A gazdasági kilátások az amerikai szankciók ellenére stabilizálódtak. Ennek ellenére a lakosság többségének életszínvonala nem javul, mivel a gazdasági növekedés ellenére a kormány nem hajlandó emelni a béreket. A lakosság többsége továbbra is bizonytalan életkörülmények között él.
A venezuelai gazdaság csökkenő inflációs adatokkal zárta a tavalyi évet. A központi bank (BCV) adatai szerint a havi áremelkedés kilenc egymást követő hónapban egyszámjegyű volt. A kumulált infláció Venezuelában 190 százalékos volt, ami 2015 óta a legalacsonyabb érték egy naptári évben.
Korábban az inflációt erősen hajtotta a nemzeti valuta leértékelődése. Az elmúlt hónapokban ez is csökkent. Az árfolyam a 2023. januári 17,49 digitális bolívar/USA dollárról 2024 januárjára 35,96 dollárra esett, a bolívar több mint felét veszítette értékének. Ez a tendencia azonban az utolsó negyedévben lelassult, a dollár szeptember óta csak tíz százalékot erősödött a bolívarral szemben.
A viszonylagos gazdasági stabilitás egybeesett a GDP növekedésének harmadik egymást követő évével, hét év recesszió után. Nicolás Maduro elnök szerint a gazdaság tavaly 4,5 százalékkal nőtt. Az ENSZ Latin-Amerikáért és a Karib-térségért felelős gazdasági bizottságának (Cepal) még nem publikált adataira hivatkozott.
Az elnök rámutatott, hogy több ágazatban is javult a helyzet, például a mezőgazdaságban (5 százalék), a feldolgozóiparban (4 százalék) és a kiskereskedelemben (4 százalék). Kiemelte a halászat (25 százalék) és az akvakultúra (20 százalék) növekedését, két olyan ágazatot, amelyek egyre inkább hozzájárulnak az ország exportjához.
Maduro az adóbevételek 25,8 százalékos növekedéséről is beszámolt. Az adatok azonban nem nyilvánosak, mivel a BCV 2019-ben leállította az általános és ágazati GDP-statisztikák közzétételét.
Az ország gazdasága 2014-ben az olajárak összeomlását követően került mélyrepülésbe. A válságot később az amerikai szankciók súlyosbították.
Az olajipar újjáéledése a magas energiaárakkal kombinálva az elmúlt években a növekedés motorja volt, és 2022-ben kétszámjegyű GDP-növekedés várható. Ugyanakkor a gazdaság a 2013-as méretének 30 százaléka alatt marad.
Az ország fellendülését továbbra is súlyosan hátráltatják a külföldi befektetéseket korlátozó és a pénzügyi piacokhoz való hozzáférést akadályozó kényszerintézkedések. A szankciók részleges enyhítése az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma által az olajexport feltételeinek javulásához vezetett, de Washington többször is azzal fenyegetőzött, hogy visszalép, és figyelmeztette a vállalatokat, hogy ne fektessenek be Venezuelában.
A Maduro-kormány a maga részéről egyre liberálisabb és ortodoxabb megközelítést alkalmaz a növekedés fellendítése és a magántőke bevonzása érdekében. Ez magában foglalja az adókedvezményeket, az állami vagyon átruházását és a különleges gazdasági övezeteket. A szankciók fenyegetése azonban távol tartja a külföldi befektetőket.
Belföldön a gazdaságpolitikusok a hitelezés korlátozásával, valamint a bérek és nyugdíjak befagyasztásával próbálták megfékezni az inflációt. A minimálbért legutóbb 2022 márciusában emelték 30 dollárra. Azóta leértékelődött négy dollár alá, és a kormány az emelés helyett a havi bónuszokra támaszkodik, amelyeknek nincs hatása például az üdülési díjra, a társadalombiztosításra, a túlórákra és a végkielégítésekre.
A kormány emellett feloldotta az árfolyam-ellenőrzést azzal a kimondott céllal, hogy a piac határozhassa meg az árfolyamot. Ennek ellenére a központi bank még mindig a legfontosabb devizaforrás, és a jelentések szerint tavaly 4,8 milliárd dollárt utalt át az úgynevezett „devizatáblákra”.
Juan Carlos Valdez venezuelai ügyvéd és közgazdász a növekvő egyenlőtlenségre figyelmeztet: „A mutatókon túlmenően fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy az emberek jobb vagy rosszabb gazdasági körülmények között élnek-e”.
„Az infláció lassulása annak köszönhető, hogy a központi bank „elégeti” a devizatartalékokat, hogy táplálja a burzsoáziát, valamint a befagyasztott béreknek és likviditásnak” – magyarázza. „A lakosság többsége azonban nem tapasztalja az életszínvonalának javulását”.
Valdez határozottan az „indexálási” politika híve volt, amelynek keretében a kormány az állami szektorban a béreket, valamint a bankbetéteket, a költségvetéseket és más gazdasági szempontokat egy inflációs mutatóhoz kötné, hogy megvédje a lakosság vásárlóerejét.
„Szankciókkal és blokádokkal támadnak minket, ezért meg kell védenünk magunkat, harcolnunk kell a spekuláció ellen” – tette hozzá. „A gazdasági hatóságok a monetarista koncepcióhoz ékelődtek, és ez nagy teher”.
Véleménye szerint a béremeléseknek sürgős prioritást kellene jelenteniük a Maduro-kormány számára a kereslet fellendítése és a növekedés elősegítése érdekében.
Írta: Ricardo Vaz
Forrás: Amerika21
