„Ez egyben kulturális forradalom is volt”

A Német Szövetségi Köztársaságban ismét fasiszta és rasszista könyveket adnak ki az 1930-as évekből. A nagyobb könyvkereskedésekben is megtalálhatók. Milyen benyomást hagy ez önben?

Aggaszt, és azt hiszem, hogy a legtöbb németországi ember ugyanígy érez. Mindig felmerül a kérdés: miért van szükség arra, hogy újra kiadják ezeket a szövegeket? A kulturális intézményeknek kötelességük odafigyelni arra, hogy mit kínálnak a lakosságnak, mit akarnak fogyasztani az emberek, és mire van szüksége a társadalomnak. Olyan sok információ van, hogy a fiatalok néha nagyon nehezen tudnak különbséget tenni. Kell, hogy legyen egy határ, amikor megpróbáljuk elmagyarázni, hogyan működik a világ.

Ez a helyzet Kubában?

Kubában a kulturális dekolonizáció folyamatáért küzdünk. A spanyol uralom miatt mindig is európaizáltak voltunk, de az USA befolyása is nagyon erős.

Ön volt a Kubai Könyvintézet alelnöke. Hogyan szerveződik a kubai könyvkiadás?

A kubai forradalom győzelme után, 1959. március 31-én megalakult a Kubai Nemzeti Nyomda (Imprenta Nacional de Cuba), amelynek vezetője a nagy értelmiségi Alejo Carpentier, a Nemzeti Irodalmi Díj és a Cervantes-díj nyertese. A forradalmi Kubában nyomtatott első könyvet, a „Don Quijote de la Mancha” címűt több mint kétmillió példányban osztották szét ingyenesen az egész országban. A kubai forradalom egyben kulturális forradalom is volt. A kultúra fontossága és a lakosság nevelésének szükségessége kezdettől fogva egyértelmű volt.

Más latin-amerikai országokkal összehasonlítva Kubában sokan olvasnak, és a lakosságot különösen műveltnek tartják.

Igen, sokan vannak, akik olvasnak. A könyveket erősen támogatják, hogy mindenki megengedhesse magának. Fidel Castro számára a kultúra terjesztése volt a legfontosabb prioritás. Az 1961-ben indult írástudási kampány a forradalom egyik legdicsőségesebb folyamata volt: a jómódú családokból származó fiatal diákok részt vettek abban, hogy irodalmi műveket juttassanak el a vidéki lakossághoz. A forradalom első napjaiban különösen sok kubai szerző műve jelent meg, majd a világirodalom klasszikusai és természetesen a marxizmus klasszikusai, például Rosa Luxemburg és Karl Marx írásai.

Hogyan változott minden az internet megjelenésével Kubában?

A blokád hatásai az elmúlt években súlyosan befolyásolták a nyomtatott szövegek kiadását. Újra fel kellett találnunk magunkat. Az interneten digitális formában adjuk ki a könyveinket. Nagymértékben támaszkodunk az e-könyvekre. A nyomtatott könyvek azonban még mindig széles körben elterjedtek, és mindkét formátum egymás mellett létezik. Az internet segített abban is, hogy nemzetközi közönséget érjünk el. A kubai könyveket nagyon jól fogadják. Vannak már befutott szerzőink, mint Alejo Carpentier vagy Nicolás Guillén, de vannak új szerzőink is, akiket a közösségi média segítségével tudtunk népszerűsíteni. Mindeközben a havannai nemzetközi könyvvásárunk jelentős kulturális esemény, ahol évente több mint 600 könyvet adnak ki, több mint kétmillió példányban.

Hogyan választják ki a kiadók az új kiadványokat?

A folyamat az eredeti művek beküldésével kezdődik, amelyeket a kiadó érdeklődési körének megfelelően egy szerkesztői és egy olvasói testület értékel. Egy szerzőnek számos lehetősége van arra, hogy Kubában publikáljon. Vannak szerződések, mint bármely más országban, fizetéssel, szerzői jogokkal és könyveik hazai és külföldi terjesztésével. Nálunk is van olyan rendszer, amely a szerzőnek fizet a művei terjesztéséért. Tehát, ha nyilvánosan bemutatja a szöveget, azt is díjazzák. A szerzőt elég jól védik Kubában. Sokaknak van más foglalkozása is, de sok szerző csak a munkájából él. Sokan azok közül, akik az írásnak szentelik magukat, autodidakta módon tanulnak.

Interjút készítette Carmela Negrete

Forrás: JungeWelt