„Az igazi puccsot Castillo ellen folytatták”

A perui elnök törvénytelen eltávolításáról, a jogállamiság hiányáról és az elitek hatalmáról. Interjú Guido Leonardo Croxattóval

Pedro Castillo perui elnök a beiktatásának napján tartott eskütétel után

Guido Leonardo Croxatto jogi és filozófiai tanulmányokat folytatott az Universidad de Buenos Airesben és a Berlini Szabadegyetemen. Ma emberi jogi ügyvédként dolgozik Argentínában, és az argentin ügyvédi kamara Escuela del Cuerpo de Abogados del Estado (ECAE) igazgatója. Az év eleje óta Croxatto koordinálja a bebörtönzött perui elnök, Pedro Castillo védelmét.

Hogyan történt, hogy argentin állampolgárként ön lett az egyik ügyvédje az előzetes letartóztatásban lévő Pedro Castillo leváltott perui elnöknek?

Ez pusztán a véletlen műve volt. Peruban voltam Eugenio Raúl Zaffaronival, a mentorommal a büntetőjog területén. Januárban meghívtak minket Cuscóba, ahol az egyetem díszdoktori címét kellett volna átvennünk. Nem azért mentünk Peruba, hogy valakinek az ügyvédjei legyünk. Ezt senki sem így tervezte. Mivel Zaffaroninak gondjai vannak a magassággal, az éjszakát Arequipában töltöttük, ami alacsonyabban fekszik. Mivel Castillo leváltása után a tüntetők elfoglalták a repülőteret, ott ragadtunk. A repülőtér tíz napig zárva volt. Ott a limai San Marcos Egyetem emberei kerestek meg minket. Azt mondták, érdekes lenne, ha eszmét cserélnénk Castillo csapatával, hogy lássuk, tudnánk-e segíteni, és milyen ötletekkel tudnánk hozzájárulni a védelmi stratégiájához. Így kezdődött a dolog. Később Castillo megkért minket, hogy legyünk a jogi csapatának tagjai.

Lépjünk egy kicsit vissza: mi történt 2022. december 7-én? A médiában Castillo önbíráskodásáról beszéltek. Lehet-e annak nevezni a kongresszus feloszlatására tett kísérletét?

Peruban az őslakosok, a parasztok és a lakosság legszegényebb rétegei szisztematikusan ki vannak zárva a jogaikból. Ez Castillo példáján is látható. Eleinte mindent megtettek, hogy ne ismerjék el választási győzelmét. Az őslakosok szavazatait vitatták – azzal az érvvel, hogy nem tudnak szavazni. A különböző városokból származó parasztok 45 napon keresztül Limába mentek tüntetni, nehogy a szavazataikat nem érvénytelenítsék. Van egy Arenas nevű bíró, aki nem hagyta magát korrumpálni. Neki köszönhetően Castillót végül elnök lett. Miután elnök lett, lehetetlenné tették, hogy kormányozzon. Az általa javasolt minisztereket nem fogadták el. 140 törvényjavaslatot, amelyet a parlamentbe terjesztett be, elutasítottak. Vádakat találtak ki ellene, nem engedték, hogy elhagyja az országot. Képzeljünk el egy olyan elnököt, aki nem hagyhatja el az országot, mert ehhez a Kongresszus engedélye kell.

A parlament, amelynek a lakosság körében öt százalékos a támogatottsága, lehetetlenné tette a demokratikusan megválasztott elnök számára a kormányzást. Castillo tehát – belefáradva abba, hogy nem tud kormányozni, és meggyőződve arról, hogy előbb-utóbb puccsot hajtanak végre ellene – december 7-én beszédet mond. Ebben változásra szólítja fel a peruiakat. Alkotmányozó gyűlésre szólít fel a perui modell – egy korrupt, igazságtalan és rasszista modell – alapvető megváltoztatására.

Castillo beszéde tehát elsősorban nem is a parlamenti képviselőknek szólt, hanem a lakosságnak?

Így van. Castillo tisztában volt azzal, hogy minden perui intézmény korrupt, rasszista és pénzzel rendelkező emberek által vezetett. Olyan pénzekkel, amelyekkel Castillo nem rendelkezik. Ezért még bizarrabb, hogy korrupt milliomosok vádolják őt azzal, hogy korrupt, akik évtizedek óta kifosztják Perut. Tehát ez egy beszéd volt a nép által a népnek. Ezért nem volt rajta a miniszterek aláírása.

Mit akart tehát Castillo elérni a beszéddel?

Tudatosítani akarta az emberekben, hogy egész társadalmi osztályoknak nincs helyük a perui demokráciában. Hogy még ő, mint elnök sem végezheti a munkáját. Az egyetlen előrelépést az alkotmánymódosításban látta. Erről szólt az egész. Ezért is vonultak az emberek a leváltása után az utcára.

Törvényes volt, amit Castillo tett?

Még egy elnöknek is mindig megvan a szólásszabadsága. Castillo nem adott parancsokat, és nem kényszerítette ki a Kongresszus és a bíróság feloszlatását. Ezért mondja mentorom, Zaffaroni, hogy ez egy „erőtlen kísérlet” volt. Egy olyan kísérlet, amely soha nem volt alkalmas arra, hogy elérje célját. Castillo egyetlen rendőr- vagy katonatiszt támogatását sem élvezte. Ezt ő is tudta. Ezért ez egy politikai kiáltvány volt, nem pedig a nemzethez intézett beszéd. Egy ilyen eredménytelen kísérlet nem büntethető. Tehát nincs bűncselekmény. Castillo soha nem használt más eszközt, mint a beszédet.

Naivitás volt Castillo részéről, hogy elmondta a beszédet?

Bizonyos értelemben igen.

Mert nem kapta meg az ország valódi erőinek, a fegyveres erőknek és a rendőrségnek a támogatását?

Igen, ez fontos. A fegyveres erőkben nem volt semmiféle támogatása, és nem is kereste, mert nem akart puccsot végrehajtani. Azt akarta, hogy az emberek jogait tiszteletben tartsák. Ő az emberek oldalán áll, nem pedig a fegyveres csoportok oldalán. Valójában ezek a csoportok voltak azok, akik puccsot hajtottak végre ellene, és szabálytalanul eltávolították hivatalából. Ezt azért is nehéz megérteni, mert a sajtó sok mindent elhallgat. Ez különösen igaz a perui sajtóra, nem annyira a nemzetközi sajtóra, amely lassan kinyitja a szemét. Már az a tény, hogy a Castillo leváltása elleni tüntetéseken több mint 70 embert öltek meg, jelzi, hogy valójában ki hajtotta végre a puccsot.

A beszéd után Castillót letartóztatták. Mivel vádolják őt?

Olyan bűncselekményekkel vádolják, amelyeket nem követett el. Lázadás, ami a perui büntető törvénykönyv szerint fegyveres felkelést jelent. Itt azonban egyetlen fegyverről sem volt szó. Összeesküvés, amihez két vagy több embernek kell összefognia. Castillo azonban teljesen egyedül cselekedett. Árulás…

Castillót a mexikói nagykövetségre menet tartóztatták le, miután beszédet mondott! Tisztában volt azzal, hogy a beszéd soha nem érheti el valódi célját. Ezért igazságtalanul eltávolították. Ráadásul az eljárás, amellyel eltávolították hivatalából, nevezetesen „erkölcsi alkalmatlanság” miatt, nem volt törvényes. Ha egy elnök fel akarja oszlatni a kongresszust, akkor van egy alkotmányos eljárás a felelősségre vonásra.

Miért nem ezt az eljárást alkalmazták Castillo esetében?

A kongresszusi képviselők siettek. A lehető leghamarabb meg akartak szabadulni Castillótól. Ez volt az, ami a legjobban felháborította az embereket. Még az erkölcsi alkalmatlanság miatti eltávolításhoz is 104 szavazatra lett volna szükség a parlamentben, de csak 100-at kaptak össze. Ez is mutatja: A tényleges puccsot Castillo ellen vezették.

Ez emlékeztet más latin-amerikai országok eseményeire, amelyekre a „lawfare” jogi kifejezést használják. Ez a törvények politikai indíttatású meghajlításának gyakorlatára utal. Beszélhetünk-e törvénykezési gyakorlatról Castillo eltávolítása esetében?

Képalá: Guido Leonardo Croxatto

Mostanra már elég jól ismerjük ezt a gyakorlatot: Lula Brazíliában, Correa Ecuadorban, Evo Morales Bolíviában, Cristina Fernández de Kirchner Argentínában. Ez történt Hondurasban Zelayával, Lugóval Paraguayban, és most Castillóval történik Peruban. Ez egy újabb fejezete annak a filmnek, amelyet mi, latin-amerikai jogászok már nagyon jól ismerünk: a progresszív vezetők üldözése az igazságszolgáltatás által. Jogi eseteket találnak ki, hogy megakadályozzák a nép képviseletét. Latin-Amerikában a bírák nem függetlenek.

Tehát Peru nem jogállam?

Nem, egyáltalán nem. Ezért öltek meg már több mint 70 tüntetőt a tiltakozások során. Ezért hatoltak be tankok a limai San Marcos Egyetemre, és ezért bilincselték meg a diákokat. Castillo mentelmi jogát nem tartották tiszteletben, ahogyan egy sor ember jogait sem, akiket minden indoklás nélkül vettek előzetes letartóztatásba. A terrorizmus vádját arra használják, hogy embereket minden indoklás nélkül – egyértelműen rasszista kritériumok alapján – őrizetbe vegyenek. Ez az én előnyöm: magas vagyok, fehér, Európában tanultam, olasz családból származom. Ezért tudtam elvállalni Castillo ügyvédjének szerepét.

Minek kellene történnie ahhoz, hogy Peru jogállammá váljon?

Castillónak meg kellene kapnia a megfelelő eljárást. A jelenleg a hatalmat bitoroló kormánynak le kellene mondania, és Castillót vissza kellene helyezni hivatalába. Ezután még mindig le lehetne váltani, de a megfelelő eljárást be kellene tartani. Ez magában foglalná azt is, hogy egy órán keresztül felszólalhatna a kongresszusban.

Milyen helyzetben van jelenleg Castillo?

Castillo a Barbadillo börtönben van előzetes letartóztatásban. Ez a fogva tartás nem indokolt. Objektíve Castillo még mindig Peru elnöke, mentelmi jogát jogilag nem függesztették fel. Castillo leginkább attól szenved, hogy családja Mexikóban, száműzetésben él. Négy hónapja nem tudott beszélni a gyermekeivel és a feleségével. Gyakorlatilag magánzárkában van, nagyon kevesen és az ügyvédei sem látogathatják meg.

Más szóval, megpróbálják elszigetelni és a lehető legnehezebbé tenni a helyzetét. Akárcsak Lulát, akit másfél évre bebörtönöztek, akárcsak Correát, aki Belgiumban él száműzetésben, akár Evo Moralest, akinek Argentínába kellett menekülnie, Castillót azért büntetik, mert a szegények és a vidéki lakosság érdekeit képviseli. Ez lett a veszte. Előbb-utóbb azok az elnökök, akik nem hajolnak meg bizonyos érdekek előtt, száműzetésben, börtönben vagy holtan végzik.

Kinek az érdekeire gondol pontosan?

Egy példa: Idén és jövőre számos, még a Fujimori-diktatúra idejéből származó bányászati koncesszió jár le Peruban. Ezek a nemzetközi vállalatoknak adnak jogot az ország természeti erőforrásainak kiaknázására. Castillo elnökként bejelentette, hogy nem kívánja megújítani ezeket. Ezek az idén és 2026 között járnak le – pontosan Castillo hivatali ideje alatt. Az érintett vállalatok természetesen nem Castillót szerették volna a hatalomba látni.

És hogy van fizikailag és mentálisan az őrizetben?

Továbbra is meg van győződve arról, hogy helyesen cselekedett, hogy megvédte az emberek érdekeit. Ez teszi számomra, mint ügyvéd számára különösen izgalmassá az ügyet. A december 7-én elmondott beszéde kizárólag a népért szólt. Még az ügyvédeinek sem mutatta be, hogy ők is elmondhatták volna a véleményüket. Úgy gondolom, hogy a jövőben a latin-amerikai akadémikusok, történészek és filozófusok kedvezően fognak tekinteni arra, amit Castillo tett. Ő tett egy lépést előre a történelmileg kirekesztett perui emberek képviseletében.

Bár leginkább csak szimbolikusan. Bizonyos értelemben gyarmatellenes cselekedet.

Így van, egy gyarmatosítás ellenes cselekedet, az ellenállás cselekedete az előretörő gyarmatosítással szemben.

Vissza Castillóhoz. Mi lesz most vele?

Meg tudom mondani, hogy mi fog vele történni jogilag. Meg kell kapnia azt az eljárást, amelyet a perui alkotmány és a perui kongresszus rendeletei előírnak. Ezen eljárások betartása azt jelentené, hogy Castillót visszahelyeznék hivatalába. Az, hogy a perui állam betartja-e a törvényeit, a perui társadalomtól és intézményektől függ. Ma Peruban egyik intézmény sem működik úgy, ahogyan kellene. A Legfelsőbb Bíróság nem hajtja végre a törvényt, az Alkotmánybíróság nem tartja tiszteletben az alkotmányt. Mintha minden hatalom megegyezett volna abban, hogy csapást mér Castillo ellen. Castillónak tehát igaza van, amikor azt mondja, hogy az egész rendszer korrupt, egyik intézmény sem működik, és mindannyiukat a rasszizmus vezérli. Hiszem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete orvosolni tudja ezt. A mexikói elnök levelet fog küldeni az ENSZ-nek, amelyben arra kéri őket, hogy avatkozzanak be.

Ön szerint milyen szerepet játszhatnak az olyan nemzetközi intézmények, mint az ENSZ a perui válság megoldásában?

Az Amerikai Államok Szervezetének, az OAS-nak, és különösen az Amerika-közi Bíróságnak helyre kellene állítania az igazságszolgáltatást és az emberi jogok tiszteletben tartását Peruban. Az Evo Morales elleni puccs Bolíviában azonban megmutatta, hogy az OAS nem fogja betölteni ezt a szerepet. Támogatta az államcsínyt. Peruban sem úgy tűnik, hogy a szervezet másként fog cselekedni. Mindig bizonyos érdekek függvényében cselekszik, amelyeknek semmi közük az őslakosok vagy a lakosság legszegényebb rétegeinek érdekeihez, hanem inkább a gazdasági elit érdekeihez.

Úgy gondolom, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével más a helyzet. Az ENSZ még mindig rendelkezik legitimitással és politikai kapacitással ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon a perui államra, hogy térjen vissza a demokráciához. Ha számos latin-amerikai ország összefog az ENSZ-ben, és egyértelmű álláspontot képvisel Peruval kapcsolatban, Limának nem lesz más választása, mint elfogadni ezt a véleményt. Dina Boluarte kormánya már kiutasította Mexikó és Kolumbia nagykövetét, és megtagadta a belépést az argentin képviselők és Evo Morales belépését. Nemzetközi szinten egyre inkább elszigetelődik. Végső soron persze maguk a peruiak fogják megoldani a problémát. Szerintem egy új alkotmánnyal fogják megoldani, amely valóban elismeri az őslakosokat.

Ön nemrégiben Mexikóban járt Andrés Manuel López Obrador elnökkel és Kolumbiában Gustavo Petróval. Mi volt a célja ennek az útnak?

Castillo megkért, hogy találkozzam három elnökkel: Petróval, López Obradorral és Lulával Brazíliában. Először Petrót és López Obradort kerestem fel, mert ők Castillo legfőbb támogatói a régióban. López Obrador teljes mértékben mögötte áll, és Petro is belátja, hogy amit Castillóval tettek, az törvénytelen volt. Ma két tengely van Latin-Amerikában: a limai csoport és a pueblai csoport. A limai csoport antidemokratikus, bár képviselői a demokráciáról beszélnek. A Puebla-csoport tagjai ezzel szemben a kirekesztetteket akarják bevonni a demokráciába. Bizonyos értelemben ez is egy gyarmatellenes irányultság. A kérdés itt a gyarmatosítás vagy a szuverenitás. A szuverenitás védelmezőit a gazdasági és pénzügyi hatalmak zaklatják, mert féltik az üzletüket.

Interjú: Frederic Schnatterer

Forrás: JungeWelt