Az USA és Európa veszít globális befolyásából Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában. Erre erőszakkal és elnyomással válaszolnak. Ez a végzet receptje.
A berlini fal leomlása után a Nyugat, az USA és Európa a történelem győzteseként ünnepelte magát. A történelmet egyfajta globális önállósulással befejezettnek nyilvánították.
Ami nem jelent mást, mint: nincs jobb világ annál, mint amit a Nyugat teremtett. Megérkeztünk a földi paradicsomba. Hogy a gazdag iparosodott országokon kívüli emberek és különösen „a világ többi része” mit gondolt erről, az lényegtelen volt.
Sebezhető szuperhatalom
Az USA és NATO-szövetségesei ugyanakkor világrendőrnek nyilvánították magukat, akik mostantól akadálytalanul biztosítják a rendet. A diadalmaskodást és a vállra vetett fejet tettek követték. Azonban nem a rend és a nyugati civilizáció terjedt el, hanem a vér, az instabilitás és a hanyatlás volt.
Az első Öböl-háború és a NATO jugoszláviai katonai műveletei már megmutatták, hogy merre tart az út. Aztán jöttek a 2001. szeptember 11-i támadások.
Ez egy sorsfordító esemény volt. Azok után, hogy az USA évtizedekig képes volt erőszakkal rákényszeríteni akaratát a világ minden táján (Indokínától Latin-Amerikáig), az ágyúcsövek egy pillanatra elfordultak.
Az Amerikai Egyesült Államok – a biztonság szigete, amely védve van a világ konfliktusközpontjaitól, amelyek gyakran hajtották – sebezhetőnek mutatkozott. Ez a világ „egyetlen megmaradt szuperhatalmának” nárcisztikus sértés is volt.
A pokol kapuja
Az emberiség történetének legerősebb katonai gépezetével rendelkező, ostromlott szuperhatalom ezután megfeszítette az izmait. Az afganisztáni invázió véres mocsárba rántotta az amerikai csapatokat, és teljesen a szakadékba taszította az elszegényedett országot.
Az iraki invázió aztán megnyitotta „a pokol kapuit” a Közel-Keleten, ahogy azt Amr Moussa, az Arab Liga főtitkára megjósolta.
A Brown Egyetem szerint 4,5 millió embert öltek meg az úgynevezett „terror elleni háborúk” során, amelyek ugyanakkor egyre több és több terrort szültek.
Ehhez jött még Abu Ghraib, Guantánamo, a Wikileaks „Collateral Murder” című videója, az ezt követő Julian Assange elleni üldöztetés és az újságírók, kritikusok és informátorok elleni általános hajsza, a polgári jogok és a véleménynyilvánítás szabadságának felszámolása.
A világ rendőrei globális járőrözésre indulnak
A világ rendőrei ugyanakkor egy másik frontot is megnyitottak. Az amerikai tanácsadók által irányított privatizáció és liberalizáció gazdasági sokkterápiájával az orosz gazdaság összeomlott, ami a várható élettartam soha nem látott mértékű csökkenéséhez vezetett. Vlagyimir Putyin megörökölte ezt a társadalmi frusztrációt, és a nacionalizmusra és az új erőre összpontosított.
Hasonló politikát már az 1970-es évektől kezdve az USA-ban, majd később Európában is végrehajtottak. A demokráciákat a „washingtoni konszenzus” vagy a „neoliberalizmus” eszköztárával tették „piackonformmá”.
A nyugati iparosodott országokban az intézkedések hatása nem volt olyan drasztikus, mint a Szovjetunió utódállamaiban (mivel a „gyógyszert” kíméletesebben alkalmazták, és a gazdaságok sokkal stabilabbak voltak). De ott is megfigyelhető volt a társadalmi-gazdasági hanyatlás, a növekvő egyenlőtlenségek, a szegénység terjedése, a stagnáló vagy csökkenő reálbérek és a jóléti állam leépítése formájában.
Az USA-ban a várható élettartam mostanra még nagyobb mértékben csökkent, mint az elmúlt száz évben bármikor.
A NATO, mint válsággyorsító
Ugyanakkor a NATO-t a Gorbacsovnak tett ígéretekkel ellentétben tovább bővítették kelet felé. A nyugati katonai szövetség egyre közelebb került Oroszország határaihoz, miközben Moszkva figyelmeztetett és egyértelműen jelezte, hogy Grúzia és Ukrajna vörös vonalat jelent saját biztonsági igényei szempontjából.
A szövetség azt a feladatot is megkapta, hogy a régiókat gazdaságilag Nyugat-barát pályán tartsa. Egy 2007. júniusi NATO-ülésen az akkori NATO-főtitkár, Jaap de Hoop Scheffer bejelentette, hogy „a NATO-csapatoknak őrizniük kell a Nyugatra szánt olajat és gázt szállító vezetékeket”. Összességében meg kell védeniük a tartályhajók által használt tengeri útvonalakat és az energiarendszer más „kritikus infrastruktúráját”.
De a világot nyomásgyakorlással, zsarolással és „katonai megoldásokkal”, olykor gazdasági ösztönzőkkel is próbálják ellenőrzésük alá vonni, ami egyre kevésbé működik. A Nyugat verhetetlensége az Egyesült Államok vezetésével, az a képesség, hogy katonai és gazdasági fölényére hivatkozva rá tudja kényszeríteni akaratát a világ többi részére, évtizedek óta egyre inkább erodálódik.
Az afganisztáni, iraki és líbiai háborús törekvések káoszt hagytak maguk után, az USA pedig kénytelen volt sokéves megszállás után kivonni csapatait és beletörődni befolyásának elvesztésébe.
A kitartás jelszavai az ukrajnai háborúban
A Nyugat azonban a nyilvánvaló katasztrófák ellenére ugyanúgy folytatja, mint azokban az időkben, amikor még hitelesen gyakorolhatta dominanciáját. A konfliktusok de-eszkalálása helyett a konfrontációra összpontosítanak.
A Janukovics-kormány 2014-es megbuktatása és a Majdan-tüntetések óta Ukrajnában de facto proxy-háború folyik Oroszországgal. A diplomáciai megoldások megvalósíthatóak lettek volna (különösen, ha az USA kijelenti, hogy figyelembe veszi Moszkva biztonsági igényeit, és nem veszi fel Ukrajnát a NATO-ba).
Most az egész azzal fenyeget, hogy a 2022. februári ukrajnai orosz invázió után újabb fiaskó lesz a vége. A Nyugat masszív támogatása ellenére Ukrajna messze nem győzedelmeskedik – épp ellenkezőleg.
A harctéren a kilátástalan kilátások, Ukrajna pusztulása és sok ezer ukrán megölése ellenére Európa és az USA rendületlenül terjeszti a kitartás és a győzelem jelszavait. A reálpolitikát már régen felváltotta az illúziópolitika.
A kínai lázadás
Az Oroszországgal szembeni történelmi szankciórendszer aligha tudott ártani az országnak, ellenkezőleg, erősítette a Kínával való integrációt és a Nyugattól egyre inkább eltávolodó Brics-államokon belüli együttműködést. Ugyanakkor Európának gazdaságilag kárt okoztak a szankciók, amelyek miatt az életszínvonal itt is zuhanni kezdett.
Pekinggel szemben teljesen tehetetlennek tűnnek. Amikor Brüsszel vagy Washington szankciókkal és büntetésekkel fenyegetőzik, Kínában az emberek megvonják a vállukat. Akkor tegyék, mondják. Vagy figyelmeztetik az USA-t, hogy hagyja abba a fenyegetőzést, és ne lépjen át semmilyen „vörös vonalat”, ahogyan ez manapság is történik.
A kínai piac egyszerűen túl fontos, túl domináns ahhoz, hogy a Nyugat figyelmen kívül hagyja, vagy parancsokkal irányítsa, ahogyan azt a múltban tette.
Afrika elvesztése
Afrikában sem jobb a helyzet. A Száhel-övezetben történt államcsínyeket követően Niger és Csád felmondta az USA-val való katonai együttműködését. Nigerben az amerikai csapatoknak el kellett hagyniuk az országot, a központi drónbázist pedig feladták. Valami hasonló fog történni Csádban is.
Maliban és Burkina Fasóban a kormányok megbuktatását követően, Etiópiában és Szenegálban pedig a kormányváltásokat követően új irányt vesznek. Az olaj- és gázszerződések is kockán forognak. A régi gyarmati hatalmak a háttérbe szorulás veszélyével fenyegetnek.
A nigériai junta a héten bejelentette, hogy a kínai állami olajvállalat 400 millió dolláros előleget fizetett a nigériai Agadem mező nyersolajának megvásárlására.
Miközben Franciaországot és az Egyesült Államokat kirúgják az országokból, Oroszország (beleértve az orosz katonai egységeket kiképzőként) és Kína beköltözik. A Wall Street Journal nyersen írja vezércikkében: „A nagyhatalmi verseny új korszakában Afrika az a hely, ahol az USA vesztésre áll”.
Latin-Amerikában ez már régen megtörtént. Az Egyesült Államoknak már régen ki kellett ürítenie katonai támaszpontjait, még akkor is, ha most megpróbálja megfordítani ezt a tendenciát, és haditengerészeti támaszpontokat létesíteni a néhány megmaradt baráti államban. A latin-amerikai államok is az USA-tól független gazdasági útra léptek, és saját kereskedelmi szervezeteket alapítottak.
Izraeli-amerikai háború Gázában
És ott van még a Közel-Kelet a maga hatalmas erőforrásaival. Az immár ötödik éve tartó gázai háború, valamint az, hogy az USA és – bár egyre morcosabb – európai országok továbbra is rendületlenül támogatják Izraelt abban, amit a Nemzetközi Büntetőbíróság „alig hihető népirtásnak”nevez – szinte naponta kerülnek napvilágra újabb és újabb kegyetlenkedések részletei (legutóbb tömegsírok és kínzásokra utaló jelek) -, válsággyorsítóként hat a Nyugat hanyatlásában.
Miközben Ukrajnában végzetes közvetlen háború fenyeget a NATO és Oroszország között, beleértve a nukleáris fenyegetést és egy harmadik világháború kilátásba helyezését, a Közel-Keletet a Netanjahu-kormány eszkalációja lángra lobbanthatja. Az Izrael és Irán közötti katonai támadások, a jemeni huthi összecsapások, a libanoni határon a Hezbollah kölcsönös támadásai folyamatos játékot jelentenek a tűzzel.
Az USA-nak, a Nyugatnak nincs mit nyernie ezen az eszkaláción, csak veszíteni valója. A globális közösséget már régen elvesztették. A globális Dél hátat fordít nekik.
Diana Buttu volt palesztin tárgyaló a gázai háborút „izraeli-amerikai támadásnak” nevezi. A világ nagy része így gondolja. Izrael és az USA végül nem lesz képes megnyerni ezt a háborút, nincs más „végjáték”, mint a végtelen pusztítás, miközben a térség a káoszba süllyedéssel fenyeget.
Az Amnesty International főtitkára, Agnès Callamard egy friss tanulmányában arra figyelmeztet, hogy Izrael nyilvánvaló háborús bűntettei az ENSZ-határozat és a Világbíróság felkérése ellenére hónapok óta folytatódnak, az USA és más államok, például Németország rendületlen támogatásával. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi rendszer és a nemzetközi jog az összeomlás szélén áll.
Összeomló rend
A régi globális, nyugati dominanciájú, értékekben és nemzetközi szabályokban kodifikált rend egyre inkább erodálódik katonai, politikai, jogi és etikai szempontból. Európában eközben a társadalmakban egyre nő az elégedetlenség és a frusztráció, ami a jobboldali fejleményekben, valamint a szélsőjobboldali pártok és politikai alakok felemelkedésében tükröződik.
A Nyugat, a politikai vezetők és az elitek az irányítás elvesztésére még több erőszakkal, fegyverrel, eszkalációval, és belsőleg elnyomással és a demokratikus jogok elleni támadásokkal reagálnak, hogy az „irányíthatatlanná vált” lakosságot visszatereljék a helyes útra. A politikai változások és a párbeszéd helyett megfélemlítés és a véleménynyilvánítás korlátozása folyik.
Ily módon a Nyugat éppen azokat az értékeket tiporja sárba, amelyeket állítólag világszerte védelmez. A világ látja ezt, az emberek mindenhol nagyon világosan látják. Az Egyesült Államok és Európa egyre csökkenő hitelességével az a veszély fenyegeti őket, hogy belefulladnak saját önhittségükbe.
A civil lakosságon múlik, hogy ezt megakadályozza, és meggyőzze a kormányokat, hogy ne csak beszédekben hirdessék a nyugati civilizáció nemes eszméit, hanem kövessék azokat tettekben is.
Írta: David Goeßmann
Forrás: Telepolis
