Több százezren tüntettek a héten Argentína-szerte Javier Milei elnök ultrajobboldali kormányának politikája, az elnök sürgősségi rendelete és az állam átszervezését célzó megatörvény ellen. Ezzel egy időben tizenkét órás általános sztrájk tartott éjfélig az egész országban. A kormány harcol a kongresszusban, hogy keresztülvigye terveit.
A szervezők szerint mintegy 600 ezren gyűltek össze a fővárosban, Buenos Airesben a Nemzeti Kongresszus téren, és a jelentések szerint országszerte akár 1,5 millióan is utcára vonultak. A biztonsági minisztérium és annak minisztere, Patricia Bullrich azonban azt állítja, hogy a fővárosban csak 40 ezer résztvevőt számoltak meg.
Számos tartományban is tüntetések zajlottak, a legtömegesebben Córdoba, Mar del Plata és Santa Fe városokban. Nemzetközi szinten többek között a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) és az Amerikai Munkavállalók Konföderációja (CSA) is szolidaritását fejezte ki. Berlinben az „Argentina no se vende” (Argentínát nem adják el) nemzetközi hálózat tiltakozásra szólított fel. Nagyobb tüntetésekre került sor többek között Párizsban, Rómában, Barcelonában, Lisszabonban, Brüsszelben, Londonban, Amszterdamban, Toulouse-ban, Genfben, Bernben, São Paulóban, Mexikóvárosban, Santiago de Chilében, Rio de Janeiróban és Montevideóban.
Az argentin szakszervezeti központ, a CGT már december végén, három héttel az új kormány hivatalba lépése után felszólított a tüntetésekre. A második nagy szakszervezeti szövetség, a CTA két szárnya, számtalan egyéni szakszervezet, társadalmi mozgalmak, emberi jogi szervezetek, mint például a Plaza de Mayo anyái és nagymamái, valamint a kultúra, a tudomány és a sport területéről érkező érdekcsoportok is csatlakoztak.
A tüntetéseket a politikai ellenzék egy része is támogatta. Buenos Aires tartomány kormányzója, Axel Kiciloff az Alberto Fernández volt elnök vezette Union por La Patria nevű korábbi kormányszövetség nevében volt jelen a kongresszusi téren. A baloldali szövetséget, a FIT-U-t (Frente de Izquierda y de Trabajadores-Unidad) Myriam Bregman és Nicolás del Caño képviselők képviselték.
Az általános sztrájk és a tömegtüntetések rekordot jelentenek Argentína politikai történetében, mindössze 45 napnyi hivatalban töltött idő után. Korábban az új kormányoknak általában 100 napos hallgatólagos türelmi idő állt rendelkezésükre.
A tömeges társadalmi tiltakozások ilyen korai fellángolásának oka az a gyorsaság, amellyel a Milei-kormány az állam átszervezését próbálja előmozdítani. A december végén bejelentett sürgősségi rendelet és a jelenleg a parlamentben tárgyalás alatt álló, több mint 600 egyedi cikkelyből álló megatörvény célja többek között a kormány hatáskörének kiterjesztése, a gazdaság liberalizálása és az állam aláásása, az állami vállalatok privatizálása, a nyugdíjak és a szociális juttatások csökkentése.
Tervezik továbbá a vámok és adók emelését, tömeges elbocsátásokat a közszférában, a munkajog aláásását, valamint a szociális és politikai jogok további megnyirbálását. Emellett a kormány decemberben leértékelte a pesót a dollárosítás céljával, ami rekord mértékű, több mint 25 százalékos inflációt okozott egy hónap alatt.
A Buenos Aires-i záróaktus két fő szónoka, Pablo Moyano és Héctor Daer a peronista dominanciájú szakszervezeti szövetség, a CGT részéről ezért szintén felhívást intézett a képviselőkhöz, hogy a kongresszusban utasítsák el mindkét kormányzati tervezet jóváhagyását. „Egy peronista nem szavazhatja meg ezt a sürgősségi rendeletet, amely a munkavállalók, a nyugdíjasok és a nemzeti szuverenitás ellen irányul” – mondta Moyano.
Daer hozzátette: „A kormány el akarja törölni a személyi és kollektív jogokat, és tönkre akarja tenni a szakszervezeteket. Támadja a szakszervezeti fellépést, a munkavállalókat és a kultúrát, és minden népi dolgot célba vesz azzal, hogy a sportot is privatizálni akarja”.
A tüntetéseket megelőzően a CTA szakszervezeti konföderáció vezetője és Hugo Yaski parlamenti képviselő azt mondta: „Milei messianisztikus vezetőnek tekinti magát, aki vissza akarja vinni Argentínát 1905-be, amikor a szegényeknek nem voltak jogaik, névtelenek maradtak és lehajtott fejjel, csendben szenvedtek az éhezéstől, míg azt a néhányat, aki ellene fellépett, brutálisan elnyomták”.
Az eseményt megelőzően a különböző fenyegetések ellenére, különösen Bullrich biztonsági miniszter részéről, minden tüntetés békésen és ünnepi hangulatban zajlott. Előzetesen Bullrich többször is hivatkozott az általa bevezetett biztonsági protokollra, amely megtiltja a forgalom bármilyen akadályozását, beleértve a politikai tüntetéseket is, és ezt jelentős pénzbírságokkal bünteti. Emellett létrehozott egy telefonos forródrótot is, amelyen keresztül az egyének névtelenül bejelentést tehetnek, ha úgy érzik, hogy megzsarolták őket a tüntetésen való részvételre.
A Bullrich parancsnoksága alatt álló szövetségi rendőrség rendőrei a déli külvárosokból blokkolták a tüntetőket, és megtiltották nekik, hogy a főváros felé vonuljanak. Míg a fővárosi rendőrség alig volt látható a tüntetések alatt, a szövetségi rendőrség a tényleges illetékességi területén kívül is végzett ellenőrzéseket.
Eközben a kormány folytatta a tárgyalásokat az ellenzék kedvező csoportjaival annak érdekében, hogy a Nemzeti Kongresszus mindkét kamarájában többséget szerezzen a sürgősségi rendelet és a megatörvény számára. Az eddig tett engedmények közé tartozik a kormány vészhelyzeti hatáskörének kettőről egy évre történő csökkentése, amely további egy évvel meghosszabbítható, valamint a nyugdíjak kiigazításának fenntartása, ami azonban jelentős vásárlóerő-veszteséget fog okozni az érintettek számára. Továbbá az állami tulajdonú YPF olajvállalatot kivonják a privatizációs intézkedések alól.
Döntés született a választási törvény módosításainak ideiglenes visszavonásáról, valamint a kulturális és tudományos ágazatban végrehajtott megszorításoktól való tartózkodásról. A képviselőházban a kormány és az ellenzék egy részének többségi szavazatával elfogadták a felülvizsgálati eljárást. A plenáris ülésen a viták a jövő héten kezdődnek.
Myriam Bregman baloldali képviselő így nyilatkozott: „Nem dőlhetünk hátra a sztrájk és a tüntetések után, mert ami itt történik, az komoly dolog. Folytatnunk kell az utcák elfoglalását”.
Írta: Christian Dürr
Forrás: Amerika21
