Az afroamerikai kultúra, mint az ellenállás kifejeződése

Milyen jelentősége és befolyása van az afrikai kultúrának Latin-Amerikában?

Alejandra Egido: Az afrikai hatás a latin-amerikai kultúrára félreérthetetlen. Zene, tánc, vallás, gasztronómia, nyelv – az afrikai lenyomat áthatja egész kulturális identitásunkat. Leila González brazil írónő „Amefricalatináról” beszél, utalva mind az afrikai kultúra etnikai jelentőségére, mind a történelmünk során végigvonuló intenzív kulturális dinamikára. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az etnikum és a latin-amerikai kultúra közötti kölcsönhatást az ellenállás és a kulturális modellek afrikai utalásokkal történő újraértelmezésének történelmi folyamataként tekintsük. Az afro-latin-amerikai identitás értékes összetevője mai kultúránknak, amelynek, mint oly sok másnak, megvan a maga története.

Yessi Hamot: Sok éve szorosan kötődöm a latin-amerikai zenei kultúrához, és úgy gondolom, hogy mi, afrikai hátterű emberek szabadabbak vagyunk a művészetekben. Véleményem szerint ez az a terület, ahol a legnagyobb tiszteletet élvezzük. Vegyük például a Candombe-t: számos művészeti változata meghonosodott a zenei kultúrában. Ma olyan népszerű ritmusokban találjuk meg őket, mint a cumbia, az axé és a salsa, és minket, művészeket ennek a kulturális gazdagságnak a képviselőiként tartanak számon.

Van ennek köze a társadalom és a kultúra minden területére kiterjedő afroamerikai hozzájárulásnak?

Valeria Infante: Szerintünk igen, és ezért tartjuk fontosnak, hogy folyamatosan foglalkozzunk azzal, hogy mit jelent számunkra őseink tudása.  Kulturális örökségünk, az afrikai hatású kultúra erőteljes eszköz mindenféle strukturális és rendszerszintű rasszizmus, mikro- és endorasszizmus, más szóval etnikai származásunk becsmérlése ellen az afrikai hátterű emberekkel szemben, és ez az eszköz segít nekünk abban, hogy harcoljunk a láthatatlanná tételünkre irányuló kísérletek ellen. Ha meg akarjuk védeni magunkat ez ellen, és meg akarjuk menteni történelmünket Argentínában és Latin-Amerika többi részén a gyarmatosítástól, akkor harcolnunk kell közösségünk elismeréséért és fejlődéséért, és megfelelő intézkedéseket kell követelnünk a politikai és kulturális szférában. Biztosítani kell, hogy minden kivívott jogunk megmaradjon. Erősítsük egymást, álljunk össze, dolgozzunk ki stratégiákat, hívjuk fel a figyelmet és érzékenyítsük a közvéleményt. Ez az egyik legnagyobb kihívásunk

Ön szerint milyen mértékben szilárdult meg a fekete mozgalom az emberi jogi mozgalom nyomán?

A.E.: Az emberi jogi mozgalom és az afrikai gyökerű kultúra népszerűsítésén dolgozó kormányzati intézmények és civil szervezetek nagyon fontosak voltak, de úgy vélem, hogy egy igazán erős afro-kultúra más területeket is magában foglal, ahol nem értünk el nagy előrelépést, mint például az inkluzív oktatás, amely átfogóan beépíti a tantervbe a fekete emberek történelmét, eredményeit és teljesítményét, valamint a fekete művészek és kulturális szervezetek célzott támogatása és más intézkedések az esélyegyenlőség előmozdítására minden területen. Az ilyen finanszírozást a fekete közösségekkel szövetségi szinten konzultálva kell megtervezni és végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy az a konkrét szükségletekre és törekvésekre irányuljon. Úgy vélem, ezek olyan lépések lennének, amelyek nagymértékben megerősítenék kultúránkat.

Ezek a közösség történelmi követelései, amelyek eddig nem valósultak meg.

Y.H.: Az, hogy közösségünkben egyáltalán jelentős befolyással rendelkezünk a politikai és tudományos táborban, és meghallgatnak bennünket a területi kérdésekkel kapcsolatban, viszonylag új keletű, és úgy gondolom, hogy csak most, több száz év után vagyunk képesek közösségként intézményi szinten megvédeni magunkat. Ahhoz, hogy elismerjenek minket, alapvetően jobbnak kell lennünk és többet kell elérnünk, mint a lakosság többi része, még ebben a környezetben is fontos, hogy fekete emberként és argentin állampolgárként továbbra is harcoljunk a jogainkért.

És milyen szerepet játszik a Candombe az afrokulturális ellenállásban Argentínában?

V.I.: A candombe az afrikai gyökereink zenei kifejeződése, amely az ősi kultúra ellenállás szellemét hordozza, a rasszizmussal és mindenféle elnyomással szembeni ellenállásról beszélek. A candombe egy élő kulturális örökség. Az én kapcsolatomat ezzel a hagyománnyal mindig is a tisztelet és egyfajta vonzalom jellemezte, mert saját afrikai származásomat tükrözi. A Candombe révén megismertem az afro-argentin kultúra különböző változatait, ez pedig arra ösztönzött, hogy afro-uruguayi és afro-argentin vonatkozásainkat a nekik kijáró tisztelettel fedezzem fel, és segítsek abban, hogy ezek az emberek, akik úgy döntöttek, hogy Argentínában élnek egy jobb jövő keresése érdekében, láthatóak maradjanak. Ezért alapítottuk meg a Comparsa Africandombe candombe csoportunkat a San Telmóban található Parque Lezama parkban, egy történelmi és kulturális jelentőségű helyen. Ez az a hely, ahol a Buenos Aires kikötőjébe erőszakkal behozott rabszolgák kereskedelme zajlott.

Hazánkban az afrikai gyökereknek folyamatosan küzdeniük kell az ellen, hogy megtagadják vagy láthatatlanná tegyék őket. Vannak olyan kifejezési formák, amelyeket különösen figyelemre méltónak talál?

A.E.: Az afro-argentin közösségek kétségtelenül igyekeztek visszaszerezni kulturális örökségüket, de a történelemmel való megbékélés folyamata továbbra is kihívást jelent. Végül is: látjuk a Szent Baltasar tiszteletére rendezett ünnepségeket Camba Cuá-ban [a hagyomány szerint Baltasar volt a napkeleti bölcsek fekete embere], a zöld-foki származású argentinokat, akik a hagyományos zöld-foki étel, a cachupa segítségével ünneplik afrikai örökségüket, a candombe felvonulásokat, amelyekkel az argentinok és az uruguayiak San Telmóban afrikai örökségükre hivatkoznak, az afrikai vallások pezsgő életereje Buenos Aires környékén és María Remedios del Valle [más néven „La Capitana” és „Madre de la Patria: a spanyol gyarmati hatalom elleni függetlenségi háborúkban altiszti rangban harcolt] a névtelenségből. Az, hogy portréja ma a képviselőház képtárában látható, egyértelmű állásfoglalás a történelem elfelejtése ellen. Mindezek a példák jól illusztrálják az afrikai származású lakosság azon vágyát, hogy véget vessenek a megbocsáthatatlan történelmi tudatlanságnak, és visszaszerezzék jelenlétüket.

Y.H.: Teljes szívemből egyetértek. Figyelemre méltó az a döntés is, hogy María Remedios del Valle az új 10.000 és 20.000 pesós bankjegyeken is ábrázolva lesz. November 8-át [María Remedios del Valle halálának évfordulóját] azonban inkább az afrikai származású emberek és kultúrájuk tiszteletének napjaként kellene felfogni. De ez persze ellentmond egy olyan ország önképének, amely még mindig fehérnek tartja magát, és ez teszi a küzdelmünket olyan kimerítővé. De ez az első ilyen jellegű politikai elismerés a történelmünkben a világnak ezen a részén.

Milyen kihívásokkal kell szembenézniük az afro-argentin művészeknek, ha el akarják nyerni a nyilvánosság elismerését?

A.E.: Az afro-argentinok jelenlegi művészeti alkotásait a legjobb esetben egyfajta nevelő intézkedésnek tekintik a társadalom számára, a legrosszabb esetben pedig egzotikus alkotásnak. A kulturális hagyományok megőrzése és újjáélesztése pénzügyi támogatást igényel. Ha azonban az afrikai hátterű művészekről alkotott közfelfogás csak rasszista sztereotípiákkal és előítéletekkel terhelt, és nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel és tudatossággal az afro-argentin kultúráról, akkor a közönség nem tudja teljes mértékben megérteni alkotásaink kontextusát. Ráadásul az afro-argentinok alig láthatóak a médiában, és egy olyan telített és versengő területen, mint a művészet, a kihívások amúgy is óriásiak. A túléléshez a művészek, a közösség és a kulturális intézmények közös erőfeszítésére van szükség.

V.I.: A rasszizmus elleni küzdelem leghatékonyabb módja kétségtelenül egy afroamerikai szemléletű oktatási koncepció.

Y.H.: Jelenleg úttörőként tekintek ránk, akik azért jöttünk, hogy elmondjuk azokat az igazságokat, amelyek kimaradtak a történetírásból. Például María Remedios del Valle és sok más testvér életéről, akik a lövészárkokban harcoltak a fronton a nemzeti függetlenségért.

A kultúra és az identitás elidegeníthetetlen

Az afro-argentin közösség hevesen elutasítja a sürgősségi rendeleteket, a gyűjtőtörvényt és a jegyárusítás elleni jegyzőkönyvet, és támogatja a végrehajtó hatalom által a Kongresszusnak benyújtott közleményt. Kifejezetten elítéli a törvénycsomag intézményes rasszizmusát is, és bírálja a kulturális apartheid rendszerét, amelynek célja az argentin nép által megszerzett kulturális, politikai és szociális jogok felszámolása, miközben a Buenos Aires-i kormány vezetője fokozza a bevándorlás kriminalizálását.

Yesica, aki nyelvészet és irodalom szakos tanár, így nyilatkozik: „Évtizedeken keresztül egy számbelileg messze alulmaradt elit elnyomta a munkásosztályt, egy olyan európai kultúrát követve, amely nem képviseli az argentin nép többségét. Mi, akik felépítettük országunkat, védjük annak erőforrásait, és nem akarjuk, hogy a nehezen kivívott jogainkat és kulturális kifejezéseinket elvegyék tőlünk. Ha a sürgősségi rendeleteket elfogadják, az a Candombe hagyományok végét jelentené, ahol sok család együtt ünnepel az utcán, és a dobok ütemére táncol.

Valeria Infante a Soñarte kulturális központ kulturális vezetője és az Africandombe candombe csoport alapítója. Alejandra Egido a Teatro en Sepia alapítója és igazgatója. Az afrikai származású emberek politikai mozgalmának képviselőiként tisztában vannak azzal, hogy az állami programok és projektek csökkentése vagy megszüntetése mit jelentene közösségük számára.

A.E.: Az Abrazo [művészek tiltakozó akciója a kulturális ágazatban tervezett megszorítások ellen. Az akcióra január 9-én délután került sor] a Nemzeti Művészetfejlesztési Alap (FNA) előtt, véleményem szerint az első kulturális akció volt, és tudtam, hogy el kell mennem. 2015-ben megnyertem egy, az FNO által szervezett versenyt, azt hiszem, a címe „A művészet mint társadalmi eszköz” volt. A nyereményből a Teatro en Sepia meg tudta valósítani a Certificar nuestra existencia című projektünket, amely a Ciudad Evita La Matanzában élő fekete nők társadalmi-gazdasági valóságának művészeti alapú vizsgálata. Útban az akció felé Carmen Platero afro-argentin művésznőre, a La Comedia Negra de Buenos Aires alapítójára gondoltam. Ő 2011-ben hasonló FNA-ösztöndíjat kapott, így bizonyos értelemben mindkettőnk nevében részt vettem a tiltakozáson. Abban az időben az afro-argentin művészetnek egyáltalán nem volt finanszírozása. Az évek és a mozgalom fejlődése során el tudtuk érni, hogy néhány olyan programot és pályázatot bonyolítanak le, amelyek kifejezetten az afrikai származású művészeket célozzák meg, de mindez még mindig eléggé félkész és véleményem szerint elégtelen. A Nemzeti Művészeti Alap, a Nemzeti Filmintézet és a fekete művészeket támogató programok bezárása még nehezebbé teszi számunkra a helyzetet.

V.I.: A gyűjtő törvényjavaslat 100 százalékban érinti az egész közösséget, nem csak kulturális szinten, hanem minden olyan jogot lábbal tipornak, amiért küzdünk. Le akarnak minket kisebbíteni, de nem fog sikerülni nekik. Felemelt ököllel fogunk az utcára vonulni a jogaink védelmében.

Írta: Maga Pérez

Forrás: NPLA