Venezuela: Az acélmunkások jobb béreket és a tüntetések kriminalizálásának megszüntetését követelik

A venezuelai fémmunkások a Siderúrgicasdel Orinoco (Sidor) állami tulajdonú acélvállalatnál nemrégiben lezajlott tüntetések során letartóztatott két szakszervezeti vezető azonnali szabadon bocsátását követelik.

A Sidor dolgozók követelik a munkavállalói tiltakozások kriminalizálásának megszüntetését és a bérek emelését
A Sidor dolgozók követelik a munkavállalói tiltakozások kriminalizálásának megszüntetését és a bérek emelését

Daniel Romerót és Leonardo Azócart június 11-én tartóztatták le Ciudad Guayana-ban, Bolívar államban, miután több száz fémmunkással együtt ötnapos ülősztrájkot tartottak. A cél az volt, hogy a vezetőséget rávegyék a béreknek az emelkedő megélhetési költségekhez való igazítására, valamint az egészségbiztosítás és a kollektív tárgyalási jogok visszaállítására.

Múlt szerdán a Sidor dolgozói társadalmi és politikai aktivistákkal együtt a caracasi főügyészi hivatalhoz vonultak. Ott átadtak egy levelet, amelyben a szakszervezeti vezetők szabadon bocsátását követelték. A tüntetők emellett védelmet követelnek minden olyan munkavállaló számára, aki alkotmányos jogaiért áll ki, valamint a vállalat katonai megszállásának megszüntetését.

Eduardo Torres ügyvéd és emberi jogi aktivista szerint a szakszervezeti vezetőket gyűlöletkeltéssel, bűnszövetkezetben való részvétellelés bojkottálással vádolták meg egy Bolívar államban lévő bíróságon tartott „manipulált tárgyaláson”. Egy helyi bíró június 13-án a tüntetések betiltásáról is rendelkezett, és mind a szakszervezeti vezetőket, mind a fémipari munkásokat börtönbüntetéssel fenyegette. A végzés tartalmazott egy listát 15 olyan személyről, akik nem sztrájkolhatnak, mondta Torres.

Június 7. óta több száz Sidor dolgozó szüntette be a munkát, miután az igazgatóság nem volt hajlandó leülni és megvitatni a munkaügyi kérdéseket.

A megélhetést biztosító bérek és juttatások mellett a 2020-ban indoklás nélkül elbocsátottak, valamint a „nem létfontosságú” munkavállalók listáján szereplők teljes visszahelyezését is követelik.

Az érintett César Soto kifejtette, hogy ezen feltételek mellett a munkavállalók kénytelenek otthon maradni, és kevesebb mint havi 60 amerikai dollárt kapnak. Februárban a Sidor 7000 dolgozójának csak mintegy fele volt aktív.

Soto szerint egy aktív acélmunkás havonta körülbelül 200 dollárt keres, plusz 80 dollárt plusz bónuszként. Mivel azonban az ország alapvető élelmiszerkosarát több mint 500 dollárra becsülik, a munkások sürgős bérrendezést követelnek.

A követelések januárban is felmerültek, amikor a Sidor munkásai Ciudad Guayana városában blokád alá vettek egy autópályát. Ennek során több embert letartóztattak. A legtöbbjüket rövid idő után elengedték, néhányukat pedig „nem szükséges” státuszba helyezték. A vezetőség akkor beleegyezett egy bizottság felállításába, amely párbeszédet folytat a munkások és a vezetőség között. A megállapodásokat azonban soha nem teljesítették.

Március 30-án a Sidor vezetőjét, Néstor Astudillót és az elsődleges iparágakért felelős miniszterhelyettest, Pedro Maldonadót letartóztatták egy korrupcióellenes ügyben. Maldonado vezette a Venezuela Guayana Corporationt (CVG) is, amely több kelet-venezuelai nehézipari vállalatot tömörít.

A letartóztatások után a venezuelai kormány „beavatkozási bizottságot” nevezett ki, amelyet Héctor Silva, a termelőgazdasági miniszterhelyettes és Alexis Rodríguez Cabello parlamenti képviselő vezetett. Silvát áprilisban Sandi Villarroel Rodríguez ezredes váltotta fel.

Korábban Nicolás Maduro elnök ellátogatott a Sidorba, és utasította a vezetőséget, hogy a dolgozóknak adjon elsőbbséget. „Többet kell termelnünk, és be kell fektetnünk a munkásosztályba, a kollektív szerződéseikbe és a jogaikba” – mondta.

Az ország legnagyobb acélgyárát 2008-ban államosította Hugo Chávez kormánya, és átmenetileg a munkavállalók irányítása alatt állt, mielőtt az állam által irányított, felülről lefelé irányuló irányítási modellt vezettek be. Az elmúlt években súlyosan érintette a gazdasági válság és az amerikai szankciók, valamint a munkaerő elvándorlás miatti csökkenése és a beruházási és karbantartási kapacitás csökkenése.

A kelet-venezuelai acélmunkások tiltakozásai egybeesnek az olajipari dolgozók, a tanárok és a közszféra dolgozóinak egy sor mozgósításával, akik az elmúlt hónapokban szintén tisztességes béreket és új kollektív szerződéseket követeltek.

Írta: Andreína Chávez Alava

Forrás: Amerika21