Ez a pillanat bekerülhet a történelemkönyvekbe: július 10-én Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter a Pentagon előtti pázsiton állt, miközben egy drón zümmögve repült felé. A pilóta nélküli repülőgép egy dokumentumot szállított, amelynek címe „Unleashing U. S. Military Drone Dominance” (Az amerikai katonai drónok dominanciájának felszabadítása) volt. Hegseth drámai mozdulattal elkapta a levegőből a papírlapot, és lendületes gesztussal aláírta. „Ez a jövő” – jelentette ki a kamerának. „Harcolunk. Harcolunk, hogy győzzünk.” A jelenetet Metallica „Enter Sandman” című dala kísérte – legalábbis eleinte.
Mert néhány nappal később kitört a botrány. A metalzenekar szerzői jogsértés miatt figyelmeztette a Pentagont. A Metallica kifejezetten nem akar katonai erővel társulni, amit a zenészek már 2013-ban egyértelművé tettek, amikor tiltakoztak zenéjük iraki kihallgatások során való felhasználása ellen. A Pentagon kénytelen volt beismerni, hogy engedély nélkül használta a zenét, törölte a videót, és hang nélkül töltötte fel újra.
A sikertelen előadás jól illusztrálja Hegseth nagy bejelentését. A fellengzős cím, „Unleashing U. S. Military DroneDominance” (Az amerikai katonai drónok dominanciájának felszabadítása) mögött ugyanis nem egy több milliárd dolláros pénzügyi támogatás áll az amerikai drónipar számára, hanem csupán a meglévő költségvetés átszervezése. A Pentagon 2026-os költségvetése először 13,4 milliárd dollárt szánt autonóm rendszerekre, további 3,1 milliárd dollárt pedig ellenséges drónok elleni védelmi rendszerekre.
Hegseth memorandumában három nagy célt tűz ki: a hazai dróngyártás erősítését és ezzel az saját gyártás kiépítését, egy technológiai ugrás lehetővé tételét és a képzés modernizálását. A 1. és 2. kategóriába tartozó kis drónok – amelyek súlya legfeljebb 25 kilogramm – a jövőben „fogyóeszközként” lesznek kezelve, és nem tartós felszerelésként. Az ezredesek mostantól maguk szerezhetik be és tesztelhetik a drónokat, és képezhetik ki rájuk katonáikat. Eddig még a legegyszerűbb drón vásárlások is bonyolult engedélyezési eljáráson mentek keresztül. A Pentagon most feloldja ezeket a korlátozásokat a kis rendszerekre, és több felelősséget ad a csapatoknak. A drónok felfegyverzésének tanúsítását hosszú hónapok helyett 30 napon belül, az akkumulátorok engedélyezését pedig egy héten belül kell elvégezni. Szeptemberig minden fegyvernemnek kísérleti drón formációkat kell felállítania, 90 napon belül pedig legalább három nemzeti kiképzőteret kell létrehozni. 2027-től minden nagy katonai gyakorlatnak integrálnia kell a drónokat, beleértve a „drónok drónok ellen” háborúkat is.
Jövő év végére minden csapatot olcsó, egyszer használatos drónokkal kell felszerelni, mint amilyenek Ukrajnában is használatban vannak. Az ott szerzett tapasztalatok nap mint nap bizonyítják, hogy a drónrendszerek milyen döntő fontosságúakká váltak, és hogy a dróncsaták korszaka megkezdődött. A technológia háborús körülmények között napról napra fejlődik. Már most mindkét háborúzó fél autonóm vagy részben autonóm drónokat vet be Ukrajnában, amelyek közvetlen emberi irányítás nélkül működnek. Összehasonlításképpen: Ukrajna becslések szerint évi 2,5–3 millió drónt gyárt, míg az USA kevesebb mint 100.000-et. A kínai piacvezető DJI a globális drónpiac 70 százalékát ellenőrzi, és évente több millió rendszert képes gyártani – százszor többet, mint bármelyik amerikai gyártó. Az Egyesült Államok, amely a világ legnagyobb katonai költségvetésével és kétségtelenül nagy katonai hatalommal rendelkezik, nem akar lemaradni, és ezzel egyidejűleg meg akar szabadulni a kínai motoroktól, kameráktól és elektronikai alkatrészektől való függőségétől.
Hegseth Pentagon előtti előadása a drónok elterjedésének rituális kezdőjeleként is értelmezhető az egész NATO-térségben. Akár fordulópontról, akár szimbolikus politikáról van szó, a „Drone Dominance” kezdeményezés egy olyan fejleményt jelöl, amely már régóta felgyorsult. Az autonóm fegyverrendszerek a normává válnak – előre nem látható következményekkel, a civil lakosságra nézve is.
A robotok háborújának korszaka elkezdődött.
Írta: Lars Lange
Forrás: JungeWelt
