Argentína harmadik legnagyobb városának lakói két hete a drogbandák és az állami biztonsági erők kereszttüzében állnak. Néhány nap alatt négy, látszólag véletlenszerűen kiválasztott embert szó szerint kivégeztek a drogkartellek tagjai. Az áldozatok két taxisofőr, egy buszsofőr és egy benzinkút alkalmazottja voltak.
Időközben összesen 16 embert tartóztattak le a gyilkosságokban való részvétel vádjával. A civil lakosság elleni válogatás nélküli támadások a kartellek és az állami biztonsági erők közötti konfliktus fokozódó militarizálódására adott válasznak tekinthetők.
Azzal a szándékkal, hogy demonstrálja az állam kemény kezét, Santa Fe tartományi kormánya március elején képeket tett közzé egy börtön elleni rajtaütésről. A képeken rendőrökkel körülvett, a földön ülő, megbilincselt és levetkőztetett foglyok voltak láthatóak. A képek hasonlóak az El Salvadorból ismert képekhez, ahol Nayib Bukele kormánya évek óta valóságos háborút folytat az ifjúsági bandák ellen. Maximiliano Pullaro kormányzó megjegyezte: „Ez csak rosszabb lesz számukra”.
A további támadásoktól való félelem miatt Rosario közélete gyakorlatilag leállt. A civil lakosság számos sztrájkkal reagált. A tömegközlekedés több napra leállt, miután a közlekedési szakszervezet sztrájkot hirdetett. A taxisok nem voltak hajlandóak éjszaka dolgozni, ahogy a benzinkutak dolgozói sem. A kórházak és egészségügyi központok minimálisra csökkentették a járóbeteg-ellátást, és az iskolák is több napig zárva maradtak. A tömegközlekedés azóta újraindult, és a város fokozatosan visszatér a megszokott ritmusába.
Közben a Javier Milei elnök vezette szövetségi kormány válságbizottságot hozott létre. Patricia Bullrich biztonsági miniszter és Luis Petri védelmi miniszter a szövetségi rendőrség, a csendőrség, a prefektúra és a repülőtéri rendőrség fegyveres egységeit küldte Rosarióba, hogy támogassák a helyi biztonsági erőket. Katonai egységek is részt vesznek a munkában, bár egyelőre csak logisztikai támogatást nyújtanak járművek és katonai bázisok formájában. A fegyveres erők számára a törvény tiltja a belbiztonsági ügyekbe való fegyveres beavatkozást. Ez szintén a legutóbbi polgári-katonai diktatúra (1976-1983) tapasztalatainak következménye.
Manuel Tufró, a Jogi és Jogalkotási Tanulmányok Központjának (Cels) munkatársa elmondta: „Azokban a latin-amerikai országokban, ahol a hadsereget a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben vetik be, a következmény mindig az erőszak fokozódása. Mexikóban és Brazíliában a kartellek válaszul katonailag felfegyverkeztek. Az állami válasznak ez a formája soha nem vált be”.
Eközben egyre több hang szólal fel, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés problémáját a gyökerénél kell kezelni. Víctor De Rito biztonsági szakértő az AM750 rádióállomásnak nyilatkozva elmondta: „Képtelenség a szegénynegyedek fiataljai után menni. Ők csak az utolsó láncszemek a láncban. Az adóhatóságoknak el kell kezdeniük keresni azokat a számlákat, amelyeken keresztül a drogkereskedelem tisztára mossa a pénzét. Ahelyett, hogy a nyomornegyedekbe mennénk, a zárt lakóparkokba kell mennünk”. ”Ezek elkerített, általában elektronikusan biztosított, modern luxuslakóparkok a lakosság kiváltságos rétegei számára, akik meg akarják védeni magukat a társadalmilag alacsonyabb rendű szomszédaik bűnözői támadásaitól”.
A politika és az igazságszolgáltatás drogkartellekkel való kapcsolatait is fel kell tárni. A Santa Fe-i Tanárok Szövetsége (Amsafe) sajtóközleményében azt írta: „A droggal kapcsolatos erőszakot a politika, a rendőrség és az üzleti élet közötti kapcsolatok elvágásával lehet kezelni, és válaszokat kell adni a szegénység és az egyenlőtlenség súlyos problémáira”.
Írta: Christian Dürr
Forrás: Amerika21
