„Sobrevivientes” vagy „túlélők” – így nevezik magukat a szexuális erőszak áldozatai Latin-Amerikában, Észak-Amerikában és a világon szinte mindenhol. Ezt Rómában tanultam meg, a világméretű tiltakozás során, nem sokkal a Világszinódus előtt, amikor mi, a katolikus egyházi papok által elkövetett szexuális erőszak áldozatai a helyszínen tiltakoztunk, és az olasz rendőrség megakadályozta ezt.
Szeptember 29. és 2023. október 3. között 25 nemzet, 70 nő
és férfi volt Rómában az ECA (Ending Clergy Abuse – Véget a papi visszaéléseknek)
néven, hogy Ferenc pápának egy javaslatot nyújtsanak be a papok által
elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatos egyházi törvények
szigorítására. Nem sikerült, ellenkezőleg, meg kellett tanulnom, hogy a legfőbb
katolikus méltóság valószínűleg maga is egyike a gyermekek és fiatal felnőttek
elleni ilyen bűncselekmények eltussolóinak, és figyelmen kívül hagyja a túlélők
szenvedését. „Verdad – Justicia – Reparación” (Igazság – Igazságosság –
Jóvátétel), ezt a háromlépcsős folyamatot a katonai diktatúrák bűneinek
kezeléséből ismerjük, és ez a latin-amerikai tapasztalat az egyházi elkövetők
bűneinek kezelésére is érvényes: „No a la impunidad” – nincs büntetlenség! A
szexuális erőszak emberi jogi bűncselekmény!
Amióta 2002-ben az első bejelentések érkeztek
Latin-Amerikában a szexuális erőszakról, lassan, de folyamatosan formálódik az
áldozatok hálózata, a Red de sobrevivientes (túlélők hálózata), amely jogi
segítséget nyújt. A jogi támogatásra azért van sürgősen szükség, mert a
katolikus egyház még mindig erős és befolyásos. Mivel az 1980-as években magam
is egy évet töltöttem Bolíviában, ahol vidéki lelkipásztori munkát végeztem,
jobban követem az ebben az országban zajló megnyilatkozásokat. Mélyen
megérintett, amikor a szeptemberi tiltakozás során Rómában találkoztam V.
H.-val. Őt 1995-ben a bolíviai Sucreban a jezsuita P. Antonio „Tuca” Gausset
molesztálta, ugyanaz a pap, aki több mint 20 évvel korábban az egyik
ismerősömet molesztálta. Az, hogy a „Juanchók” most szervezkednek, csak
üdvözölni lehet. 2019-ben a DNI (Derecho del Niño Internacional) vagy CRIN
(Children Rights International) nevű szervezet jelentést készített a latin-amerikai
papok által elkövetett szexuális erőszakos esetekről, „La terceraoleada” – A
harmadik hullám címmel. Az első hullám, amely végigsöpört a római katolikus
egyházon, az amerikai hullám volt, a második az európai hullám.
A CRIN szerint Chilében 2019-ben 166 vádat vizsgált az
ügyészség klerikusok ellen; a Red de sobrevivientes Chile 243 vádról beszél. E
nagy számra való tekintettel felszólítja a kormányt, hogy hozzon létre egy, az
Igazság Bizottsághoz hasonló független bizottságot, amelyben az áldozatok is
részt vesznek.
Brazíliában még mindig nincs szisztematikus vizsgálat.
Feltételezések szerint a papság akár tíz százaléka is érintett szexuális
erőszakos ügyekben. Az áldozatok többnyire hátrányos helyzetű, szegény
háttérből származnak. Ez Bolíviára is igaz, ahol a belügyminisztérium 2019-ben
60 esetről számolt be, és három papot elítéltek. Costa Ricában médiajelentések
szerint 29 papot vádoltak meg 27 áldozattal kapcsolatban. Tízet
felfüggesztettek az egyházból. Az egyik bíró még a püspöki konferencia
székhelyének rendőrségi átkutatását is elrendelte.
Kubában nem találtak nyilvánosan elérhető információkat vagy
statisztikákat. Hondurasra ugyanez a nyilvános egyházi hallgatás vonatkozik. El
Salvadorban van egy egyházi vizsgálóbizottság, de munkája nem átlátható, és
kerüli az állami hatóságokkal való együttműködést. Guatemalában szintén nincs
szisztematikus nyilvántartás, de 2017 júliusában tizenkét egyházi személyt
tartóztattak le, és hét egyházi személyt 2015-ben távolítottak el hivatalából.
A Red de sobrevivientes Mexico 550 esetet számlál, és az egyház 152 papot
mentett fel tisztségéből. Nicaraguában újsághírek szerint 2017 előtt 13 pap
ellen emeltek vádat, a managuai érsek pedig 2019-ben két váddal egészítette ki
a listát. Panamában 14 olyan vád volt, amelyet az egyház belsőleg vizsgált ki;
a vádlottakat felmentették tisztségükből. Paraguayban 13 esetben emeltek vádat,
és csak néhány esetben született ítélet, többnyire bizonyítékok hiányában. A
CRIN nem rendelkezik sok információval Peruból, de kiemelkedik egy vallási
közösség, a Sodalicio de Vida Cristiana esete, amelyben 39 ember esett
szexuális erőszak áldozatául. Ezt az esetet a perui kongresszus is vizsgálja.
Az uruguayi püspöki konferencia 44 panaszt jelentett 40 pap ellen, amelyek
közül egyet sem továbbítottak a polgári hatóságoknak. Venezuelában három eset
ismert, Ecuadorban pedig négy konkrét eset az 1960-as és 1970-es évekből; a
felelős papok közül kettőt eltávolítottak a guayaquili érsekségből.
Itt jön a képbe számunkra Németországban egy másik hálózat,
nevezetesen a Fidei Donum (latinul „a hit ajándéka”) koordinációs központ a
Latin-Amerikában dolgozó német papok számára, amelyet az esseni Adveniat
működtet, és amelyet sok éven át Emil Stehle vezetett. A Fidei Donumról 2022
júliusában bemutatott zárójelentés rávilágít Stehle hozzáállására, aki 1983 és
1987 között az ecuadori Quito segédpüspöke, majd 2002-ig Santo Domingo de los Colorados
püspöke volt, mint visszaélésre és konkrét esetek eltussolására egyaránt. Ez a
hozzáállás egyértelműen „klerikális testületi szellemről” tanúskodik. A
férfiszövetség iránti hűsége és a klerikális közösség szolgálata miatt „az
állami jogrendszerek és döntések fölé is emelte magát. Mint részletesen
leírtuk, segített a papoknak, hogy elkerüljék a büntetőeljárást (…). Vagy
arra kérte hálózatát, hogy támogassa a megrendezett eltussolásokat (…). Az ő
szemében az érintettek nem léteztek”.
Mielőtt az Adveniatnak és Ecuadorban dolgozott volna, Stehle
a kolumbiai fővárosban, Bogotában, a német egyházközség lelkésze volt. Ebben az
országban az ügyészség 2023-ig 42 feljelentést tett papok ellen, amelyek közül
21-et jelenleg vizsgálnak, 15 ellen pedig bírósági eljárás folyik; hat papot
már megbüntettek. Nagyon meghatott a szeptember 30-i római találkozásom Marcos
Torres bogotai ügyvéddel. Ő maga árvaként nőtt fel nővérével együtt
Buenaventura (ValledelCauca) nyomornegyedében, és egy Don Bosco bentlakásos
iskolába került, ahol több éven keresztül bántalmazták. A biológiai szüleit
kereső odüsszeia után Bogotában kötött ki, jogot tanult, és most a CRIN
ügyvédjeként dolgozik saját maga és a papok által elkövetett szexuális erőszak
más áldozatainak védelmében. Megerőszakolója még mindig életben van, és még nem
büntették meg, de Torres nem adja fel. Jelenleg egy különösen súlyos,
szisztematikus visszaélési esetet képvisel jogi úton: Pedrót többször is
átadták 38 papnak a villavicenciói egyházmegyében, és több mint 20 éven át „szexuális
tárgyként” „használták. Juan Pablo Barrientos újságíró 2021-ben „Este es
el cordero de Dios” (Ez Isten báránya) című könyvében hozta nyilvánosságra ezt
a megpróbáltatást, a püspöki konferencia jogi ellenállása ellenére. Torres és
más CRIN-ügyvédek arra kérik a kolumbiai parlamentet, hogy állítson fel
vizsgálóbizottságot. Független vizsgálatra van szükség a további eltussolások
és kitérők ellen.
Argentínában Diego Pérez ügye nagy figyelmet keltett. A
római ECA nemzetközi sajtókonferencián elmondhatta történetét. Ügyvédjével 2008
óta küzd a tisztázásért, igazságszolgáltatásért és kártérítésért. Amikor
egyházi elkövetőjét, Eduardo Lorenzót 2019-ben letartóztatták, öngyilkos lett,
és püspöke „Misa de Memoria”-t (gyászistentiszteletet) celebrált abban a
templomban, ahol a bűncselekmény történt. Ezt a püspököt, Victor Fernándezt
Ferenc pápa nemrég bíborossá és a Hittani Kongregáció vezetőjévé léptette elő,
így ő lett a visszaélések ügyeinek legfőbb megbízottja. Sergio Salinas, Diego
ügyvédje világossá teszi, hogy ezekben az ügyekben állami igazságszolgáltatásra
van szükség, mert az egyházi hatóságok és az egyházjog nem segít. Salinas, aki
nemrég lett az ECA latin-amerikai képviselője, az Antonio Próvolo Intézetben a
bántalmazott siket emberek jogi képviseletéről vált ismertté. Az argentin
legfelsőbb bíróság nemrég megerősítette a Próvolo-ügyben két klerikus (42 és 45
év börtön) és egy kertész (18 év) ellen hozott ítéleteket. Ők 2005 és 2016
között rendszeresen szexuális erőszakot követtek el a rájuk bízott gyermekek
ellen a mendozai siketek otthonában.
Adrián Vitali, egykori pap, „El Secreto Pontificio – la Ley del
Silencio” (A pápai titok – A hallgatás törvénye) című könyvében 650 egyházi
elkövető számát teszi közzé. „Az egyház számára a gyermekbántalmazás nem súlyos
bűn, hanem csak bocsánatos bűn, amelyet egy imával megbocsátanak” – magyarázza.
Sergio Decuyper esete, akit nagybátyja, José Decuyper pap
molesztált, szintén nagy port kavart Argentínában. Sergiót 2019-ben személyesen
fogadta Ferenc pápa, aki azt mondta: „Ne tegyen feljelentést. A nagybátyád
elveszett. A nagybátyád demenciában szenved”. Sergio mégis feljelentette a
nagybátyját, és tudja, hogy még a legfelsőbb egyházi hatóságot is jobban
érdekli az eltussolás, mint a tisztázás.
A mexikói AdalbertoMéndez, az ECA ügyvédje nagyon örül
annak, hogy az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság (CIDH) 2020 decemberében
elfogadta az egyházi személyek által elkövetett szexuális erőszak első esetét.
Tagja volt annak az ECA-delegációnak, amely Genfben az ENSZ Gyermekjogi
Bizottsága és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság, az ICC előtt is bemutatta az
ügyet. A rendszerszintű bűncselekmények felvetik a hivatalos felelősség
kérdését, és az egyháznak, mint olyannak a vádlottak padjára kell kerülnie.
Írta: Werner Huffer-Kilian
Forrás: ILA
