Gustavo Petro elnök a jelenlegi nyugdíjrendszert „mélységesen igazságtalannak és egyenlőtlennek” nevezte a szenátus által a reform jóváhagyását követő televíziós beszédében. Az új törvény jelentős politikai siker, ezáltal a nyugdíjasok aránya 25-ről 87 százalékra emelkedne, sőt a rászorulók is kaphatnak nyugdíjellátást.
A kolumbiai szenátus 49 szavazattal 4 ellenében jóváhagyta Gustavo Petro baloldali kormányának 94 cikkelyből álló nyugdíjreformját. Miután a kongresszus, amelyben a kormánynak nincs többsége, megakadályozta Petro szociális reformját, a kormánytábor tagjai nagy politikai sikerként ünnepelték a szenátus jóváhagyását. A törvényt azonban még a képviselőháznak is el kell fogadnia.
Luis Fernando Velasco belügyminiszter „valóban forradalmi szociális törvénynek” nevezte a nyugdíjreformot. Gloria Inés Ramírez munkaügyi miniszter szerint „előrelépés történt egy valódi kolumbiai nyugdíjrendszer felé, amely hárommillió idősebb felnőtt számára teszi lehetővé, hogy elkerülje a mélyszegénységet”.
A nyugdíjreform újjáélesztése a szenátusban hónapokig tartó megrekedt jóváhagyás után részben a Liberális Párt több szenátorának egyetértésének köszönhető, miután az elnöki palotában tárgyaltak Petróval és Velasco belügyminiszterrel a törvénytervezet néhány módosításáról.
A reformmal a kormány nyugdíjrendszert kíván létrehozni a dolgozó lakosság többsége számára, akiket jelenleg nem illet meg nyugdíjellátás. A jelenlegi nyugdíjrendszer „mélységesen igazságtalan és egyenlőtlen” – mondta Petro egy televíziós beszédben, miután a reformot a szenátus jóváhagyta.
Petro szerint Haiti után Kolumbia az az ország, ahol Latin-Amerikában a második legnagyobb az életkori egyenlőtlenség. Kolumbiában csak minden negyedik férfi és minden nyolcadik nő éri el a nyugdíjkorhatárt és jogosult nyugdíjra. A reformnak köszönhetően 2052-ben az idősek 87 százaléka lenne biztosított.
Kolumbiában a dolgozó emberek fele nem fizet be a nyugdíjrendszerbe – magyarázta beszédében Petro. A dolgozó lakosság 56,3 százaléka ugyanis az informális szektorban, magyarul a szürke- és feketegazdaságban dolgozik, szabálytalan jövedelemmel rendelkezik, és ezért nem szerepel a nyugdíjrendszerben.
A legtöbb ember, aki befizet a nyugdíjrendszerbe, azt magánnyugdíjrendszerekben, úgynevezett nyugdíjalap-kezelő társaságokban (AFP) teszi. Legtöbbjük azonban végül nem kap nyugdíjat. Az AFP-knek 18 millió befizetője van. Ramírez munkaügyi miniszter szerint azonban az elmúlt 30 évben mindössze 318.000 magánbiztosított kapott nyugdíjat.
Az állami szolidaritási rendszer (colpensiones) ezzel szemben hatékonyabb. A hatmillió járulékfizetővel rendelkező colpensionesnek 1,7 millió nyugdíjasa van. Kolumbiában a munkavállalók önként választhatnak a magán- és az állami rendszer között.
Az AFP bevezetése után az 1990-es évek neoliberális reformjai révén a járulékfizetők a magánnyugdíjrendszerbe áramlottak. Ez akkoriban jobb nyugdíjat ígért, mint az állami rendszer. Az elmúlt években azonban több százezer magánbiztosított próbált bírósági úton átállni a colpensiones rendszerre.
Mivel a felosztó-kirovó szolidaritási rendszer nem tudja a nyugdíjasok járulékait kizárólag a befizetők befizetéseiből fedezni, az államnak jelenleg 18 billió peso (mintegy 4,2 milliárd euró) támogatást kell fizetnie a nyugdíjakra. A nyugdíjreform ezt a terhet hivatott csökkenteni.
A szenátus által elfogadott reform kötelez mindenkit, aki a minimálbér 2,3-szorosa (kb. 306 és 704 euró/hó) között keres, hogy befizessen a szolidaritási rendszerbe. Ezáltal megtelik a Colpensiones kasszája, és felszabadulnak a források az öregségi alapnyugdíjra azok számára, akik nem tudnak befizetni az állami rendszerbe.
A reform tehát négy módozatot vagy úgynevezett „pillért” hoz létre, amelyeken keresztül minden kolumbiai megkapja az időskori biztonságot. Az első pillér a 65 év feletti rászoruló férfiaknak és a 60 év feletti nőknek szól, akik a szegénységi küszöb alatt élnek. Közülük 2,5 millióan kapnak majd havi 223.000 pesót (kb. 53 euró). Jelenleg 1,7 millió szegény sinior kap havonta 80.000 pesót (kb. 18 euró).
A második pillér minden 60 év feletti férfit és minden 65 év feletti nőt érint, akik nem tudták teljesíteni a nyugdíjhoz szükséges összes feltételt, de 300 és 1000 hét közötti járulékot fizettek a Colpensionesbe. Ma ezek a kolumbiaiak teljesen védtelenek idős korukban. A reformmal a befizetett járulékok összegén alapuló kis összegű élethosszig tartó nyugdíjat kapnak majd, amelyhez legfeljebb 30 százalékos állami támogatás is jár.
Az első és a második pillér célja az is, hogy megvédje azokat a nőket idős korukban, akik éveken át fizetés nélküli gondozási munkát végeztek a háztartásban élő gyermekekért, vagy más okokból nem tudtak semmilyen vagy elegendő járulékot fizetni. A reform célja tehát a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek csökkentése a nyugdíjrendszerben.
A harmadik pillér mindazoknak szól, akik teljesítik a nyugdíjigénylés korábbi feltételeit. Számukra semmi sem változik, kivéve a kolpensions befizetési kötelezettséget, ha a fizetésük eléri a 2,3-szorosát a minimálbérnek. A nők esetében az 57, a férfiak esetében a 62 éves nyugdíjkorhatár megmarad.
A negyedik és egyben utolsó pillér a magasabb jövedelműeket érinti. Nekik a minimálbérnek 2,3-szorosának megfelelő összegig részéig kell befizetniük a Colpensionesbe. A fizetésük fennmaradó részének többletét azonban befizethetik a magánnyugdíjpénztárba, ha úgy kívánják.
Még nem tudni, hogy a képviselőház jóváhagyja-e a reformot, és ha igen, milyen módosításokkal. Sajtóértesülések szerint az ottani jóváhagyási folyamat elméletileg könnyebb lehet a kormányfrakció számára, mint a szenátusban. Az idő azonban sürget. A reformot június 20-ig kell elfogadni.
Írták: Sara Meyer és Hans Weber
Forrás: Amerika21
