Tudomásunk szerint az amerikai kormány csak egyszer ismerte el nyilvánosan, hogy bojkottálta Kuba internet-hozzáférését. Az igazságügyi minisztérium 2022 novemberében azt javasolta, hogy a Szövetségi Kommunikációs Bizottság tagadja meg a szigetországnak a karibi országokat az amerikai kontinenssel összekötő tenger alatti kábelhez való csatlakoztatására vonatkozó engedélyt.
Az érvelés nevetséges volt. Arra az állítólagos veszélyre hivatkozott, hogy Kuba „külföldi ellenfelekkel”, például Kínával vagy Oroszországgal ápolt kapcsolatai miatt a szigetet kapuként használhatnák az amerikai hálózat feltörésére.
A Havannától 32 kilométerre futó, több mint két évtizede működő Arcos-1 hálózat 24 internetes hotspotot köt össze a kontinens 15 országában, amelyek többsége régóta ápol kapcsolatokat „külföldi ellenfelekkel”, amelyeket Washington „leleplezett”.
Senki sem csatlakozik az internetre varázsszavak kiabálásával. Legalább három előfeltételre van szükség: a távközlési hálózatra, a számítógépekre vagy elektronikus eszközökre, amelyek lehetővé teszik a párbeszédet a hasonlóan gondolkodó emberekkel szerte a világon, valamint e technológiák használatának kultúrájára.
Ha egy szigeten élsz, akkor a szárazföldi hálózatokhoz való csatlakozáshoz leginkább tenger alatti kábelekre van szükséged. Valójában a világ adatforgalmának 99 százalékát – akár szárazföldi, akár tengeri – tenger alatti kábelek, többnyire optikai kábelek szállítják, amelyek teljes hossza meghaladja az egymillió kilométert.
Az internetet olyan hálózatként fogalmazták meg, amelyben az információk szállítása alternatív útvonalakon keresztül történik az adatok dinamikus áramlásának biztosítása érdekében. Eredete John Kennedy elnök 1962-ben, az úgynevezett októberi rakétaválság után kiadott parancsára vezethető vissza, amely rávilágított az egyoldalú parancsnoki és irányítási rendszerek sebezhetőségére egy nukleáris támadás esetén. A hálózati redundancia azonban ma már kisebb, mint az internet létrehozásakor volt, mivel szinte minden optikai kábel az USA-ba fut, ahol a hálózat gerinchálózata található.
Az internetet alkotó kábelek kiegyensúlyozatlan szerkezete azt jelenti, hogy minden Latin-Amerikából Európába továbbított információ, még ha egy patagóniai szolgáltatásról és helyi szerverekről érkezik is, szinte mindig az Americas adatközpont Miamiban található hálózati hozzáférési pontján (NAP) halad át. Ráadásul az óceánokat átszelő nagy optikai kábelek egy maroknyi, a hírszerző szolgálatokhoz kapcsolódó vállalat tulajdonában vannak, amint azt Edward Snowden, az amerikai hírszerzés egykori alkalmazottja felfedte.
Tehát nem Kubának van hosszú és dokumentált hagyománya a hackelés, kémkedés és az internet megfigyelése terén.
A kínai Nemzeti Számítógépes Vírusok Elleni Küzdelmi Központ és a Qihoo 360 Technology internetes biztonsági cég 2023 szeptemberében közzétett közös kutatási jelentése azzal vádolja az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséget (NSA)1, hogy több mint 10.000 kibertámadást irányított Kína ellen, és 140 gigabájtnyi releváns adatot lopott el.
Nem lehet bizonyítani, hogy Kuba fenyegetést jelentene a kiberbiztonságra. Ami ebben az ügyben fontos, az az, hogy az igazságügyi minisztérium most először ismeri el egy bürokratikus ajánlásban, hogy Washington megakadályozza a tenger alatti kábelhez való csatlakozást.
Így talán egyszer majd beismerik, hogy a szigetet érintő számos blokádjukban az informatikai eszközök beszerzésének megakadályozása és a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférés óriási nehézségei is benne vannak.
Érdemes áttekinteni a Kuba elleni amerikai digitális háború legfontosabb mérföldköveit, hogy megértsük ennek a történetnek a mélységeit. Míg Európa és a legtöbb latin-amerikai ország az 1980-as évek közepén kezdett el csatlakozni az internethez, addig Kubát több mint egy évtizeden keresztül a Nemzeti Tudományos Alapítvány (NCF) „útvonalszűrő” politikája alá vetette, amely blokkolta a szigetre és az USA területén a szigetről induló és oda vezető kapcsolatokat.
A különleges időszakban – a kelet-európai szocialista folyamatok összeomlását követő válság idején, az 1990-es évek elején – a helyzet drasztikusan megváltozott. Az USA kiszámította, hogy a kubai szocializmus napjai meg vannak számlálva, és a „digitális glasznoszty” mellett döntött egy amerikai propagandacsatornával, hogy megkönnyítse a kívánt rendszerváltást Kubában, amelyre Washington több mint 60 éve épített.
1996 óta a Torricelli-törvény vagy „törvény a kubai demokráciáért” néven ismert rendeletnek köszönhetően a szigetországot az internethez lehetett csatlakoztatni, de csak információs tartalmak elérésére. Ennek oka, hogy a kubai felhasználó által igénybe vehető szolgáltatások köre szigorúan korlátozott.
Mind a demokrata, mind a republikánus kormányok fenntartották ezt a politikát, Donald Trump pedig a „maximális nyomásgyakorlás” stratégiáját alkalmazza a kubai gazdaság megfojtására. Ezt a Joseph Biden-kormány is fenntartotta. Mindkét elnök felbátorította az Egyesült Államokban élő kubai ultrajobboldaliak egy részét, akik aktívan részt vettek a Facebookon, a sziget legnépszerűbb platformján magán- és nyilvános csoportok létrehozásában, hogy manipulálják a nemzeti közéletet.
Bizonyítékok vannak arra, hogy ezek a csoportok kezdeményezték a 2021. júliusi kubai tüntetéseket, a karibi ország eddigi legnagyobb tiltakozásait. Alan Macleod amerikai kutató beépült az egyik ilyen csoportba, és bebizonyította, hogy a San Antonio de los Bañosban – a városban, ahol a zavargások kezdődtek – zajló zavargások fő felbujtói Floridában székelnek.
„A külföldiek beavatkozása Kuba belügyeibe olyan szintet ért el, amelyet az Egyesült Államokban kevesen tudnak elképzelni” – írta Macleod a MintPress News 2021 októberében.
Bármely kutató bőséges bizonyítékot találhat az amerikai kormány szerepére a #SOSCuba kampányban, amely több ezer retweetet generált a 2021. július 11-i tüntetéseket megelőző napokban és azok alatt. A kampányt az amerikai kormány által finanszírozott szervezetekkel kapcsolatban álló szereplők kezdeményezték és erősítették fel.
2017 januárja és 2021 szeptembere között legalább 54, Kubában programokat működtető csoport kapott bizonyíthatóan támogatást a Külügyminisztériumtól, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségétől (USAID) vagy a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (NED). Ezek a programok egy és három év közötti időtartamra szólnak, és az összegek félmilliótól 16 millió amerikai dollárig terjednek. A Fehér Ház folyamatosan büszkélkedik azzal, hogy erőfeszítéseket tesz a szigeten belüli politikai változások előmozdítását célzó személyek és szervezetek azonosítására, toborzására, képzésére, finanszírozására és bevetésére.
Ma már 7,5 millió kubai (a lakosság több mint 70 százaléka) rendelkezik internetkapcsolattal. De nem tudják megtekinteni a Google Earth-et, nem tudják használni a Zoom videokonferencia-rendszert, nem tudnak ingyenes Microsoft-szoftvereket letölteni, nem tudnak az Amazonon vásárolni, vagy nemzetközi domaineket vásárolni, amelyek fellendíthetnék a sziget turizmusát, hogy csak néhányat említsünk a több mint 200 blokkolt szolgáltatás és alkalmazás közül.
Amikor az internetszolgáltatók észlelik a Kubából érkező hozzáférést, ezek a cégek – legyen a székhelyük Kaliforniában, Madridban, Párizsban vagy Torontóban – szűrőként működnek, és figyelmeztetnek, hogy a felhasználó „tiltott országból” csatlakozik.
A kubai „rendszerváltási” politikájának részeként az amerikai kormány az elmúlt években fokozta az információmanipulációs technikák alkalmazását, összhangban az új kommunikációs paradigma szédületes fejlődésével, a globális algoritmikus platformok feletti dominanciával, valamint a kubai társadalom lehetőségeinek és gyengeségeinek azonosításával a digitalizációra való átállási folyamat során.
A pénzügyi, technológiai és humán erőforrások felforgató célokra történő felhasználását prioritásként kezelte, és a blokád szabályozási keretein belül intézkedéseket hozott a kommunikációs komponens felhasználásának megkönnyítésére a Kuba elleni nem hagyományos háborúban. Ez megerősíti a kognitív hadviselésre jellemző eszközöket a tudományos, katonai és politikai körök által kidolgozott fogalmi meghatározás szerint.
Eközben a kubai hatóságok tudatára ébredtek annak a kolosszális kihívásnak, amelyet ez az új forgatókönyv jelent a nemzetbiztonság és a honvédelem számára, és nagyobb politikai és kommunikációs mozgósításra, valamint az állam és az egész nép közös fellépésére szólítottak fel az ellene való küzdelem érdekében.
Ezért üdvözlendő az Igazságügyi Minisztérium nyilvános nyilatkozata, amely egyértelműen kijelenti, hogy az amerikai kormány az, amely megakadályozza, hogy a sziget csatlakozzon a karibi országokat összekötő Arcos 1 hálózathoz. Talán ez ráébreszti Washingtont, hogy ő volt és ma is ő a kubai internet-hozzáférés legnagyobb ellensége.
Előadás a „Átalakulóban a szocialista sajtó” című vietnami-kubai szemináriumon hangzott el.
1 A Wikipedia szerint a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) az USA legnagyobb külföldi hírszerző szerve, amely az elektronikus kommunikáció világméretű megfigyeléséért, dekódolásáért és elemzéséért felelős.
Írta: Rosa Miriam Elizalde
Forrás: cubadebate
