Az UAW autós szakszervezet nagyszabású sztrájkja azt mutatja: az amerikai munkásmozgalom visszatért. Nem utolsósorban Bernie Sandersnek köszönhetően, hiszen elnökválasztási kampányai egy új generációt motiváltak arra, hogy szembeszálljon az egyenlőtlenséggel és a vállalati hatalommal.
Miután évtizedekig robbanásszerűen nőtt az egyenlőtlenség az Egyesült Államokban, és a szupergazdagok egyre inkább magukhoz ragadták a kormányt, 2016-ban és 2020-ban emberek milliói találtak politikai hangot dühük – és egy jobb jövőbe vetett reményük – kifejezésére egy kissé furcsa vermonti demokrata-szocialista szenátor elnökválasztási kampányában. Bernie Sanders országszerte az egyszerű emberek „politikai forradalmára” ösztönözte az embereket az amerikai politikát és gazdaságot a saját hasznára manipuláló milliárdos osztály ellen.
Mára azonban a legfontosabb reformok, amelyekért Sanders kampányolt – Medicare for All, a Zöld New Deal, munkahelyi garancia, ingyenes oktatás mindenkinek az óvodától a főiskoláig és így tovább – ismét lekerültek a napirendről. Bár Joe Biden elnök kormánya a vártnál progresszívebb, az elért eredmények messze elmaradnak Sanders politikai forradalmának ambiciózus követeléseitől.
De ezzel egy időben valami más is történik. Az olyan vállalati óriásoknál, mint az Amazon és a Starbucks, a munkavállalók nagy nyilvánosságot kapó módon szervezkednek. A felsőoktatásban robbanásszerűen terjed a szakszervezeti mozgalom. A korrupt régi gárda vezetőit leváltották az olyan nagy szakszervezetekben, mint a Teamsters és az Egyesült Autómunkások (UAW), és Hollywoodban is sztrájkok vannak. A régóta halott amerikai munkásmozgalom az élet jeleit mutatja.
A legutóbbi ilyen epizód: múlt pénteken a 146 ezer tagot számláló UAW sztrájkot indított a három nagy amerikai autógyártó (Stellantis, General Motors és Ford) ellen a szakszervezet demokratikus és harcos erővé való átalakításának ígéretével megválasztott új vezetés alatt. A szakszervezet céljai között szerepel a több évtizedes engedmények visszaszerzése, a munkavállalók különböző szerződési szintekre való felosztásának megszüntetése, annak biztosítása, hogy a kormány által támogatott elektromos járművekre való átállás valóban jó munkahelyeket teremtsen, valamint a rövidebb munkahét bevezetése.
Az UAW új elnöke, Shawn Fain a sztrájk előtt kompromisszum kész retorikájával idegessé tette az autóipari vezetőket. Nyilvános beszédeiben az osztályharcról áradozott, és az evangéliumokat idézte, amikor a munkások helyzetéről beszélt. Az is szokása volt, hogy a tagság számára véglegesítette az alku aktualitásait, szó szerint a szemétbe dobva az autógyártók szerződési javaslatait.
Nem csoda, hogy sokan kapcsolatot látnak Fain és Bernie Sanders között, aki péntek délután csatlakozott a sztrájkoló UAW-tagokhoz egy detroiti gyűlésen. A hónap elején Nelson Lichtenstein szakszervezeti történész a Twitteren azt írta:
„Most néztem meg Fain 37 perces előadását az UAW-tárgyalásokról. Sokszor úgy hangzott, mint Bernie Sanders, csak jobban, mert szeptember 14-én Fain és az általa vezetett munkásosztály egy része valóban sztrájkba léphet, hogy szavait tettekre váltsa”.
Az 1970-es évek óta az autóiparban dolgozók sok szempontból az amerikai munkásosztály általános kivételezettjei voltak. Korábban jó bérekre, biztos munkahelyekre és bőkezű nyugdíjakra számíthattak – nagyrészt a szakszervezetüknek köszönhetően. Az elmúlt évtizedekben azonban sokuk életszínvonala romlott. Az autógyárak a munkahelyeket a tengerentúlra vagy olyan régiókba helyezték át, ahol a szakszervezetek kevésbé vannak jelen, egyre több társadalombiztosítási járulékot követeltek, alacsonyabb szintű munkahelyeket teremtettek, és fokozták a kizsákmányolást a gyárakban.
„Az, hogy a nagy szakszervezetekben, mint az UAW, a harciasság újra életre kel, alapvető fontosságú a Sanders-mozgalom által szorgalmazott átalakító változások eléréséhez.”
A Fain-t hatalomra juttató UAW reformmozgalom és a mostani sztrájk azt mutatja, hogy a munkások visszavágnak. Megpróbálják visszacsinálni azt, amit a neoliberalizmus évtizedei tettek az iparágukkal és másokkal. Maga Fain is így értelmezte a sztrájkot a szakszervezet által szeptember 13-án közzétett videóban: „Ez a mi generációnk meghatározó pillanata. Álljunk ki magunkért és a munkásosztályért. Álljunk ki a jövő generációiért. Álljunk ki a gazdasági és társadalmi igazságosságért.”
A sztrájkoló UAW-tagok átveszik a fáklyát Sanders elnökválasztási kampányától. Sanders és az UAW nem csak a vállalati hatalom megtámadásának céljában osztoznak. Az, hogy a nagy szakszervezetekben, például az UAW-ben új életre kel a harcosság, alapvető fontosságú a Sanders mozgalma által szorgalmazott átalakító változások eléréséhez.
Az 1930-as évek elején az Egyesült Államokat megrázó hatalmas sztrájkhullám volt a New Deal reformok második hullámának egyik fő mozgatórugója, amely intézményesítette a kollektív tárgyalási jogokat, bevezette a társadalombiztosítást és létrehozta a Works Progress Administrationt. És azok az országok, amelyekre Sanders szívesen hivatkozik, mint amelyek már megvalósították elképzeléseit a gyakorlatban – mint például Svédország és Finnország – csak a szociáldemokrata pártoknak köszönhetően voltak képesek erre, amelyek a hatalmas, harcos szakszervezeti mozgalmaknak köszönhetően kerültek hatalomra.
Azok a progresszívek és szocialisták, akik Sander elnökválasztási kampányai nyomán olyan csoportokba áramlottak, mint az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) és az éghajlatváltozással foglalkozó Sunrise Movement, később választásokat nyertek és törvényhozási sikereket értek el országszerte. De sokan felismerték a munkásmozgalomban való szerveződés fontosságát is – a DSA például idén nyáron mozgósított a UPS teamsterek lehetséges sztrájkjának támogatására, és szolidaritási akciókat tervez az UAW-vel is. A Emergency Workplace Organizing Committee (EWOC) révén a DSA tagjai segítettek a munkavállalóknak a szervezkedésben, és sok szocialista vállal munkát olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a logisztika, az ápolás és az oktatás, hogy segítsenek a szakszervezeteket harcos, demokratikus irányba terelni.
Az UAW mai harciassága nem kis részben a szocialista erők és az olyan csoportok, mint a Labor Notes, több évtizedes erőfeszítéseinek eredménye. Az egykor baloldali, alulról szerveződő szervezetek kulcsszerepet játszottak az amerikai munkásmozgalom kiépítésében annak ereje csúcsán, az 1930-as és 40-es években. Ha az a harci szellem, amelyet most az UAW-ben és máshol látunk, elterjed, az valószínűleg nagyrészt a Sanders által inspirált baloldalnak köszönhető, amely a szavazóurnáknál tett erőfeszítéseit a munkahelyi harcos szervezéssel kombinálja.
Írta: Nick French
Forrás: Jacobin
