„A munkásoknak osztályuk van, nem színük”

Jeremy Corbyn (szül. 1949) évtizedek óta aktív békeaktivista és nemzetközi szolidaritási munkában vesz részt. A londoni Islington North választókerületet 1983 óta képviseli az alsóházban. A bevallottan demokratikus szocialista 2015 és 2020 között volt a Munkáspárt pártelnöke, amely ez idő alatt erőteljesen növelte taglétszámát. Utódja Keir Starmer lett, aki a pártot ismét NATO- és tőkepárti pályára állította. A 2024. júliusi alsóházi választásokon Corbyn független jelöltként megnyerte az Islington North választókerületet a munkáspárti jelöltet megelőzve. Corbyn társelnöke az általa 2021-ben kezdeményezett Béke és Igazságosság Projektnek, amelynek célja, hogy az Egyesült Királyságban és nemzetközi szinten összefogja az aktivistákat, a munkásszervezeteket és a társadalmi mozgalmakat a társadalmi és gazdasági igazságosságért, a békéért és az emberi jogokért folytatott küzdelemben. A mozgalomnak ma már 60 ezer támogatója van.

A júliusi NATO-csúcstalálkozón megállapodtak a nagy hatótávolságú amerikai rakéták Németországban történő állomásoztatásáról. Mit gondol erről a megállapodásról?

Mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy az európai politikai gondolkodást uraló katonai szövetségek a NATO-tól származnak. A kül- és gazdaságpolitika fő mozgatórugója most az, hogy minden ország legalább a GDP 2,5 százalékára növelje katonai kiadásait. Az Egyesült Királyság esetében ez évente további 30 milliárd fontot jelent a fegyverkezésre. Ugyanakkor, mint minden európai országban, a szociális kiadásokat is csökkentik.

Most az Európai Unió Ursula von der Leyen vezetésével szintén katonai tömbként próbálja fejleszteni magát. A nyugati gazdaság és társadalom növekvő militarizálódásának veszélyei óriásiak. De Oroszország, India és Kína védelmi ipara számára is nagyok a lehetőségek. Van tehát egy olyan gazdaság, amely az ukrajnai háború folytatásán alapul, amelyet egy napon tárgyalások útján kell majd befejezni. És vannak más konfliktusok is, például Palesztinában, Szudánban, Kongóban és Jemenben.

Az Izrael által a gázai háborúban használt fegyverek nagy része közvetlenül a Nyugatról származik.

Igen, pontosan. A Béke és Igazságosság Projektként szorosan együttműködünk a Palesztinai Szolidaritási Kampánnyal és sok más szervezettel az Egyesült Királyságban, és egy nap alatt akár egymillió embert is mozgósítottunk a palesztin nép támogatására. A tűzszünet mellett az Egyesült Királyság és az izraeli kormány közötti fegyverüzletek megszüntetését, valamint a megszálló erők kivonását követeljük mind Gázából, mind Ciszjordániából. Izrael fokozta katonai tevékenységét Ciszjordániában, és úgy tűnik számomra, hogy a szélsőséges izraeli jobboldal, amely Palesztina teljes annektálására törekszik, egyre inkább felülkerekedik.

Lát-e összefüggést e háborúk és a Venezuelában jelenleg zajló események között, ami a választási eredményeknek az USA és szövetségesei általi el nem ismerését illeti?

A kapcsolat az, hogy a NATO 2006-ban a lisszaboni konferencián úgy döntött, hogy globális szerepet játszik. A NATO katonai tanácsadásban és egyéb tevékenységekben való részvétele világszerte, beleértve Nyugat-Afrikát is, óriási. A NATO egyértelműen érdekelt abban, hogy a latin-amerikai üzleti élet másfajta szimbólumait támadja. Ezért támadták Bolíviát, Perut, amikor baloldali elnök volt, Lula da Silva elnököt Brazíliában, és természetesen Kubát és Venezuelát.

Mit jelent az, hogy a német kormány most menekülteket küld vissza Afganisztánba?

Az európai kormányok egyre rosszabbul bánnak a menekültekkel és menedékkérőkkel. Azok az emberek, akik Calais-ban próbálnak átkelni a La Manche-csatornán, hogy az Egyesült Királyságba jussanak, azok az emberek, akik Líbiában próbálnak Olaszországba jutni, azok az emberek, akik Törökországban próbálnak Görögországba jutni, szinte mind háború vagy környezeti katasztrófa áldozatai.

Az Afganisztánba történő kitoloncolások azért kivételesek, mert az ország nem teljesíti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a menekültekről szóló 1951. évi genfi egyezmény, a gyermekek jogairól szóló egyezmények, a pekingi nyilatkozat vagy a nők jogairól szóló isztambuli egyezmény szerinti globális humanitárius követelményeket. Tehát nincs alapja annak, hogy bárkit is visszaküldjünk Afganisztánba. Ez egyszerűen agresszió a kétségbeesetten menedéket kereső emberek ellen.

Az ukrán menekülteket jogosan támogatták és fogadták Nyugat-Európa szerte. De ugyanez nem mondható el a palesztin vagy afgán menekültekről, vagy a Líbiából, Szíriából vagy bármely más konfliktusövezetből, például Eritreából, Etiópiából és Nyugat-Afrikából érkező emberekről. Nyilvánvalóan van egy rasszista napirend Nyugat-Európában, amely meghatározza, hogy mely menekültek elfogadhatóak és melyek nem. Ez természetesen táplálja a szélsőjobboldal felemelkedését Európában.

Augusztusban napokig tartó rasszista zavargások voltak az Egyesült Királyságban. Mi volt a háttérben?

Három gyermeket gyilkoltak meg egy tánciskolában az északnyugat-angliai Southportban. A közösségi médiában azt állították, hogy az elkövető menedékkérő volt. A valóságban az Egyesült Királyságban született, ami természetesen nem teszi kevésbé súlyossá a bűncselekményt. Az esetet követően azonban Tommy Robinson és a szélsőjobboldal az utcára vonult, és mecseteket, különösen pedig fátylat viselő muszlim nőket támadott. Az antirasszista mozgalom válasza nagyon gyors és jól szervezett volt. Az egész régióban gyűléseket szerveztünk. Én magam is felszólaltam egy szolidaritási tüntetésen a legnagyobb mecsetünk előtt. De nem csak arról van szó, hogy felszólaljunk a rasszizmus ellen; fel kell ismernünk azt a táptalajt, ahonnan a szélsőjobboldali harag ered.

A menekülteket okolják a lakáshiányért, az iskolai helyek hiányáért, a kórházi várólistákért és a munkavállalók növekvő szegénységéért. Miközben az ő életszínvonaluk az elmúlt tíz évben a megszorító intézkedések miatt 20 százalékkal csökkent, a gazdagok egyre gazdagabbak lettek. A szélsőjobboldal nem foglalkozik a szegénység politikai okaival, hanem a kisebbségeket próbálja hibáztatni, ahogy a nácik tették Németországban. Fontos a baloldal politikai válasza: a munkásosztály szolidaritásán keresztül kell szembeszállnunk a gazdasági hatalommal és az egyenlőtlenséggel társadalmunkban. A munkásoknak osztályuk van, nem színük. Minden színük van.

A munkásosztály megosztottsága a kapitalizmus része. Lát alternatívát?

Természetesen szocialista vagyok. Az alternatíva magában foglalja az egyetemes egészségügyi ellátás, a lakhatás és az oktatás követelését. A versenyen alapuló szelekció helyett, amely elutasítja a munkásosztálybeli fiatalok nagy részének ambícióit, fontos felismerni, hogy az iskolában minden gyermek értékes emberi lény. A szakszervezeti tagságról és az alapvető közérdekű szolgáltatások állami tulajdonba vételéről is szó van.

Mit mond azoknak a baloldaliaknak, akik most Kamala Harrisbe vetik reményeiket az USA-ban?

Nem vagyok sem Trump támogatója, sem az amerikai demokraták csodálója. Elvégre ők felelősek a menekültek és migránsok elleni legszörnyűbb támadásokért az USA-ban. Joseph Biden és Barack Obama alatt több migránst – mexikóiakat, guatemalaiakat és más munkásosztálybeli embereket – deportáltak, mint bármely más elnök alatt. Donald Trump veresége engem és sokakat nagyon boldoggá tenne. De jobban örülnék, ha az Egyesült Államokban a munkásosztály részéről egy erősebb alternatívát látnék, nem pedig két üzleti pártot, amelyek lényegében ugyanazt a gazdasági üzenetet közvetítik.

Nézzük meg Mexikót. Milyen kihívásokkal néz szembe júniusban az újonnan megválasztott baloldali elnök, Claudia Sheinbaum?

Hatalmas kihívások. Sheinbaum nagyon hatékony polgármestere volt Mexikóvárosnak. Találkoztam vele, és hosszú beszélgetéseket folytattam vele, és úgy gondolom, hogy a társadalmi igazságosság útján fog haladni Mexikóban. Morena pártja az ország minden falujában és városában szerveződik, és sikerült megszereznie a szavazatok többségét és a hatalmas parlamenti többséget. Mindenekelőtt remélem, hogy a mexikói egyenlőtlenség groteszk szintje ellen most már lesz kihívás. Már eddig is nagy előrelépés történt, különösen az oktatás és az egészségügy területén, de az országnak még hosszú út áll előttünk.

A júliusi brit parlamenti választásokon a konzervatívokat 14 évnyi kormányzás után végre leszavazták. Mit vár a Keir Starmer vezette munkáspárti kormánytól?

Először indultam függetlenként, mert a Munkáspárt még a nevemet sem volt hajlandó figyelembe venni jelöltként… és nyertünk. A választási programom a békéről szólt, a nukleáris fegyverek eltörlését és az Izraelnek történő fegyvereladás megszüntetését, az állami tulajdonjogot, valamint a vagyon és a hatalom újraelosztását követeltem. Ezek olyan elvek, amelyeket már a Munkáspárt előző programjában is megfogalmaztam. A szavazatok 50 százalékával nyertünk a választókerületemben. Nagyon büszke vagyok erre az eredményre, mert ez a kampányoló emberek sikere volt. A Munkáspárt országos szavazatszáma ezen a választáson elmaradt a 2019-es évitől, és a párt hárommillióval kevesebb szavazatot kapott, mint amit 2017-ben nyertünk. Hivatalba lépése után a Starmer-kormány további megszorító intézkedéseket jelentett be, és a védelmi kiadások 2,5 százalékra történő növelését. Ez nem jó kezdés, és gyanítom, hogy ez egy komoly konfliktus forrása lesz. Szeretnék optimista lenni. Sajnos nem vagyok az.

Carmela Negrete és Phil Butland

Forrás: JungeWelt