Ha a világ migránsai egy nemzetet alkotnának, India, Kína és az USA után a negyedik legnagyobb lenne. Idén augusztusban az olasz partoknál legénységgel együtt elsüllyedt egy milliárdosokat által használt jacht. A tragédia bekerült a hírekbe, a világot sokkolta, az olasz parti őrség pedig mozgósította legjobb búvárait és felszerelését.
Eközben szinte minden héten elsüllyed egy afrikai menekülteket, köztük gyerekeket szállító hajó a Földközi-tengeren, és senki sem sír, és a harangok sem szólalnak meg, kivéve a Vatikán harangjait, amikor Ferenc pápa hívja őket (2023-ban legalább 4110 ember halt meg vagy tűnt el a Földközi-tengeren az ENSZ Menekültügyi Hivatala szerint. A halottak és eltűntek számát csak becsülni lehet).
A menekülteknek legalább három típusa van: gazdasági, politikai és éghajlati menekültek.
Azok, akik megpróbálnak eljutni Algériába, majd átkelni a Szahara sivatagon, most lezárt határokat találnak. Számos afrikai országban az infláció, a munkanélküliség és az erőszak terhei kényszerítik az embereket arra, hogy a jobb élet reményében elvándoroljanak.
2020-ban a migránsok számát világszerte 281 millióra becsülik. Ha ők egy nemzetet alkotnának, az India, Kína és az USA után a negyedik legnagyobb lenne a világon.
A legtöbb migráns nem tartozik a menekültek jogállásáról szóló egyezmény hatálya alá, amelyeket 1951-ben, a hidegháború elején fogadtak el. Akkoriban az egyezmény eurocentrizmusa azt feltételezte, hogy a szocialista táborból való menekülés a „szabadság hiánya” miatt következett be. A szabadságot a Nyugat attribútumának tekintették. A gazdasági okokból történő menekülést nem vették figyelembe.
Még ma is „menekültnek” tekintik azt, aki a politikai üldöztetés elől akar menekülni, nem pedig azt, aki az éhség, a nyomor, a munkanélküliség vagy a háború elől.
Miért keresnek oly sokan Nyugat-Európában és az USA-ban menedéket? Mert ezek a nagyvárosi régiók azt a képet terjesztik, hogy ott bőség, szabadság és igazságosság uralkodik. A szegény többség nem tudja, hogy a gyarmatosító országok gazdagságát az őslakosok elleni népirtás, a rabszolga-kereskedelem, valamint a természeti és kulturális kincsek kifosztása révén halmozták fel.
Az egykori gyarmatosítók továbbra is kizsákmányolják a fejlődő országokat azáltal, hogy olyan befektetéseket ígérnek nekik, amelyek örökös adóssághoz kötik őket, vagy az IMF és a Világbank halálos politikájával. Honnan származik a sok fegyver a helyi háborúkhoz? Ki állítja elő az aknákat, amelyek amputálják a szegény földművesek, halászok és kézművesek lábát és kezét? Hol tartják a gyarmatosított nemzetek devizatartalékait? Ki hasznosítja a táblagépek, okostelefonok, fényképezőgépek és elektromos járművek akkumulátoraiban használt lítiumot?
A 2020-ban 281 millió menekültből 26,4 millióan regisztráltak, és 4,1 millióan kértek menedékjogot. A többi 250,5 millió az IMF és az éghajlatváltozás miatt menekült. Az ENSZ 2024-es globális migrációs jelentése hangsúlyozza, hogy „a konfliktusok, erőszak, katasztrófák és egyéb okok miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek száma elérte minden idők legmagasabb szintjét”. Ezek migránsok, nem csak üldöztetés elől menekülő emberek.
A fejlődő országok eladósodása miatt – Mexikó 1982-es fizetésképtelenségének oka – az IMF olyan strukturális kiigazítási intézkedéseket alkalmaz, amelyek arra kényszerítik a kormányokat, hogy csökkentsék az egészségügyi és oktatási beruházásokat, és a forrásokat az exportorientált ágazatokba, például a bányászatba és az agrárgazdaságba irányítsák.
Az Afrikai Fejlesztési Bank 2018-as jelentése szerint a nyugat-afrikai farmerek az éghajlati katasztrófák és a fegyveres konfliktusok miatt vidékről a városokba költöztek, ahol ma már alacsony fizetésű informális munkákat végeznek. A jobb élet álmától hajtva sokakat vonzottak a nyugati és az Öböl-menti régió magasabb bérei, és elvándoroltak. 2020-ban például a migránsok legnagyobb része az Egyesült Államokba, Németországba és Szaúd-Arábiába ment. Ezekben az országokban általában alsóbbrendű söpredékként kezelik őket.
A Szovjetunió összeomlása óta az USA növelte katonai és gazdasági erejét, hogy megdöntse a saját területük feletti szuverenitást fenntartani próbáló kormányokat. Ma az országok egy másik harmadát, különösen a fejlődő országokat, az USA szankciókkal sújtja, mint például a Kubával szemben több mint 60 éve fennálló blokád. Az ilyen szankciók gyakran megakadályozzák, hogy ezek az országok igénybe vegyék a nemzetközi pénzügyi rendszert, ami gazdasági káoszhoz vezet.
A 6,1 millió venezuelai migráns közül, akik elhagyták hazájukat, a legtöbben az illegálisan bevezetett amerikai korlátozások miatt tették ezt, amelyek tönkretették a világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező Venezuela gazdaságának életképességét. Paradox, hogy az USA és az Európai Unió az érdekeikhez való igazodást követeli, miközben a blokád alá vont országokból menekülőket söpredékként kezeli. Németország például elkezdte az afgánok kitoloncolását, miközben az USA lezárja előttük a határait, és kiutasítja a latin-amerikaiakat.
A Világbank 2021-ben úgy becsülte, hogy 2050-re legalább 216 millió klímamenekült fog élni világszerte. Az ENSZ 2015-ös párizsi éghajlatváltozási konferenciáján (COP21) az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy létrehozzák a kitelepítéssel foglalkozó munkacsoportot. Három évvel később, 2018-ban az ENSZ Globális Megállapodása kimondta, hogy az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő embereket meg kell védeni. Az éghajlati menekültek fogalma azonban még nem honosodott meg. Az intézkedések pedig papíron maradtak.
Egyetlen migráns sem akarja elhagyni az otthonát és az országát azért, hogy másodrangú állampolgárként kezeljék a migrációra kényszerítő nagyvárosi országokban. A nők nem hajlandóak nagy távolságokat megtenni, mert a nemi erőszak veszélye komoly kockázatot jelent. Inkább szeretnének méltóságban élni, még ha ez bizonytalan körülmények között is történik.
A gazdag országok számára, ahol az eugenika jellemzi a kultúrát, a származási népességhez hasonló biotípussal rendelkező menekültek „kevésbé vérfoltosak”. Ezért van az, hogy a 2022-es afrikai migránsok „hordáit” elutasító kampány közepette Európa kitárta karjait és zsebeit a fehér bőrű, világos szemű és szőke hajú ukrán menekültek befogadására.
Fady Joudah palesztin költő írta a Mimesisben: „A kislányom nem akarta bántani a pókot, / aki két hétig fészkelt a bicikli kormányán / Várt, amíg önszántából kijön / Ha széttéped a hálójátt, mondtam neki, tudni fogja, hogy ez nem az a hely, amit otthonának nevezhet / És te meg biciklire ülhetsz / A kislányom azt mondta nekem: Így lesznek mások menekültek, ugye?”.
Írta: Frei Betto
Forrás: cubadebate
