek.
Guatemala már 1960 áprilisában megszakította diplomáciai kapcsolatait Kubával, Miguel Ydígiras Fuentes akkori kormánya azt állította, hogy Kuba inváziót tervez Guatemalába. Csak a polgárháború vége után, 1998 januárjában állították vissza a diplomáciai kapcsolatokat. A „Mitch” hurrikán után, amely 1998 októberében és novemberében Közép-Amerika nagy részét elpusztította, azonnali segélyként megkezdődött az együttműködés a kubai orvosi brigádokkal. 2024. augusztus 14-én a guatemalai egészségügyi miniszter és a kubai nagykövet közötti megállapodással kiterjesztették az együttműködést, amelynek célja, hogy 2027-ig megerősítsék az egészségügyi területen való együttműködést.
Kubai orvosok távoznak Guatemalából. A média jelentései szerint kedden az első tíz orvos távozott az országból. Ennek alapja a guatemalai külügyminisztérium döntése, hogy nem hosszabbítja meg a kubai egészségügyi brigádokkal kötött szerződéseket (a miamerikank.hu beszámolt erről). A döntés már január elején megszületett, de csak egy cikk a Prensa Comunitaria-ban tette közzé a végén. Azóta az országban ellentmondások merültek fel a döntéssel kapcsolatban. A vita központi kérdése, hogy a guatemalai egészségügyi rendszer képes-e pótolni a távozó kubai egészségügyi brigádot. A Prensa Libre szerint eddig 412 szakorvos és ápoló dolgozott az országban, főként távoli és szegény vidékeken.
Guatemala szociáldemokrata államfője, Bernardo Arévalo a France 24-nek adott interjúban elmondta, hogy a kubaiakat „guatemalai orvosok és ápolók váltják fel”, a kubai orvosokat „nem utasítják ki, csak nem hosszabbítják meg a szerződésüket”.
A Prensa Libre hétfői cikkében ellentmondott ennek az állításnak. „A kubai orvosbrigád távozásával az egészségügyi minisztérium még nem dolgozott ki stratégiát arra, hogy pótolja a 412 szakorvos és ápoló távozásával keletkezett űrt, akik főként vidéki térségekben élő őslakos közösségekhez voltak beosztva” – írta a lap.
Miguel Ángel Sandoval író és szociológus, aki a Prensa Comunitaria számára írta az első cikket a kubai orvosi brigád missziójának befejezéséről, felháborodott a kormány állításain. „Természetesen a cikkem előtt megkértem az egészségügyi minisztert, hogy nyilatkozzon az ügyben. Ott azt mondták, hogy a hiány pótlásra kerül. Most pedig egy konzervatív média, a Prensa Libre írja, hogy nincs is terv” – magyarázta Sandoval a „José Marti” Kubával szolidaritást vállaló koordinációs csoport február 24-i rendezvényén Guatemalavárosban. A kubaiak 1998-ban, a „Mitch hurrikán okozta katasztrófa után érkeztek az országba, távozásuk pedig új katasztrófát fog okozni” – mondta Sandoval.
A guatemalai orvos, Alma Zacarías ugyanazon az eseményen elmondta, hogy főleg az ország őslakos területein élénk ellenállás tapasztalható a döntés ellen. Öt megyében a közösségi vezetők szervezik a tiltakozást. „Az első fázisban a lakosságot tájékoztatták. Most kezdődik a második és harmadik fázis, amelyekben akciókat dolgoznak ki és jogi lépéseket is tesznek.”
Elsősorban az őslakosok tiltakoznak a döntés ellen. Zacarías szerint ez nem csak azért van, mert sok őslakos él a távoli területeken, és őket érinti leginkább a döntés. „A kubai megelőző egészségügyi ellátási modell közelebb áll az őslakos közösségek hagyományos orvoslási elképzeléseihez, mint a guatemalai hagyományos orvoslás, amely elsősorban a kémiai gyógyszerek alkalmazására épül” – magyarázta. Ő maga Kubában tanult. Szegény családban született Quetzaltenango külvárosában, kisgyerekként már dolgozott, és csak a Ceipa szervezet segítségével tudott iskolába járni, mondta. „Guatemalában soha nem tudtam volna orvostudományt tanulni.” Kubában nemcsak orvostudományt tanult, hanem új társadalmi életmódokat is megismerhetett, meséli. Amikor a kubaiak „fejlődésről” beszélnek, akkor a társadalmi fejlődésre és a társadalmi igazságosságra törekvő társadalomra gondolnak, ami „teljesen ellentétes azzal, amit Donald Trump vagy egy guatemalai neoliberális ugyanaz alatt ért”.
A guatemalai kormány hivatalosan nem indokolta döntését, a jW írásbeli kérdése a döntés okaira és a guatemalai orvosok által nyújtott alternatívákra vonatkozóan az egészségügyi minisztériumtól választ nem kapott. A New York Times egy február közepi cikkében azt írta, hogy a döntés „az Egyesült Államok nyomására” született. A lap hivatkozott Marco Rubio amerikai külügyminiszter bejelentésére, miszerint vízumkorlátozásokat vezet be azoknak a politikusoknak, akik együttműködnek az orvosi brigádokkal. Ez azonban nem érintette Joaquín Barnoya Pérez guatemalai egészségügyi minisztert.
A média jelentései szerint a szomszédos Honduras is befejezte a programot 130 kubai orvossal Nasry Asfura jobboldali kormánya alatt. Ezt követően az elsők már elhagyták az országot; „könnyekkel és tapsokkal” búcsúztatták a kubai orvosokat a klinikákról – írta az El Libertador egyik cikke.
Az El Financiero egyik cikkében azt találgatták, hogy Mexikó is kiutasítja-e a kubai orvosi brigádokat a washingtoni nyomás hatására. A mexikói kormány eddig nem nyilatkozott erről. A TV Azteca egyik riportja szerint idén januárban 3650 kubai orvos tartózkodott az országban. A Bahama-szigetek és más karibi államok viszont a médiaértesülések szerint már „módosították és csökkentették” a programokat.
A világ első kubai orvosbrigádja 1963. május 23-án érkezett Algériába a helyi kormány kérésére. A francia gyarmati uralom végével az országnak nehéz egészségügyi helyzetet kellett megoldania, miután a legtöbb francia orvos elhagyta az országot a gyarmati uralom végével. 2024-ben kubai egészségügyi brigádok 56 országban 23 000 orvossal, ápolóval és technikai személyzettel voltak szolgálatban. A nemzetközi szolidaritás mellett a brigádok Kubának is fontos bevételi forrássá váltak, egyes médiaértesülések szerint a turizmus mellett a legjelentősebb devizaforrás.
Írta: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
