Az El Salvador-i Hipszter autokrata, akinek vonzereje van Latin-Amerikában. Kemény elnyomás a bandák elleni erőszak ellen mint példakép?
Háttér: „Vég nélküli rendkívüli állapot?”
Ez volt a címe az El Salvador-szolidaritási csoportok szeptember utolsó hétvégéjén Frankfurt am Mainban tartott találkozójának. VidalinaMorales az Asociación de DesarrolloEconómicoEconómicoSocial (ADES, Szövetség a Szociális Gazdasági Fejlődésért) és MariselaRamirez a Bloque de Resistencia, a civil társadalmi kezdeményezések szövetségétől voltak meghívottak a közép-amerikai országból.
Az El Salvadorban jelenleg uralkodó helyzet két kiemelt eseménye, amelyek közül néhány az országos találkozón is felkavarta a kedélyeket: amikor szeptember elején egy katonai helikopter lezuhant a hondurasi határon egy zivatar során, mind a kilenc bent tartózkodó meghalt. Köztük volt Mauricio Arriaza rendőrfőnök, az ifjúsági bandák elleni harc egyik kulcsfigurája, valamint Manuel Coto, aki az általa vezetett nyugdíjalap összeomlása után a szomszédos országba menekült, és bírósági eljárás nélkül kiadták. A férfi 35 millió dollárt sikkasztott. A fedélzeten volt még más magas rangú biztonsági személyzet is. Véletlen egybeesés volt az egész? Vagy Nayib Bukele elnök elszámolt belső ellenfeleivel? A gyanú szerint a kábítószer-kereskedelemben is viszály folyik, amelyben salvadori kormányzati körök állítólag érintettek.
Az ADES öt környezetvédője több mint 20 hónapja börtönben vagy házi őrizetben van. A „bűnük”? Civil szervezetükkel a kanadai Pacific Rim multinacionális vállalat tervezett aranybányászati projektje ellen léptek fel. Ezek a tervek 2017-ben a kitermelést tiltó törvény elfogadásához vezettek. A férfiakat most egy nő meggyilkolásával vádolják az 1989-es polgárháború idején, amelyben az FMLN felszabadítási front oldalán harcoltak. Az aktivisták kriminalizálása a gyanú szerint a Bukeles-kormány kísérlete arra, hogy ismét engedélyezze a bányászatot az országban.
Két olyan kiemelt esemény, amely rávilágít arra, hogy a hipszterhatalom külső imázsa, miszerint El Salvador a világ legbiztonságosabb és legbarátságosabb országa, csupán felszín. Az Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága szeptemberben bemutatott jelentésében kimutatta, hogy a rendkívüli állapot 2022 márciusi kezdete és a tavalyi év vége között 73 ezer embert, a lakosság több mint egy százalékát börtönözték be. Összehasonlításképpen ez Magyarországon 100 ezer ember lenne.
Egyébként semmi jel nem utal arra, hogy a magát a „világ legmenőbb diktátorának” nevező Bukele feloldaná az „Estado de emergencia”-t, amelyet a bevezetése óta 29-szer hosszabbítottak meg.
Egy fiatal salvadori nő, aki egy ideje Németországban él, nemrég Peruba utazott. Az első dolog, amit hallott, az volt: „Mi van, te El Salvadorból jöttél? Nos, gratulálok, hogy van egy olyan elnöke, aki végre a problémák gyökeréhez ért, és megszüntette az erőszak problémáját az országában.”Nayib Bukele-t különösen csodálják Latin-Amerikában. A jobboldali Daniel Noboa ecuadori elnök, aki tavaly szintén fiatalkorú „antipolitikusként” indult, Bukele-t példaképeként említi a korábban békés Ecuadorban elharapózó kábítószer-bűnözés elleni küzdelemben. Még a Xiomara Castro vezette hondurasi baloldali kormány is, amely a korábban kialakult erőszakos és korrupt narkóállamot próbálja felszámolni, csodálkozva és csodálattal tekint a határon túlra a hipszter autokrata sikerei láttán.
Mi jellemzi Bukule modelljét? Rendkívüli állapotot elrendelő rendszerek; tömeges letartóztatások; jogi reformok, például a bandákkal kapcsolatos bűncselekmények korhatárának csökkentése vagy tömeges perek, valamint a média fokozott ellenőrzése, különös tekintettel a közösségi hálózatokra. De az „azonnaliság csábítása” is. A ködös „esélyegyenlőség” helyett konkrét egyéni mozgásszabadság. Évekig nem lehetett többé sötétedés után az utcára menni. Most San Salvadorban van egy sétálóövezet, ahol az emberek a tompított közvilágítás lágy fényében sétálnak. A következő kérdés: miért vált be Bukele „manodura” (kemény kéz) politikája az ifjúsági bandák ellen? Elvégre nem ő volt az első, aki vasmarokkal próbálkozott.
Amikor 2019-ben hatalomra került, a gyilkosságok száma már három éve csökkent. A 2015-ös 100.000 lakosra vetített 107-ről 2018-ban 53-ra, köszönhetően a korábbi baloldali FMLN-kormánynak. Az is elkezdte már a titkos tárgyalásokat a bandafőnökökkel, amelyeket Bukele folytatott. A három évig tartó tárgyalások végül szakadékot hoztak a bandavezérek és a tagok között. Így amikor a Bukele-rezsim 2022 elején nagy csapást mért, egyszerűen meg tudta szakítani a kommunikációt a „ranflas” (bebörtönzött főnökök) és a ranglétra között. Ráadásul a salvadori bandák viszonylag gyengék voltak – például a jobban finanszírozott mexikói kartellekhez képest.
De miért nem lehetett Bukule politikáját egyszerűen utánozni? Vegyük például Hondurast: Castro elnök megpróbálta lemásolni Bukelét, de az ő elnyomása sokkal korlátozottabb volt a hatókörében és intenzitásában. Az eredmények szerények voltak. A zsarolások számának jelentős csökkentésére irányuló célt nem sikerült elérni. Valójában tizenegy százalékkal nőttek, ami öt év óta a legmagasabb szint. Vegyük például Ecuadort: Noboa elnök kezdetben mérsékeltnek mutatkozott, de 2023 decemberében elindította az „Operación Metástasis” nevű, a szervezett bűnözés elleni akciót. Emellett szükségállapotot is bevezetett. A bandák azonban továbbra is cselekvőképesek maradtak, és erőszakos támadások hullámával válaszoltak.
Vajon megmarad-e Bukule modelljének „sikere” és vonzereje? Elvégre a salvadoriak 84 százaléka rá szavazott az idei választásokon. Az egyik lehetőség azonban az, hogy a lelkesedés – még az országban is – alábbhagy. A populista projektek iránti lelkesedést általában kiábrándulás követi. A hype azonban valószínűleg addig tart, amíg a bandabűnözés továbbra is sújtja az embereket. Ezzel szemben az urnáknál erős államot fognak követelni. Ennek megfelelően úgy tűnik, hogy El Salvador egyelőre „banda nélküli állam és demokrácia nélküli állam” marad. Másrészt a szükségállapot nem fog örökké tartani. A diktatúrával szembeni nemzetközi és hazai nyomás egyre nő. Miközben egyesek lámpások alatt sétálnak, ártatlan emberek ezrei vannak bebörtönözve. Ez az elnyomó biztonsági stratégia hosszú távon nem fenntartható. Károsítja az állami intézményeket. De ha a modellje összeomlik, Bukele politikailag nem fogja túlélni.
Írta: Tom Beier
Forrás: JungeWelt
