Tovább folytatódik az aktív kísérlet Xiomera Castro és a Libertad y Refundación párt kormányának delegitimálására. Xiomara Castro hondurasi elnök 2022. januári hivatalba lépése óta erőszakos és szisztematikus média- és politikai nyomásgyakorlásnak van kitéve, amely a kormánya és személye, valamint a Libertad y Refundación pártja ellen irányul.
A cél egyértelmű: mindenáron meg akarják akadályozni, hogy az a politikai erő, amely az emberekből az utcán alakult ki a Manuel Zelaya akkori elnököt megbuktató polgári-katonai puccsal (2009) szembeni ellenállás részeként, tovább kormányozzon és folytassa a „Honduras újraalapításának” hatalmas feladatát.
Ez az újraalapítás a Castro-kormány legfontosabb mottója. Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy megtámadják és lebontják a politikai, gazdasági és társadalmi ellenőrzés korrupt, bűnös apparátusát, amelyet az előző kormányok narkódiktatúrája hozott létre, és amely az államhatalomban beágyazódott.
Azt is jelenti, hogy jelentősen csökkenteni kell az országban uralkodó társadalmi egyenlőtlenséget, a leggazdagabbak – egy kis maroknyi család és gazdasági csoport – és a legszegényebbek – a nagy többség – közötti szakadékot, miközben javítani kell az emberek alapvető szolgáltatásokhoz és jogokhoz való hozzáférését.
A jelenlegi kormány által támogatott másik projekt a gazdasági és adóügyi modell átalakítása és a strukturális korrupció elleni küzdelem, amely a tizenkét éves kábítószer-diktatúra alatt legalizált adókedvezményekből ered, és amely több mint 21 millió dollárba került a hondurasiaknak.
Ez egy gigantikus feladat, amelyhez több hivatali ciklusra és szilárd parlamenti többségre lenne szükség. Nem csoda tehát, hogy az elnök „átmeneti kormányról” beszél, és hogy a Libre lehetséges jelöltje a jövő évi választásokon ismét egy rátermett, a néphez közel álló nő.
Rágalomhadjárat és médiatámadások
Az elmúlt hetekben felerősödött rágalomhadjáratnak és szisztematikus támadásoknak, amelyek Castro elnököt arra késztették, hogy figyelmeztesse a világot egy lehetséges „folyamatban lévő államcsínyre”, természetesen több és különböző szereplője van.
Hagyományos pártok, amelyek elvesztették a hatalmukat, parazita kis pártok, az úgynevezett civil társadalom és a Libre belső disszidencia, családi hatalmi csoportok, amelyek veszélyben látják az üzletet, a hatalmas profitot és a valódi hatalom irányítását az országban.
De a tömeg- és vállalati média is, amely ugyanezen csoportok és családok strómanja lett, valamint az úgynevezett „független” média és különböző értelmiségiek, akik tudatosan vagy tudattalanul, naivitásból vagy opportunizmusból az oligarchák oldalára állnak (az őket finanszírozó alapítványok, ügynökségek, magánalapok és civil szervezetek áldásával).
Nem feledkezve meg az USA szerepéről sem, miután kedvező fényben kellett feltüntetnie Xiomara Castro választási győzelmét.
Laura Dogu kinevezése az új nagyköveti posztra, és az ő jól ismert előszeretete az ország politikai ügyeibe való nyíltan destabilizáló próbálkozásokkal való beavatkozásra (Dogu 2015-2018 között Nicaragua nagykövete volt) a legvilágosabb jele Washington valódi szándékainak.
A válság súlyosbítása
Hat hónappal az előválasztások (2025. március 9.) előtt, amelyek meghatározzák a fő politikai erők jelöltjeit a jövő évi általános választásokra, a támadások felerősödtek.
Laura Dogu a sokadik intervenciós nyilatkozatával kezdte, amelyben azzal vádolta a hondurasi fegyveres erők vezérkari főnökét és a védelmi minisztert, hogy egy katonai sporteseményen találkozott venezuelai kollégájával.
Az újabb beavatkozásra válaszul Castro elnök elrendelte az USA-val kötött kiadatási szerződés felmondását.
Ezt a döntést a főbb nemzeti médiumok és nemzetközi ügynökségek hevesen bírálták, mivel a kormányt azzal vádolták, hogy gyengíteni próbálja a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet.
A válság tovább mélyült, amikor kiszivárgott egy első videó, amelyen Carlos Zelaya kongresszusi képviselő, a volt elnök, Zelaya testvére és Castro sógora látható, amint kábítószer-kereskedőkkel tárgyal a 2013-as választások pénzügyi támogatásáról.
Zelaya, aki egyben a Nemzeti Kongresszus titkára is, elismerte, hogy részt vett a találkozón, de tagadta, hogy pénzt kapott volna. Önként feladta magát az ügyészségen, hogy vallomást tegyen, és bejelentette lemondását hivataláról, hogy vizsgálatot folytathassanak ellene. Fia, José Manuel Zelaya ugyanezt tette, és lemondott védelmi miniszteri tisztségéről.
A Los Cachiro kartell egyik vezetőjének óráján rejtett kamerával rögzített második videó közzététele, amely pénzösszegeket és állítólagos elosztási terveket említ, amelyekben állítólag Zelaya volt elnök is részt vesz, tovább súlyosbította a válságot. Ezt a videót 2013 decemberében adták át az amerikai kábítószer-ellenes hatóságnak (DEA).
A videók egyikéből sem derül ki, hogy pénzt adtak volna át, vagy hogy Zelaya volt elnök tudott volna a találkozón állítólagosan kötött megállapodásokról.
A médiaszintű eszkalációt, amelyet ellenzéki pártok, Libre disszidensek és civil társadalmi csoportok közleményei és nyilatkozatai kísértek, amelyek még Castro lemondását is követelték, az elnök egy újabb puccskísérlet részeként bélyegezte meg.
Ő és Zelaya volt elnök is elutasított mindenféle tárgyalást „a kábítószer-kereskedők és a politikusok között”, valamint „egy másik személy, akár egy családtag megvetendő viselkedését”.
Xiomara Castro és az elnökjelölt és jelenlegi védelmi miniszter, Rixi Moncada országos televíziós beszédében 33 kábítószer-kereskedelmi ügyet sorolt fel, amelyekben mindkét hagyományos párt ugyanennyi politikusa érintett, akik ellen az Egyesült Államokban nyomozás indult vagy folyik.
A bűnözők mások
Az elmúlt napokban az ultrajobboldali ellenzék egy része mozgósításokra és tüntetésekre szólított fel a kormány és a Libre párt ellen. Gyakran használtak olyan jelszavakat és szimbólumokat (például fáklyákat), amelyek a 2009-es puccsal szembeni ellenállásra és a kábítószer-diktatúra elleni küzdelemre voltak jellemzőek.
A szimbólumok és jelszavak kisajátítása, jelentésük kiüresítése és hamis narratívák létrehozása része annak a hibrid háborúnak, amelynek célja a lakosság tudatának manipulálása és egy politikai és társadalmi projekt megszüntetése.
Sergio Rivera egyetemi tanár, a hondurasi társadalmi mozgalom régi aktivistája és a Poder Popular jelenlegi képviselője elmagyarázza a hondurasi nehéz helyzetet:
„Egy államcsíny van folyamatban, amelyet a médiavállalatok erősítenek. Hondurasban a média 94 százaléka magánkézben van, ami azt jelenti, hogy a médiamátrix magáncégek tulajdonában van”.
A puccskísérlet abba a szakaszba lépett, amelyben Xiomara Castro és a Libertad y Refundación párt kormányának demoralizálására, delegitimálására és lejáratására tesznek kísérletet.
„A cél az, hogy odáig menjenek, hogy a kongresszusban indított vádemelési eljárás útján követeljék az elnök eltávolítását. Ugyanakkor azok a szektorok, amelyek már a 2009-es puccs előtt is aktívak voltak, máris újra mozgósítottak” – figyelmeztetett.
Ezek politikai szereplők, volt katonatisztek, újságírók, úgynevezett értelmiségiek és véleményformálók, az úgynevezett civil társadalom tagjai, akik eltökéltek abban, hogy a lakossággal megértessék, hogy a kormánypárt csak még több a régi.
„Az üzenet az, hogy minden párt egyforma, hogy a Libre nem az, aminek mutatja magát, hogy az elnök a rokonai védelmében mondta fel a kiadatási szerződést, és hogy emiatt le kellene mondania. A cél az, hogy ne folytassuk Honduras átalakítását, és ne térjünk vissza a múltba” – mondta Rivera.
A Poder Popular képviselője szerint az USA-nak stratégiai szerepe van ebben a válságban.
„Az USA és Laura Dogu nagykövet asszony ugyanolyan szerepet játszik, mint amit 2018-ban Nicaraguában játszottak, amikor az ellenzék egy részét támogatták, hogy halálos csapást mérjenek a változás folyamatára. Az USA kettős mércéje nem ismer határokat: bírálják kormányunk Venezuelával való kapcsolatait, nehezményezik, hogy a Kuba elleni blokád megszüntetését követeljük, hogy az OAS-ban támogatjuk a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvét, hogy szolidaritást vállalunk a palesztin néppel és elítéljük Izrael népirtását.
Itt azonban egy kábítószer-diktatúrát támogattak, még akkor is, ha tudták, hogy Juan Orlando Hernández kapcsolatban állt a kábítószer-kereskedelemmel. Bűnrészesek voltak a választási csalásban és mindenben, ami ebben a tizenkét évben történt. Olyan engedelmes kormányokat akarnak, amelyek biztosítják hegemón érdekeiket” – mondta Rivera.
Arra is rámutatott, hogy Honduras még mindig a térségben a legnagyobb geostratégiai jelentőségű ország az USA számára, ahol a Soto Cano (Palmerola) katonai bázis található, a legnagyobb Közép-Amerikában. Itt működik a Déli Parancsnoksághoz tartozó Joint Task Force Bravo egység.
Castro győzelme kétségtelenül keserű pirulát jelentett az amerikai kormány számára, amely a barátságról és együttműködésről szóló hivatalos nyilatkozatok ellenére egy pillanatra sem hagyott fel azzal a tervezgetéssel, hogy az országot visszaállítsa a status quo ante-t, esetleg a világ szemében szalonképesebb arccal.
Erre eddig sem a hagyományos pártok, sem a szatellitpártok nem voltak képesek.
„El kell ismernünk, hogy a médiakampány nagyon erős, és megpróbálják a hondurasiak fejében a Libre-t kudarcként, narkópártként beállítani. De azok a szektorok, amelyek az ellenállási harcból kerültek ki, nem demoralizálódtak.
Éppen azon vagyunk, hogy újjászervezzük magunkat és harcoljunk a puccs médiamátrixa ellen. Nem könnyű, de itt az ideje, hogy folytassuk a küzdelmet, hogy megvédjük ezt a folyamatot, hogy folytassuk az újjáalapítás projektjét, és hogy megmutassuk az embereknek mindazt a jó dolgot, ami történik. A puccsisták nem fognak újra uralkodni” – zárta beszédét.
Írta: Giorgio Trucchi
Forrás: nuevanicaraguaymas
