Peruban az Aidesep, a perui amazóniai népek képviseleti szervezete az autonóm őslakos kormányokkal együtt állandó szükségállapotot hirdetett ki a perui Amazonas vidékén, miután július 15-én megtalálták a kakataibo vezető, Mariano Isacama megkínzott holttestét Huánucon. Isacama 24 napja tűnt el. Ő a 35. őslakos vezető az Amazonas térségében, akit az elmúlt évtizedben meggyilkoltak, mert védte a területét.
Az Aidesep a FENACOKA (Federación Nativa de Comunidades Kakataibo) kakataibo szövetséggel közös sajtótájékoztatón elítélte, hogy a kormány nem lép fel a bűnszervezetek és illegális vállalkozások ellen, amelyek veszélyeztetik az őslakosok jogait, területeit és életét. Jorge Pérez, az Aidesep elnöke szerint „a perui Amazonas őslakos népei történelmünk kritikus pillanatát élik meg. Bejelentjük, hogy testvérünk, Mariano Isacama halála fordulópontot jelent a területi jogainkért folytatott küzdelemben. Rendkívüli állapotot hirdetünk”.
Az Aidesep a Wampis, Awajun, Ese Eja autonóm nemzetekkel és a Shipibo Tanáccsal, Konibio Xetebóval együtt közleményében kifejti, hogy ez mit jelent. „Ősi őslakos népekként jogunk van az életünk, családjaink és területeink önvédelméhez a saját területeinken, olyan tiltó és felvilágosító kampányokkal, amelyek megsemmisítik az illegális tevékenységeket folytató maffiákat. Autonómiánkkal összhangban stratégiákat nevezünk meg az őslakos önvédelem különböző szervezeti formái között”.
Egyrészt az amazóniai szervezetek úgy döntöttek, hogy az önvédelmi mechanizmusok és az őslakos igazságszolgáltatás segítségével védik meg magukat. Másrészt felszólítják a perui kormányt és a nemzetközi intézményeket, hogy gondolják át stratégiáikat, és támogassák az őslakos szervezeteket területük védelmében.
A terület védelme
Isacama a hatodik kakataibo vezető, akit meggyilkoltak egy olyan területen, ahol a területet állandóan fenyegetik a kokatermesztők. Ezek ellátják a transznacionális kábítószer-kereskedelmi hálózatokat. Ezzel a gyilkossággal a kakataibo nép a második leginkább érintett a bűnözés által elkövetett erőszakos cselekményekben a szintén a központi esőerdőben élő ashaninka népcsoport után.
A kakataibo nép és területe évtizedek óta küzd a földbitorlásokkal és az erőszakkal. Jelenleg a becslések szerint 3500 kakataibo él 13 közösségben, amelyeket kokainültetvények, földfoglalók, illegális leszállópályák és kokain előállítására és exportjára szolgáló droglaborok vesznek körül. Még a két Kakataibo csoportot is támadás éri, akik elszigetelten élnek védett rezervátumokban, mivel a kábítószer-kereskedők megpróbálják a földjüket távoli bázisként használni a műveleteikhez.
Marcelo Odicio, a FENACOKA Szövetség elnöke elmagyarázza a helyzet összetettségét, amellyel szembe kell nézniük: „Az őslakos őrök arról számolnak be, hogy 2024 májusa óta bizonyítékuk van arra, hogy a kokatermesztéshez kapcsolódó szereplők előkészítik a szükséges logisztikát a földrablás új hullámának elindításához. Ez magában foglalja azokat a terveket, amelyekkel Huánuco és Ucayali közösségeit és regionális kormányait arról akarják meggyőzni, hogy új egyéni jogcímek és tulajdoni lapok kiadásával legalizálják a földfoglalást, ami érinti az őslakos kakataibo közösségek területi integritását.”.
Válaszul a kakataibo közösségek az elmúlt hónapokban fokozták tevékenységüket, hogy megakadályozzák a földjeik újabb megszállását. A kakataibók ellenállása azonban növeli az ellenük irányuló erőszakos megtorlások kockázatát, ami ebben az esetben Isacama meggyilkolásához és más vezetők elleni fenyegetésekhez vezetett. Az őslakos kakataibo őrök voltak azok, akiknek meg kellett keresniük és végül megtalálniuk Mariano Isacama holttestét. A Fenacoka számos vádja és az állammal való együttműködésre vonatkozó kérése ellenére az állami intézmények által hozott intézkedések ismét lassúak és elégtelenek voltak.
A szervezett bűnözés által vezetett extrakcionizmus új hulláma
A perui helyzet és a kakataibo nép helyzete az Amazonas térségében tapasztalható általános tendenciát tükrözi. Egy tavalyi jelentés bemutatta, hogy a bűnszervezetek és fegyveres csoportok hogyan növelték jelenlétüket az Amazonas térségében, megerősítették politikai ellenőrzésüket és diverzifikálták gazdasági tevékenységüket.
Napjainkban a kokatermesztés, az illegális aranybányászat és az illegális fakitermelés – más illegális tevékenységek mellett – az Amazonas néhány legjobb állapotban lévő részén az erdőirtás, a környezetszennyezés és a környezetromlás fő okai közé tartozik. A bűnözés elterjedése erőszakot váltott ki az őslakosok és a közösségeik ellen, miközben sikerült behatolnia a helyi társadalmi hálózatokba, megosztani a közösségeket és különösen a fiatalokat beszervezni az illegális tevékenységekbe.
Természetesen az Amazonas régiót mindig is gyarmatosították a természeti erőforrások kitermelése céljából. Mindig is fegyveres és bűnözői csoportok, valamint állami erőszak által sújtott terület volt. A transznacionális szervezett bűnözési hálózatok jelenléte azonban az utóbbi években drámaian megnőtt. Ez számos tényezőnek köszönhető, többek között a FARC kolumbiai leszerelése által létrehozott hatalmi vákuumnak. Ehhez jönnek még a brazil és kolumbiai bűnözői csoportok területi terjeszkedési projektjei, valamint az Amazonas térségéből származó arany, kokain és más termékek iránti kérlelhetetlen globális kereslet.
A világjárvány döntő fordulópontot jelentett a bűnözés terjedése szempontjából, mivel elszigetelte az embereket a területükön, demobilizálta a szervezett bűnözés megfékezésére irányuló erőfeszítéseket, és a lakosság nagy részének rendkívüli elszegényedéséhez vezetett. Ez utóbbi csak még vonzóbbá tette az illegális üzletekben való részvételt. Emellett a Peruban és Ecuadorban zajló politikai válságok, valamint az országon belüli politikai intézmények és szereplők támogatása olyan politikai feltételeket teremtett, amelyek kedveznek a szervezett bűnözésnek.
A bűnözői gazdaságból kiinduló extrakivizmus új hulláma behatolt az őslakosok területeire és a védett területekre, amelyek korábban viszonylag jól meg tudták védeni magukat az állam és a transznacionális vállalatok által támogatott extrakivizmussal szemben, és veszélyeztették azokat. Ennek eredményeképpen hatékony mechanizmussá vált, amely képes új területeket megnyitni a kisajátítás előtt.
Az őslakosok ellenállása
Az illegális kitermelés elterjedése hatalmas kihívást jelent az Amazonas őslakos népei számára. Ez nemcsak a politikai és gazdasági hatalom aszimmetriáinak és a fegyverkezésnek köszönhető, amely magában foglalja a szervezett bűnözéssel szembeni ellenállást, hanem a területeik elszegényedésének és a belső megosztottságnak is, amelyet az illegális gazdaságok tudnak létrehozni.
Mindezek ellenére vannak olyan őslakos népek és közösségek, mint például a Kakataibo, akik úgy döntöttek, hogy visszavágnak. Peruban a wampi nép szerveződik, hogy megvédje területét és elűzze az aranybányászokat. Ecuadorban a Napo őslakosok szövetsége nyomást gyakorol a kormányra, hogy lépjen fel az illegális bányászat ellen. Eközben Brazíliában a Munduruku, a Yanomami és a Kayapó történelmi szövetséget kötöttek, hogy harcoljanak a garimpeiro (illegális és informális bányászat) ellen a területükön.
Marcelo Odicio ragaszkodik ahhoz, hogy „a kakataibo nép nem fog több gyilkosságot vagy inváziót megengedni. Őrzőink mozgósítottak és elszántak. Folyamatban van az új szövetségek kialakítása az asháninka testvéreinkkel, hogy szembeszálljunk a veszéllyel”. Ugyanakkor a kakataibo vezetők szerint az őslakos őrzők által végrehajtott biztonsági intézkedéseiket más, a területi biztonságot erősítő intézkedésekkel kell kiegészíteni. Ezek közé tartozik a földtulajdonjogok megadása közösségeiknek, valamint a helyi gazdaságuk támogatása az illegális földművelés és bányászat alternatívájaként.
Írta: Raphael Hoetmer
Forrás: NPLA
