Venezuela: A külső beavatkozással és gazdasági háborúval szembeni fejlődésről és problémákról. Interjú Carsten Hanke-val, aki a rostocki Béke és Nemzetközi Szolidaritás Társaság (Gefis) elnöke.
Ön szeptemberben részt vett a „A fasizmus és a neofasizmus elleni világkongresszuson” Caracasban. Ki szervezte ezt a kongresszust, és miről tárgyaltak?
A kormánypárton, a PSUV keresztül kaptam a meghívást, és a rendezvényen több mint 30 előadó vett részt. Társadalmi, feminista, ifjúsági és kulturális mozgalmak, értelmiségiek és akadémikusok, szakszervezetek és politikai pártok, őslakos szervezetek és emberi jogi kollektívák voltak jelen. A 20. században a fasizmus különböző megnyilvánulásait vitatták meg. A 21. század „digitális fasizmusa” is nagy teret kapott. Delcy Rodríguez alelnök kifejtette, hogy a július 28-i elnökválasztás során egy perc alatt több mint 30 millió kibertámadás érte Venezuela elektronikus szavazórendszerét.
A kongresszus mottója hasonlóságokat mutat a Maduro-kormány egyik törvénytervezetével. Az ENSZ emberi jogi biztosa, Volker Türk úgy látja, hogy ezzel búcsút intettek a „demokratikus és polgári térnek”. A Venezuelai Kommunista Párt is bírálta. Ön hogyan látja ezt?
Minden kritikát tisztelettel kell kezelni. Volker Türk jelentése a választásokat követő eseményekről azonban nem említi, hogy erőszakos támadások történtek egészségügyi és oktatási intézmények, valamint a CLAP ellátóállomások ellen. Csak a letartóztatott tüntetőket említi. Az ENSZ álcája alatt tanúsított ilyen viselkedés nem éppen bizalomgerjesztő magával az ENSZ intézményével szemben, különösen, hogy az ilyen források folyamatos médiakihasználása azt a gyanút kelti, hogy azok egy Venezuela elleni célzott kampány részét képezik.
A Venezuelai Kommunista Párt kritikáját differenciáltan kell szemlélni, mivel az Óscar Figuera körüli pártvezetésre, és nem a pártbázisra gondolok. Az elnökválasztáson ez a vezetés bizonyíthatóan egy jobboldali jelöltet állított, Enrique Márquezt, aki részt vett különböző Chávez és Maduro elleni puccskísérletekben. Ezért érthető, hogy ez az oldal a törvény ellen érvel.
Ön rendszeresen látogat Venezuelába. Hogyan látja az ország társadalmi helyzetét?
Ha az elmúlt öt évet nézem, sok mindent sikerült elérni a sok megoldatlan probléma ellenére, különösen a nemzetközi jogot sértő 930 szankció következtében. Nem lehet túlbecsülni azt a tényt, hogy az elmúlt 13 évben több mint ötmillió szociális lakás épült. Azt is sikerült elérnünk, hogy a CLAP néven ismert támogatott élelmiszercsomagok 97 százaléka saját termelésből származik. Sokat fektettek az ingyenes oktatásba és az egészségügyi ellátásba. Különösen ezeken a területeken van szükség sürgős fejlesztésekre. Ezt egy aktuális példával szeretném illusztrálni: egy hároméves kislánynak gyorsan szüksége van egyfajta részleges szívprotézisre, amelyet Venezuela a szankciók miatt nem tud külföldön megvásárolni. Vannak olyan szakorvosok, akik helyben el tudják végezni a műtétet. Legalább 7.000 dollárra van szükségünk ahhoz, hogy ezt a protézist külföldön meg tudjuk vásárolni.
Még ha meg is tudnánk vásárolni mindent, ami a normális élethez szükséges Venezuelában, az embereknek nincs rá pénzük. Az évek óta tartó hiperinfláció miatt az árak emelkedtek, és szinte minden megfizethetetlenné vált a lakosság számára.
Milyen munkát végez a szervezetük?
Németország-szerte előadásokat tartunk Venezueláról és Latin-Amerikáról, de olyan speciális témákról is, mint a Monroe-doktrína. A COSI partnerszervezetünkkel konkrét segítséget is nyújtunk a helyszínen a „Gyógyszert Venezuelának” kampány keretében. Amikor Venezuelában járunk, nem szállodákban, hanem az emberek otthonában szállunk meg, és magunk fizetjük az utazást, így minden egyes euró, amelyet adományként kapunk, valóban eljut a rendeltetési helyére.
Az interjút készítette: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
 elnöke. A venezuelai kormány a CLAP-programmal támogatja…){kind=link}