Az olajkitermelés óta a GDP jelentősen növekedett, de ennek ellenére a lakosság továbbra is szegény. Amióta az amerikai Exxon Mobil vállalat 2015-ben hatalmas olajtartalékokat fedezett fel, Guyana, amely egykor Dél-Amerika egyik legszegényebb országa volt, gazdaság fellendülésnek indult. Ez tükröződik a bruttó hazai termékében (GDP), amely 2020 óta megháromszorozódott. A mindössze 800 ezer lakosú karibi állam ma már naponta mintegy 650 ezer hordó olajat termel, és a jövőben Latin-Amerika harmadik legnagyobb olajtermelőjévé válhat Brazília és Mexikó mögött.
2023-ban Guyana 1,62 milliárd dolláros forgalmat ért el az olajkitermelési engedélyek és az export révén, ami a 2024-re becsült 5,4 milliárd dolláros nemzeti költségvetés tekintetében nagy növekedés. Az új kitermelési engedélyekkel az Exxon napi 1,3 millió hordóra tervezi növelni a kitermelést, amivel Guyana Katarral kerülne egy szintre. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) várakozásai szerint a GDP legalább 2028-ig évente átlagosan húsz százalékkal fog növekedni.
Az általános gazdasági növekedés ellenére sok polgár panaszkodik a megélhetési költségek emelkedésére, a magas munkanélküliségre és a lakosságnak történő vagyonátadás hiányára. Guyana a szomszédos dél-amerikai és karibi országokból is toboroz külföldi munkavállalókat. Az olajkitermelő iparágat is nemzetközi vállalatok uralják. Irfaan Ali elnök növekedési tervei között szerepel a külföldi befektetők számára a kedvezmények és az aktív bevándorlási politika támogatása a munkahelyek betöltése érdekében, például az egészségügyi ágazatban. A különösen képzett lakosok gyakran kivándorolnak.
A karibi államot fenyegető másik veszély az úgynevezett „holland betegség”. Ezzel a kifejezéssel az ország egyoldalú függőségét írják le a nyersanyagexporttól. Ez a függőség más exporttermékek túlárazását idézi elő. E veszély ellensúlyozására a kormány létrehozott egy állami vagyonalapot, amely az olajbevételeket külföldön fekteti be. Ezt azonban kritizálják, mivel a kormány ellenőrzése alatt áll.
A megnövekedett olajkitermelés miatt további kihívást jelentenek a guyanai kormány szükséges erőfeszítései a természetvédelem finanszírozására egy természetvédelmi alapon keresztül, amelyet még az olaj felfedezése előtt, 2015-ben hoztak létre. Tekintettel az ENSZ georgetowni koordinátorának kijelentésére, miszerint az esőerdők 97 százaléka érintetlen, úgy tűnik, hogy a természetvédelmi intézkedések eddig működnek. A szervezetek és a polgárok azonban továbbra is panaszkodnak a kormányzat és az állami természetvédelmi hivatal intézkedései miatt. Ez utóbbi az olajtársaságok oldalára állt, hogy például földkisajátítással magánterületeken keresztül gázvezetékeket fektessenek le.
A geopolitikai feszültségek is hátráltatják Guyana fellendülését (az amerika21 beszámolt róla). Nicolás Maduro venezuelai elnöksége alatt, az olajmezők 2015-ös felfedezése után ismét fellángolt a határkonfliktus Guyanával.
A konfliktus a 19. században kezdődött, és 1966-ban Venezuela és Guyana korábbi gyarmati uralkodója, Nagy-Britannia között próbálták megoldani. A venezuelai kormány Guyana területének kétharmadára tart igényt, beleértve az ott található olajkészleteket is. Azóta Guyana Venezuelával való konzultáció nélkül írt ki pályázatokat olajkutatásra a meghatározatlan felségvizeken, és 2018-ban a Nemzetközi Bíróságot kérte, hogy döntsön a területi vitában.
Venezuela viszont nem ismeri el a bíróság joghatóságát, és azt állítja, hogy az 1966-os megállapodás az egyetlen kötelező érvényű eszköz a vita rendezésére. A szomszédos Venezuelával kialakult fenyegető helyzet elbizonytalaníthatja a guyanai befektetőket, különösen mivel az USA és Kína geopolitikai érdekei – amelyek vállalatai többségi részesedéssel rendelkeznek az olajkitermelésben – szintén átfedik egymást.
Írta: Christian Betov
Forrás: Amerika21
