César Luis Menotti, a labdarúgás gondolkodójának halála alkalmából.
Joggal tartották filozófusnak a kispadon: César Luis Menotti sosem csak a győzelemről szólt, hanem mindig arról, hogy megtalálja a győzelem legelegánsabb módját. „A labda az a játékos számára, ami a szavak a költő számára: lábon vagy fejen műalkotássá alakítható” – mondta egyszer. „A futball megadta nekem a módját, hogy kifejezzem magam.” Most 85 éves korában elhunyt az 1978-as argentin világbajnok edző.
„Futballunk egyik nagy alakja távozott közülünk” – írta az
Instagramon az argentin futballsztár, Lionel Messi. Lionel Scaloni, aki 44
évvel később, 2022 végén Katarban harmadik világbajnoki címéhez vezette az
Albicelestét, azt írta: „A futball egyik mesterét veszítettük el, köszönjük a
kedves beszélgetéseket, amelyekkel megajándékoztál minket”.
Az ő hitvallása ez volt: „Minimális rend és maximális játékszabadság”. Menotti filozófiáját Pep Guardiola is magába szívta, és nem csak egy közös vacsora közben egy Buenos Aires-i parrilla-ban. „Nem csak a győzelem az egyetlen dolog”mondása azonban még ma is megosztja az argentinokat az 1986-ban világbajnokságot nyert edző, Carlos Bilardo eredményorientált futballjával szemben.
„El Flaco” (a vékony) már 1973-ban meghatározta stílusát, amikor a Club Huracánnal megnyerte első edzői címét az argentin bajnokságban: „Támadó, tiszta, vidám” – szemben a tisztán eredményorientált játékkal. „Emlékszem azokra a csapatokra, amelyek jó játékkal nyertek’ – mondta egyszer a Clarín című újságnak. Ez volt a „baloldali” futball. Szemben a „jobboldali” futballal, amely játék helyett csak küzdeni akar, és mindent a sikernek rendel alá. Menotti: „A baloldali futballban nem kizárólag a győzelemért játszunk, hanem azért, hogy jobbak legyünk, hogy örömöt érezzünk, hogy megéljük az ünneplést, hogy emberként fejlődjünk”. Mert: „A jobboldali futball a profitmaximalizálásról gondolkodik, a baloldali futball az életöröm közvetítéséről”.
Menotti legnagyobb diadalát az argentin katonai diktatúra idején aratta. Rafael Videla diktátor juntája azt remélte, hogy az 1978-as hazai világbajnokság a hazafiságon keresztül nemzetközi elismerést és stabilitást hoz otthon. A kommunista Menotti – aki szülővárosában, Rosarióban lépett be a kommunista pártba – pedig gondoskodott a sikerről: a döntőben az Albiceleste 3:1-re legyőzte a szép játék másik legendája, Ernst Happel által edzett Hollandiát, és először lett világbajnok. Diego Armando Maradona, akit Menotti az előző évben segített nemzetközi debütálásához, nem volt jelen. A későbbi világsztár akkor még csak 16 éves volt, és 1986-ban vezette a válogatottat a következő világbajnoki címhez. Menotti nélkül.
Menotti nem bírálta nyíltan a katonaságot, de a junta elutasítását elég nyíltan hagyta átsütni. „Ez egy verhetetlen csapat volt, a nép csapata” – mondta a világbajnoki győzelem után. És: „A játékosaim legyőzték a taktika diktatúráját és a rendszerek terrorját”. Ez egy rejtett célzás volt a katonaságra, nem pedig a pályán alkalmazott stratégia és taktika elleni polémia. Struktúra nélkül nincs kreativitás, ahogyan azt éppen a német Joachim Löw tanította Menotti egykori pártfogoltjának, Maradonának a 2010-es világbajnokságon, aki edzőként figyelmen kívül hagyta a szép játék követelményeit.
Miután az argentin válogatott kudarcot vallott az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, Menotti kénytelen volt lemondani. Az FC Barcelonával 1983-ban Spanyol Kupát, 1984-ben Ligakupát és Szuperkupát nyert, de más posztokon, például Mexikó szövetségi edzőjeként (1991-1992) vagy utolsó edzői megbízatásakor, a Tecos FC-nél 2007-ben nem volt sikeres. Menotti 80 éves korában újabb állást kapott az Argentin Labdarúgó-szövetségnél, és hazája különböző válogatottjainak főigazgatója lett.
A szenvedélyes dohányos még 2011-ben majdnem tüdőgyulladásban halt meg. Minden reggel egy doboz cigaretta volt az asztalán. Amikor a láncdohányos elérte a meccsenkénti két csomagot, egy „idióta” (Menotti saját magáról beszélt) nyalókával akart véget vetni a bűnnek: „De aztán fogorvoshoz kellett mennem, és újra abbahagytam a próbálkozást”.
Menotti a végsőkig mindenekelőtt nagyszerű magyarázó és a futball szerelmese volt, számos cikkben és interjúban fogalmazta meg gondolatait. A sportban a piaci logika, a játék ökonómiája ellen szónokolt. Ennek következményeit világosan látta: „Az utópiák világa meghalt. Egy haszonelvű társadalomban élünk, és a labdarúgás a nagyvállalatok világára van ítélve. A harmadik világban az embereket megfosztják a kenyerüktől, az iparosodott országokban ellopják az álmaikat”. Március végén akut vérszegénység miatt kórházba került, ahol trombózist is kapott. Mostanra meghalt. Ami megmaradt, az a stílusa és a meglátásai: „A futball a szabadság, a látomások és az érzések játéka. A futball boldoggá tesz. Amikor belépek egy futballpályára, és ott van egy labda, játszani akarok vele. A stadion a kreativitás helyszíne.”
Írta: Leonhard Furtwängler
Forrás: JungeWelt
