A Tapirus terrestris magyarul közönséges tapírt jelent. De Latin-Amerika legnagyobb szárazföldi emlőse, amely akár 300 kilogrammot is nyomhat, olyan hegyvidéki régiókban is megtalálható, mint az atlanti esőerdő Brazíliában. Rio de Janeiro államban azonban a túlzott vadászat, az erdőirtás és a városi terjeszkedés több mint száz évvel ezelőtt kiirtotta a tapírt.
Most a Tapirus terrestris visszatért a délkelet-brazil államba. Tavaly egy anyát és kicsinyeit lefotózták a Rio de Janeiro déli részén található 38.000 hektáros Cunhambebe Land Reserve területén. Ez az első feljegyzés a tapírok spontán visszatéréséről 1914 óta, amikor utoljára látták őket Rio atlanti esőerdejében.
Marcelo Cupello, a védett területért felelős állami környezetvédelmi intézet (INEA-RJ) biológusa szerint a lábnyomok és nyomok arra utalnak, hogy több mint két tapír újra a Cunhambebe aljnövényzetében kószálhat. Cupello feltételezi, hogy valószínűleg a szomszédos São Paulo államban található Serra do Mar természetvédelmi területről vándoroltak át. Ott még mindig viszonylag stabil populációja van ennek a fajnak. A tudósok 249 és 1494 egyedre becsülik a tapírok számát a 360 ezer hektáros Serra do Mar rezervátumban. Ugyanakkor még mindig hiányoznak azok a genetikai elemzések, amelyek megerősíthetnék a tapírcsalád São Paulóból történő bevándorlását.
2018 óta egy körülbelül 20 tapírból álló csoport is él a Guapiaçu (Regua) biorezervátumban, a Cachoeiras de Macacu városától északra, a Cukorsüveg-hegységben található Cachoeiras de Macacuban. Ezek az állatok azonban a Refauna visszatelepítési projektjének eredményei, nem pedig visszatérők. A Tapirus terrestris jelenléte a Cunhambebe természetvédelmi területen nagyon fontos hír a tudomány számára – hangsúlyozza Maron Galliez, a Refauna koordinátora. Ez azt mutatja, hogy ezek a nagytestű emlősök még a Cunhambebe-hez hasonló, széttagolt atlanti esőerdőkben is képesek elterjedni és alkalmazkodni.
A tapírokat az esőerdők „kertészeinek” tartják. Hiányuk ökológiai egyensúlyhiányhoz és az erdők szerkezetátalakításához vezet, és alapvető szerepet játszanak a nagy fafajok elterjedésében. Mivel bizonyos fajok termésével táplálkoznak, ürülékükkel különösen a nagyobb magvakat terjesztik, és így elősegítik az erdő természetes megújulását. A sertésekkel együtt jelentősen hozzájárulnak a talaj trágyázásához is.
A São Pauló-i Állami Egyetem 2021-ben közzétett tanulmánya kimutatta, hogy azokon a területeken, ahol nem voltak ezek a gyümölcsevők, a talaj nitrogénvegyület, az ammónium tartalma akár 95 százalékkal is alacsonyabb volt. Az eredmények elsőként mutatták ki a tapírok jelentőségét a nitrogén körforgásában, és a kutatók szerint újabb figyelmeztetést jelentenek a nagytestű emlősök trópusi erdőkből való eltűnése által okozott ökoszisztéma-veszteségekre.
Az atlanti esőerdő bioszféra eredetileg 4000 kilométeren át húzódott Dél-Amerika keleti részén, Argentínától Brazília északkeleti részéig. Ennek már csak mintegy tizenegy-tizenhat százaléka maradt meg. Egy nemzetközi kutatócsoport 2022-ben közzétett, a Tapirus terrestris atlanti esőerdőben való elterjedéséről és természetvédelmi helyzetéről szóló hosszú távú tanulmányából kiderült, hogy még mindig körülbelül 2665-15 992 tapír él legalább 48 széttöredezett populációban ennek a biomnak a megmaradt, fragmentált területein.
„E tanulmány eredményei óvatos optimizmusra adnak okot a tapírok jövőjét illetően az atlanti esőerdőben” – zárul a tanulmány. Bár a természetvédelmi területek – különösen Brazíliában – súlyosan alulfinanszírozottak, a tapírpopulációk elkezdtek helyreállni, és újra elfoglalják azokat a területeket, ahol évtizedek óta vagy még hosszabb ideje nem találták meg őket. „A legtöbb tapírpopuláció az élővilágban nincs nyilvánvalóan közvetlen veszélyben” – írják a kutatók. Kilenc védett területen pedig úgy tűnik, hogy ennek az egyedülálló, az erdei ökoszisztéma szempontjából fontos fajnak a példányszáma növekszik.
A tapírokat az esőerdők „kertészeinek” tartják.
Írta: Norbert Suchanek
Forrás: ND
