2024. október 22-24. között Kazanyban rendezik meg a BRICS-csúcstalálkozót, amely világszerte nagy figyelmet kelt. Különösen a nyugati kormányok és a média követi nagy érdeklődéssel a csúcstalálkozót. Megvan a lehetősége annak, hogy az USA által uralt világrend végét jelentse.
A csúcstalálkozó egyik témája, amely a legnagyobb figyelmet kapta a Nyugat, különösen Washington részéről, a globális áru- és szolgáltatáskereskedelem nagy részének dollármentesítésére irányuló törekvés, amely egyben halálos csapást mérhet az USA által dominált amerikai pénzügyi termékek kereskedelemre.
Geopolitikai szempontból a Nyugaton attól tartanak, hogy a BRICS-csúcstalálkozó platformként szolgál majd Oroszország és Kína számára, hogy még szorosabb szövetségre lépjenek a globális déllel, és segítsenek ellenállni a nyugati befolyásnak. Ugyanakkor a csúcstalálkozón megvitatják, hogyan lehetne megerősíteni a Nyugat által uralt globális intézményekkel – például a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és a Világbankkal – szembeni, már most is kialakuló ellensúlyt.
A BRICS-csoport kilenc taggal, például Egyiptommal, Szaúd-Arábiával, Iránnal és Etiópiával való bővítésével, amelyről már megállapodás született, a szövetség hangsúlyozta azon törekvését, hogy kiterjessze befolyását a világpolitikára és a gazdaságra. De milyen hatással lehet ez a nemzetközi rendre és a nyugati érdekekre – ez az az aggódó kérdés, amelyet a lecsúszó Nyugat urai feltesznek maguknak?
A BRICS terjeszkedése és annak globális hatása
Az új tagok felvétele a BRICS-csoportba a szövetség történetének egyik legfontosabb lépésének számít. A nyugati kormányok, különösen az USA és az EU, úgy látják, hogy ezzel a BRICS-államok javára próbálják eltolni a globális erőegyensúlyt. Míg Szaúd-Arábia hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol az USA-val, a BRICS-csoporthoz való csatlakozása stratégiai elmozdulást jelez egy semlegesebb és pragmatikusabb pozíció felé.
Az évek óta súlyos nyugati szankciókkal sújtott Irán a BRICS-tagság révén jelentősen erősítheti geopolitikai befolyását és gazdasági cselekvőképességét. Ezzel egyidejűleg a régi BRICS-államok antiimperialista cselekvési lehetőségei is bővülnek. Ezt mutatja például az Oroszország és Szaúd-Arábia között a nyersolajtermelés terén meglévő stratégiai koordináció.
A nyugati kormányok aggodalommal szemlélik ezeket a fejleményeket, mivel attól tartanak, hogy a BRICS-csoport bővülése alááshatja az általuk uralt meglévő hatalmi struktúrákat. A BRICS-csoport egyre inkább a „globális kormányzás” nyugati dominanciájú modelljének ellenpólusaként pozícionálja magát, és ezért közvetlen kihívást jelent az USA és Európa számára. Különösen az olyan geopolitikailag érzékeny régiókban, mint a Közel-Kelet, ahol olyan országok, mint Szaúd-Arábia és Irán jelentős szerepet játszanak, a BRICS-csoport növekvő befolyása az erőviszonyok átrendeződéséhez, és a Nyugat „oszd meg és uralkodj” rémületére akár a béke és a konstruktív regionális együttműködés felé is vezethet.
A dollármentesítés irányába mutató törekvés
Az idei BRICS-csúcstalálkozó egyik központi témája az amerikai dollártól való függőség csökkentése, más néven a dollármentesítés lesz. Az olyan országok, mint Oroszország és Kína évek óta egyre inkább támogatják, hogy a BRICS-államokon belüli kereskedelmet helyi valutában bonyolítsák le, hogy ezzel erősítsék gazdasági szuverenitásukat és csökkentsék az amerikai dollár dominanciáját a globális pénzügyi rendszerben.
Ez a lépés különösen fontos Oroszország számára, mivel ellensúlyozza az országgal szembeni nyugati szankciókat, és további mozgásteret biztosít Moszkvának, lehetővé téve az ország számára, hogy intenzívebbé tegye gazdasági kapcsolatait a többi BRICS-taggal.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter még idén nyáron arra figyelmeztetett, hogy az erős politikai ambíciók ellenére e tervek megvalósítása nehéznek bizonyul, és a bonyolult kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat nem lehet egyik napról a másikra átalakítani. Az amerikai dollár gyors átvételére vonatkozó várakozásokat nem szabad túl magasra tenni, mivel a dollár belátható időn belül a nemzetközi kereskedelem központi pénzneme marad, bár csökkenő tendenciával.
Egyes szakértők még azzal is érvelnek, hogy a helyi valutákra való összpontosítás az államközi kereskedelemben rövid távon megvalósítható, de csak korlátozott hatással lesz a globális pénzügyi rendszerre. A dollár nem fog egyhamar eltűnni az első helyről, különösen a nemzetközi árupiacokon és a határokon átnyúló fizetési tranzakciókban.
A „dollárkirály” további dominanciáját feltételező nyugati elemzések – bár kimondatlanul – egy központi feltételhez kötődnek, nevezetesen ahhoz, hogy az amerikai jegybank, a Fed ne veszítse el az USA-ban zajló erősen inflációs folyamatok ellenőrzését. Ha ez megtörténik, miközben a BRICS fizetési rendszerének fő valutái nagyrészt stabilak maradnak, a dollárból való nemzetközi menekülés pánikszerű méreteket ölthet. Egy ilyen katasztrofális fejleményt csak az lassíthatna le, ha az amerikai jegybank a dollárbetétek kamatlábát 20 százalékra vagy még magasabbra emelné, ahogyan azt már egyszer megtette az 1980-as évek elején. Az ilyen magas kamatlábak azonban teljes depresszióba taszítanák az amúgy is lankadó amerikai gazdaságot. Az USA dilemmában van.
A 2008-as válság óta az amerikai jegybank nyomdagépe egyre több korlátlan dollárt pumpál ki, amelyet az amerikai államháztartási hiány évről évre egyre nagyobb lyukak betömésére használnak fel. Az USA államadóssága mára 35 „billió” dollárra, azaz az amerikai GDP 122 százalékára emelkedett. Az USA idei költségvetésében a történelem során először a kamatkiadások (jelenleg 973 milliárd dollár) meghaladták az amerikai hadseregre és háborúkra fordított kiadásokat, amelyek jelenleg 936 milliárd dollárt tesznek ki.
Az elmúlt hat hónapban az USA szövetségi deficitje háromhavonta további egy trillió dollárral nőtt. Tartós javulás nem látszik. Az amerikai politikusok számára, függetlenül attól, hogy ki kerül jövőre Washingtonba, nincs fájdalommentes gyógymód erre a nyomorúságra, amelynek vagy elszabadult infláció, vagy drasztikus defláció, vagy egy nagy háború lesz a vége.
Az amerikai politikusok csak egy Oroszország vagy Kína elleni háború kirobbantásával bújhatnak ki az országuk gazdasági és társadalmi nyomorúságáért viselt felelősség alól, amelyet ők maguk okoztak, az állítólagos kínai vagy orosz agresszorok hibáztatásával.
Scholz kancellár már most is ezt a csalást gyakorolja, amikor például az oroszokat okolja gazdasági problémáiért, mint nemrégiben tette, mert állítólag elzárták a gázcsapot, és ezért felelősek az ország magas energiaáraiért, ami viszont országunk deindusztrializációjához vezetett a vezető gazdasági ágazatok elvándorlása formájában. Egyértelmű, hogy az oroszok a hibásak!
Vezető nemzetközi pénzkezelők belátható időn belül komoly turbulenciákra számítanak a pénzpiacokon. Minden nyugati szépítés ellenére ez gyorsabb dollármentesítéshez is vezethet, pl. ha a dollár elkezd többet veszíteni az értékéből, mint más országok valutái. Ekkor hirtelen megszűnhet az amerikai valutába vetett nemzetközi bizalom.
Az amerikai dollárba vetett nemzetközi bizalom megbízható mérőszáma az arany dollárban kifejezett áralakulása. Egy uncia arany (31 gramm) dollárban kifejezett ára az elmúlt 12 hónapban folyamatosan új rekordokat döntött, a 2000 dollár/uncia árfolyamról a jelenlegi 2700 dollár/uncia árfolyamra. Fontos megjegyezni, hogy főként a világ országainak központi bankjai lépnek fel vevőként, és megbízhatatlan dollártartalékaik jó részét stabil aranytartalékokká alakítják át. Ennek oka, hogy az arany 6000 éve „túlél” minden ember okozta válságot, ellentétben más pénzformákkal, különösen a papírpénzzel.
Az USA nyomorúságának csodaszerű gyógyulása nem várható. Ezért csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze az amerikai pénzügyi gazdaság kártyavára és rántja magával a kollektív Nyugatot. Addigra a BRICS-országoknak pénzügyileg le kell választaniuk magukat a Nyugatról.
Nyugati elvárások és félelmek
A kazanyi csúcstalálkozónak a dollármentesítés mellett a BRICS-szövetség 9 tagúra való bővítése és a világ minden régiójából több tucatnyi további állam csatlakozási törekvése az egyik olyan témája, amely geopolitikai szempontból a Nyugat számára a legérdekesebb. A kollektív Nyugat mindenekelőtt attól tart, hogy Oroszország és Kína itt platformot teremt arra, hogy még inkább szövetségre lépjen a globális Déllel, hogy visszaszorítsa az ottani nyugati befolyást. A nyugati elemzők azonban reményt merítenek az állítólagos „belső viszálykodásból” nemcsak az eredeti BRICS-alapítókon belül, hanem az újonnan csatlakozók között is.
Miközben Oroszország és Kína stratégiai nyereségként tekint a BRICS-bővítésre, a csoporton belül is vannak kritikus hangok. Nyugati megfigyelők egybehangzó véleménye szerint az olyan országok, mint Brazília és India inkább vonakodnak új tagokat felvenni, mivel attól tartanak, hogy ez megnehezítheti a belső döntéshozatali folyamatokat és gyengítheti a csoport kohézióját.
A Nyugat további reményt merít az India által láthatóan követett többpárti stratégiából, amellyel az ország igyekszik egyensúlyt teremteni a nyugati hatalmakkal és a BRICS-államokkal való kapcsolataiban. Ez az óvatos hozzáállás tükröződik abban is, hogy India elutasítja további BRICS-tagok túl gyors felvételét, mivel állítólag attól tart, hogy az olyan autokratikus államok, mint Irán és Szaúd-Arábia befolyása felhígíthatja a demokratikus BRICS-tagok pozícióját. Ez a következtetés a geopolitikai kristálygömbbe tekintő angol-amerikai megfigyelők csőlátását tükrözi, és enyhén szólva képtelenség. Ha Indiának valóban fenntartásai lennének a két állammal szemben, akkor nem vették volna fel őket a BRICS-be. Ráadásul a BRICS-konstrukció egy fontos sarokponton nyugszik: nem avatkozhatunk be a tagállamok belügyeibe, függetlenül attól, hogy milyen kormányformáról van szó, legyen az demokratikus, autokratikus vagy iszlám-teokratikus.
A BRICS nem szövetség, és nem is olyan szövetség, amely valaki(k) ellen irányul. Ezt mutatja különösen India részvétele az USA-val, Japánnal és Ausztráliával közös haditengerészeti gyakorlatokon a négyoldalú biztonsági párbeszéd, a „Quad” keretében, amely valójában Kína ellen irányul. India így hangsúlyozza, hogy hajlandó integrálódni mind a nyugati, mind a nem nyugati struktúrákba. A BRICS-országok némelyike és a BRICS-aspiránsok közül sokan ilyen többé-kevésbé multipoláris stratégiát követnek, együttműködve mind a nyugati, mind a nem nyugati hatalmakkal, hogy megőrizzék függetlenségüket anélkül, hogy Washington nyílt konfrontációval vádolhatná őket.
Mindazonáltal nyugati elemzők ezeket az állítólagos belső feszültségeket a BRICS-szövetség potenciális gyengeségének tekintik. Bár a csoportnak ambiciózus céljai vannak, ezeket a tagállamok eltérő érdekei és prioritásai miatt nehéz lehet megvalósítani. A nyugati megfigyelők ezért úgy vélik, hogy ezek a különbségek korlátozni fogják a BRICS-államok képességét arra, hogy egységes egészként lépjenek fel és megvalósítsák globális ambícióikat, és talán igazuk is van, legalábbis egyelőre.
A csúcstalálkozó másik központi témája, amelyre a Nyugat fókuszál, a globális Dél növekvő jelentősége a BRICS-államok stratégiai megfontolásaiban. Az olyan országok, mint Egyiptom és Etiópia, amelyek szintén új tagjai a szövetségnek, hangsúlyozzák a BRICS-államok érdekét a fejlődő országokkal való gazdasági és politikai kapcsolatok erősítésében. Az Új Fejlesztési Bank (NDB), a BRICS-országok által kezdeményezett nemzetközi pénzügyi intézmény kulcsszerepet játszhatna ezen országok támogatásában, és a nyugati dominanciájú szervezetek, például a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank alternatívájaként pozícionálhatná magát.
Az elmúlt években különösen Kína és Oroszország fokozta gazdasági kapcsolatait az afrikai országokkal. A nyugati kormányok ezt a közeledést Európa afrikai kontinensre gyakorolt befolyásának gyengítésére tett kísérletnek tekintik, ami messzemenő következményekkel járhat az EU és Afrika közötti politikai és gazdasági együttműködésre.
A nyugati kormányok és a média számára a BRICS-csúcstalálkozó a kihívások és a bizonytalanság keverékét jelenti.
Egyrészt elismerik a csoport azon lehetőségét, hogy megváltoztathatja a globális rendet, és új gazdasági és geopolitikai szövetségeket hozhat létre. Az USA és Európa különösen attól tart, hogy a csúcstalálkozót az USA által diktált „szabályokon alapuló nemzetközi rend” aláásására használják fel, amelyet a második világháború után az USA globális katonai erejének árnyékában hoztak létre.
Másfelől viszont azt remélik, hogy a BRICS-ek az eltérő érdekek miatt nem lesznek képesek elérni ambiciózus céljaikat.
Egy messzemenő következményekkel járó csúcstalálkozó
A 2024-es kazanyi BRICS-csúcstalálkozó fordulópont lehet a globális hatalmi politikában. Bár a nyugati kormányok és a média szkeptikusan szemléli a csúcstalálkozót, az tagadhatatlan, hogy a BRICS egyre nagyobb globális szerepet fog játszani. Az azonban, hogy a szövetség meg tudja-e valósítani gazdasági és geopolitikai ambícióit, nagyban függ attól, hogyan kezeli a belső feszültségeket és a külső kihívásokat.
A csúcstalálkozó eredménye nemcsak a BRICS jövőjét fogja meghatározni, hanem döntő hatással lesz a csoporttal szembeni nyugati stratégiákra is. Ha a BRICS-ek sikerrel járnak a dollármentesítés és a geopolitikai szövetségek megszilárdításának stratégiájával, akkor az USA és Európa arra kényszerülhet, hogy agresszív imperialista külpolitikáját az új realitásokhoz igazítsa, ami azt jelentené, hogy többé nem kivételes státuszt követel magának, hanem békésen, egyenlők között egyenlőként csatlakozik a nemzetközi közösséghez.
Írta: Rainer Rupp
Forrás: RT News
