Az egyoldalú kényszerítő intézkedések „kegyetlenek és gonoszak, és akadályozzák az élelemhez való jog megvalósulását” – mondja Michael Fakhri.
Fakhri a karibi országban tett kéthetes látogatásának végén tette közzé előzetes értékelését. A jelentés elsősorban a gazdasági szankciókra összpontosít, amelyek „negatív hatással vannak az élelmiszertermelésre és –elosztásra”.
Az ENSZ szakértő a szankciók közvetlen következményeként a blokkolt vagy túlárazott importra és az üzemanyaghiányra mutatott rá. A legsebezhetőbb lakossági csoportokat aránytalanul nagy mértékben érintik – mondta. „Az egyoldalú kényszerítő intézkedések kegyetlenek és rosszindulatúak, és akadályozzák az élelemhez való jog megvalósulását. Felszólítom az összes érintett államot, hogy haladéktalanul vizsgálják felül és szüntessék meg a Venezuelával szemben bevezetett ágazati szankciókat, beleértve a harmadik felekkel szembeni másodlagos szankciókat is” – írta.
Fakhri, aki Nicolás Maduro kormányának meghívására február 1. és 14. között látogatást tett az országban, különböző államokban és a fővárosban, Caracasban találkozott állami tisztviselőkkel, nem kormányzati és alulról szerveződő szervezetekkel.
Az előzetes jelentés megállapította, hogy a lakosság számára széles körben problémát jelent a minőségi élelmiszerek fogyasztása, vagy az alacsony jövedelem, vagy a hozzáférés hiánya miatt. „Ennek eredményeként a családok olyan negatív megküzdési mechanizmusokat kénytelenek alkalmazni, mint az adagok méretének csökkentése, az étkezések kihagyása és a kevésbé tápláló élelmiszerek vásárlása” – állapította meg az előadó. Az iskolai étkezést a jó fejlődés és az iskolába járás szempontjából alapvető fontosságúnak nevezte, és felszólított arra, hogy jobban támaszkodjanak a „közösség által vezetett kezdeményezésekre” és a helyben termelt élelmiszerekre.
Fakhri, az Oregoni Egyetem professzora megjegyezte, hogy az őslakos közösségek különösen kiszolgáltatottak, ha az élelmezésbiztonságról van szó, és aggodalmát fejezte ki a fogvatartási központokban uralkodó általános körülmények miatt.
Felszólította a hatóságokat, hogy „növeljék az átláthatóságot” és tegyenek közzé több adatot az élelmiszerpolitikáról. Fakhri méltatta az ország alkotmányát és más eszközöket, például a 2015-ös vetőmagtörvényt, amelyek védik az élelemhez való jogot és az élelmiszer-szuverenitást, de jobb végrehajtásra és érvényesíthetőségre szólított fel.
Fakhri elismerte, hogy a magánszektor szerepet játszhat az élelmiszertermelés és -elosztás előmozdításában, ugyanakkor megismételte a népi mozgalmak által az agrármonopóliumok kialakulásával kapcsolatban többször kifejezett aggodalmát. Azt javasolta, hogy a kormány bővítse a kistermelőknek nyújtott támogatást.
„Határozottan arra bátorítom a kormányt, hogy dolgozzon ki egy sürgős cselekvési tervet az élelemhez való jogra vonatkozóan, amely a meglévő törvényeken, egy társadalmilag inkluzív folyamaton és a meglévő részvételi mechanizmusokon alapul” – zárta Fakhri. Részletes jelentést fog benyújtani az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.
Ricardo Miranda, a „Pueblo a Pueblo” mozgalom aktivistája egyetértett az ENSZ előadójának értékelésével, miszerint az USA által bevezetett szankciók továbbra is az ország termelésének legfőbb akadályát jelentik. A legnagyobb „szűk keresztmetszetként” a közlekedést említette, mind a mezőgazdasági munkások, mind a termények szállítása, valamint az alapanyagokhoz való hozzáférést.
A Pueblo a Pueblo egy alulról szerveződő mozgalom az élelmiszertermelés és -elosztás megszervezésére. A projekt összehozza a mezőgazdasági termelőket a városlakókkal.
A blokád másik következménye az üzemanyag és a nyersanyagárak dollárrá váltása. Ez megnövelte a termelési költségeket és olyan egyensúlytalanságokat hozott létre, amelyek csökkentették a fogyasztó családok vásárlóerejét, sőt terméskiesésekhez is vezettek.
Miranda elismerte Fakhri hajlandóságát, hogy meglátogatta a közösségeket, és saját szemével láthatta, hogy a szankciók okozta gazdasági nehézségek közepette is folytatják a termelést. Kiemelte a Pueblo a Pueblo munkáját, mint az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-szuverenitás biztosításának egyik módját a karibi országban. „Alapvető fontosságú, hogy a campesinók hálózatokba, közösségekbe, szövetkezetekbe stb. szerveződjenek, hogy fenntartható élelmiszertermelési modellt építsenek ki””- érvelt. „Ez az életért való termelés, nem pedig a tőke számára”.
Az aktivista rámutatott a Pueblo a Pueblo jelenlegi erőfeszítéseire, hogy nyolc állam 305 iskolájában több mint 100.000 gyereknek biztosítson egészséges élelmet. A termelést 359 campesino család biztosítja mintegy 450 hektár földön.
„Ha az ENSZ és ügynökségei enyhíteni akarják a szankciók következményeit, akkor mi a Pueblo a Pueblo módszerét (alulról szerveződés és termelés) ajánljuk, amely a gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges tápláló élelmiszert biztosít, és túlmutat a Világélelmezési Program meglévő kezdeményezésein” – mondta Miranda.
Írta: Ricardo Vaz
Forrás: venezuelanalysis
