„A feminista mozgalom válaszúthoz érkezett”

A libertárius és ultrajobboldali Javier Milei alig három hónapja van hatalmon Argentínában. Ez alatt a rövid idő alatt számos súlyos intézkedéssel bombázta az országot: egy úgynevezett szükségállapot-törvénnyel, amely 366 cikkelyben eltörölte a legfontosabb szociális garanciákat és védelmeket, és az állam szerepét egészében újradefiniálta; egy hasonló terjedelmű omnibusz-törvénnyel, amely a törvényhozói hatáskörök átruházását is előírta az elnökre; és végül a rendőrségi hatáskörök kiterjesztésével, hogy elnyomjon minden, az intézkedések elleni tiltakozást. Ebben az összefüggésben a feminista mozgalom – az elnök deklarált fő ellensége – mozgósít a következő március 8-i megmozdulásra.

A Rosa Luxemburgo Alapítvány Lucí Cavalleróval, a NiUnaMenos kollektíva szociológusával és feminista aktivistájával beszélgetett az új kormány „sokkterápiájáról” és az ezzel szembeni feminista stratégiákról.

Mi történik most Argentínában?

Az önjelölt anarcho-kapitalista Milei kormánya az argentin történelem egyik legkegyetlenebb offenzívája: az ultra-neoliberális intézkedéseket a tekintélyelvűség és az alkotmányos rend semmibevételének kombinációja kíséri. Egy egész sor rendelkezés, vagyis valójában egy terv az ország minél gyorsabb kifosztására, arra irányul, hogy a bérek eltűnjenek a semmibe, a végső cél pedig a dollár bevezetése. Ennek érdekében a nemzeti valutát több mint 120 százalékkal leértékelték, és megszüntették a legfontosabb áruk és szolgáltatások támogatását, miközben a béreket befagyasztották. Mindez rövid idő alatt a szegénység ugrásszerű növekedéséhez vezetett, a prekarizáció szélsőséges és történelmileg példátlan formájához, a rombolás és a tervezett káosz stratégiájához.

Mi a társadalmi koncepció e mögött?

Abban a társadalomban, amelyet Milei jelenleg megvalósít, az állam teljesen hiányzik. Ennek következtében kivonul minden funkciójából, mint a társadalmi reprodukció garanciája. Az elnök befagyasztja az állami segélyeket és támogatásokat az élelmiszer, az egészségügy, az oktatás és a tudomány területén, így egy mélyen neoliberális társadalmi rendet hajt végre nagyon gyorsan, kegyetlenül és koncentráltan. Ráadásul a kormány még csak meg sem próbál konszenzusra jutni ebben a kérdésben, sem más politikai erőkkel, sem a lakossággal. Ehelyett Milei intézkedései közvetlenül gyengítik a munkásosztály vásárlóerejét és megszüntetik a középosztályt.

Kit érint leginkább ez a politikai megközelítés?

Ez a támadás több szinten zajlik. Mindenekelőtt és legsürgősebben a lakosság gyors elszegényedése, amely akár a túlélést is veszélyezteti. Ez különösen a nőket és a queer embereket érinti, mivel ők nagyobb valószínűséggel dolgoznak az informális szektorban. Ez az elszegényedés az emberek eladósodásához és a társadalmon belüli erőszak növekedéséhez is vezet. Egy másik szint a gazdaságot dereguláló és az állami tulajdonban lévő közös tulajdon eladását elősegítő jogalkotási projektek. Bár az ilyen értelemben javasolt „gyűjtőtörvényt” szerencsére az alulról jövő mozgósításoknak köszönhetően megbuktatták, a vésztörvény továbbra is érvényben marad, ami felszabadítja az árakat, és megnehezíti az élelmiszerekhez, az oktatáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférést. Ennek nagyon konkrét hatása van minden ember mindennapi életére. Ugyanakkor a kormány elnyomó intézkedéseket tesz az e politika elleni társadalmi tiltakozásokkal szemben.

Hogyan reagál a feminista mozgalom ezekre a kormányzati stratégiákra?

Kidolgoztuk a gazdasági erőszak fogalmát, hogy világossá tegyük, mit jelent a privatizáció, az adósság és az élet reprodukciójának válsága konkrétan a mindennapi életben. Pontosan ezért nevez minket az anarchokapitalizmus ellenségnek: mert mély strukturális egyenlőtlenségeket vizualizálunk társadalmunkban. Azért támad minket, mert együtt gondolkodunk különböző problémákról, és egyesítjük erőinket, például a fizetetlen munka láthatóvá tételéért, az adósságok ellen és a földhöz való hozzáférésért folytatott harcban. A feminista mozgalom közös gyűléseken szerveződik, de más terekben és területeken is. A szakszervezeteken vagy más társadalmi mozgalmakon belüli találkozókon is jelen van. Mindezek összeadódnak a március 8-i előkészületekben. Erre a napra az élelmiszerválságra, a bérek elértéktelenedésére és az életkörülmények általános romlására összpontosítottunk.

A feminista mozgalom válaszúthoz érkezett, mert ez az élelmiszerválság a mozgósítás és a politikai részvétel lehetőségét is érinti. És a tömeges elnyomás is komoly kihívást jelent. Először is új védelmi mechanizmusokat kell kidolgoznunk. Mindazonáltal a legfontosabb stratégia továbbra is az, hogy minél több mozgalmat összefogjunk. Az elnyomás elleni önvédelem egyik leghatékonyabb formája a tömeges mozgósítás és a széles körű részvétel.

És mi lenne a feminista válasz gazdasági szempontból?

A legfontosabb követeléseink, amelyeket évek óta fenntartunk, a magánadósság és a Nemzetközi Valutaalapnak való államadósság elleni küzdelemhez kapcsolódnak. Ezt a zászlót 2018 óta tartjuk magasra, és felszólítjuk az érintett kormányokat, hogy ne ismerjék el az annak idején jogtalanul felvett adósságokat, és helyette tegyenek intézkedéseket az újraelosztás, a gondozási és közösségi munka pénzügyi elismerése és a gazdasági függetlenség előmozdítása érdekében. Ez utóbbi magában foglalja a lakhatáshoz való hozzáférést is, amelynek szűkössége ma az argentin lakosság másik óriási problémája. A feminista válasz az is lenne, ha a béreket és a szociális juttatásokat úgy szerveznénk meg, hogy azok kompenzálják az inflációt és pótolják a valuta leértékelődése miatt már elszenvedett veszteségeket.

Mit gondol, mennyire lesz erős a közelgő március 8-a a feminista mozgalom, az argentin társadalom számára általában és a jogok elleni küzdelemben?

Hiszem, hogy a feminista mozgalom egy hatalmas 8M szolidaritást fog produkálni. Ez már most is látszik a különböző csoportok magas részvételén az első előkészítő találkozókon. Reméljük, hogy sokan leszünk, akik helyet foglalnak, és képesek leszünk szembeszállni a kormány esetleges provokációival. Úgy gondolom, hogy a 8M is hozzájárulhat a január 24-i általános sztrájkkal kezdődő tiltakozáshoz. Tömegdemonstrációk formájában határokat fogunk szabni az anarcho-kapitalizmusnak, és konfrontatív erőt fogunk mutatni – hogy világossá tegyük, hogy létezik egy feminista mozgalom, amely hajlandó és képes megvédeni a jogait.

 Az interjút Naira Estevez készítette.

Forrás: RosaLux