Argentínában Milei elnök az oktatási ágazatban is drasztikusan csökkenti az állami kiadásokat. Országszerte folytatódnak a tüntetések az utcákon. Interjú Julia Guilianival, az Asociación Trabajadores de Estado (ATE) országos elnökségének tagjával.
Argentínában hetek óta nagyszabású diák-tüntetések zajlanak, beleértve az egyetemek elfoglalását is. Hogyan alakult ez ki?
2023 decembere óta, ironikus módon az emberi jogok napján történt beiktatással, egy neofasiszta, neoliberális, a nemzeti érdekeket eláruló kormány van hatalmon Javier Milei vezetésével. Milei általános támadást indít az argentin nép jogai ellen, olyan jogok ellen, amelyeket nem kaptunk, hanem kiharcoltunk. Az egyetemek területén Milei vétója az egyetemi költségvetés ellen azt jelenti, hogy drámai finanszírozáscsökkentésekkel kell szembenéznünk.
Milei „láncfűrészes emberként” mutatja be magát a megszorítások orgiáival. Melyek a legsúlyosabb megszorítások az ő politikájában az argentin munkásosztály számára?
Azt hajtja végre, amit bejelentett. Először is, az állami vállalatok privatizációját, a nyugdíjkorhatár emelését és a nőkre vonatkozó politikák csökkentését, tekintettel arra, hogy Argentínában minden harmincadik órában történik egy nőgyilkosság. Ezen kívül a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni programok csökkentését. Számomra a nemzeti szuverenitásunkat fenyegető veszély a legjelentősebb. Egyrészt a természeti erőforrásaink, a folyók és az ásványi anyagok, például a lítium transznacionális vállalatok általi kizsákmányolásának tervezett kiterjesztése, másrészt az USA és Izrael szolgálatában álló külpolitika. Az argentin kormányok globális háborúkban való helytállása mindig is semleges volt. Milei viszont Argentínát Ukrajna és Izrael oldalára állítja. Az USA-val való szövetség részeként Argentína több tartományában új haditengerészeti katonai bázisokat építenek.
Milyen munkát végez a szakszervezete?
Szakszervezetünk 2025 januárjában ünnepli százéves fennállását. A Rio de la Plata kikötőjében dolgozó idénymunkások alapították, akik jobb munkakörülményeket, jobb béreket és rövidebb munkaidőt akartak elérni. Mi vagyunk a legrégebbi, még mindig létező szakszervezet Argentínában, és mintegy 365.000 tagunk van. Az antipatriarchális harc mindig is fontos volt számunkra a gyarmatosítás és a neoliberalizmus elleni küzdelem részeként, valamint a szexizmus elleni küzdelem és a saját testünk feletti önrendelkezési jog részeként. Ennek részeként sikerült elérnünk, hogy a szakszervezetben a pozíciók 50 százalékát nők töltsék be.
Milyen a szakszervezetek helyzete Argentínában?
Mindig is osztályharcos szakszervezet voltunk, amelyben a sztrájkok a mindennapok részét képezik. De ez más szakszervezetekben is így van, különösen a Confederación General del Trabajo szervezetében a szervezett szakszervezetekben. A CGT támogatja a nagy diáktüntetéseket és sztrájkokat, a nyugdíjasok és mások küzdelmét.
Úgy hangzik, mintha minden jól működne az argentin szakszervezeti mozgalomban.
Vannak azonban olyan problémák is, mint a mozgósításokban való részvételi hajlandóság hiánya, az önkritika hiánya, a kritikus gondolkodás hiánya és az elégtelen politikai oktatás.
Jól felkészültek a szakszervezetek a Milei elleni harcra?
Hosszú tapasztalattal rendelkezünk a szakszervezeti küzdelmek terén. Argentína a legmagasabb szintű szakszervezeti szerveződéssel rendelkező ország Latin-Amerikában, magas szintű az osztálytudat és erős a társadalmi élet a szakszervezetekben, például a szakszervezeti és munkásklubok révén.
Van-e elnyomás a szakszervezeti szerveződések ellen?
A tartományokban a szakszervezeti tisztségviselők kriminalizálásának és jogi üldözésének különböző formái léteznek. A kriminalizáció és a „munkaügyi reformok” azonban már a Milei tizenegy hónapja alatt jobb struktúrákat, fegyelmet és nagyobb tudatosságot eredményeztek a szakszervezetekben. Ma Argentínában az emberek 60 százaléka szegénységben él, és az UNICEF adatai szerint egymillió gyermek fekszik le éhesen. Én azonban optimista vagyok, és feltételezem, hogy ez a helyzet: a Milei-kormánynak hamarosan vége lesz.
Interjút készítette: Teresa Sum és Thorben Austen
Forrás: JungeWelt